Szíves örömest veszem az olyan kérdéseket is, amilyent Benedek22 tesz fel.

Nagyon is örülök, mert

1. ha benne van a lexikonban a válasz, akkor megerősít, hogy jó úton járok;

2. ha nincs benne, akkor rámutat, hogy hol vannak még hiányosságok.

Valamikor réges régen voltak pillanatok, amikor azt hittem: NA EZ KÉSZ.

Sőt, bevallom, előfordult, hogy ki mertem ejteni a számon? nem tudsz olyant kérdezni, amire ne lenne benne a válasz.

Aztán rájöttem, hogy a megismerés világa sokkal többrétű, mint gondolnánk. Olyan, mint egy végtelenül magas torony. Aki a földszinten kóricál, és belátja az egész aulát, az egy idő után arzt hiheti: milyen jól kiismerhető itt minden, aztán észrevesz egy ajtót, s meglepve tapasztalja, hogy amögött mennyi minden új dolog van.

Aztán, ha munkálkodik benne a megismerés vágya, talál egy "lépcsőfeljárót", s az első emeletről minden másképp látszik és kiderül, hogy a dolgok sokkallta változatosabbak, mint ahogy az aulában gondoltuk.

Az éjszakai madát firtató kérdés annyira nem hozott lázba, hiszen tán a papagájok és a díszpintyek csoportja az, ami a lexikon erőssége, de még itt is vannak hiányosságok. Konkrétan: a madáról nincs fotóm. A bajt enyhíti, hogy viszont van a végén egy hivatkozás, tehát aki kiváncsi rá, az egy kattintással mégiscsak...

 

éjszakai madapapagáj v. Müller-edelpapagáj (Tanygnathus sumatranus - másutt T. mülleri - Muller's Parrot): e 32 cm nagyságú madár a nagycsőrű papagájok nemzetségében, Fülöp-szigeteki és celebeszi előfordulással.

Nagyon hasonlít a kéktarkójú edelpapagájra.

Az egész tollazat zöld. A fejen és a farkfedőkön világosabb. A szárnyon a díszítés kékes és sárga. Az orrviasz és a szemgyűrű szürke. A zöld farktollak spicce aranyos. A piros csőr vége szürkés. A láb zöldesszürke.

A szárny sötétzöld. A láb kékesszürke.

A tojó zöld tollazata kevésbé aranyos, a fiókszárny kékje elmosódottabb. A csőre fehéres v. halvány szaruszínű.

Az alfajai:

• s. burbidgii: zöld madapapagáj (Müller zöld edelpapagája),

• s. duponti: kék madapapagáj,

• s. everetti: sötét madapapagáj,

• s. heterurus: pirosfarkú mada (Rotschwanz-Papagei - Rufous-tailed Parrot),

• s. freeri: hosszúfarkú nagy madapapagáj,

• s. sangirensis: sangir-szigeti madapapagáj (Forshawnál a Müller-edel alfaja), .

A celebeszi madapapagájhoz legjobban a sangir-szigeti alfaj hasonlít, de itt a szárnyon határozottabb a kékes szín.

A zöld mada a zöld szín klb. árnyalatait mutatja gazdagon, sárgás díszítéssel.

Az everetti minden tekintetben sötétebb árnyalatos. Ehhez hasonlatos a duponti, de itt a szárny világosabb.

A freeri teljességében nagyobb, a farka hosszabb, a tollazat pedig, bár a törzsalakénál sötétebb, egyúttal aranyosabb is.

Az éjszakai mada hangja eléggé különös: ki-ek, ki-ek. Hendrich a földtől 30 m magasságokban talált fészkeket. A tojások viszonylag nagyok voltak: 41,9x29,7 mm.

Finschnek van adata egy 81, Grahlnak pedig egy 85 évet megért éjszakai madáról.

Ezek táplálásában klb. gyümölcsök, rovarlárvák, főtt rizs és kukorica, tejes piskóta, napraforgó és klf. magvak domináltak némi zöldeleséggel.

http://www.orientalbirdimages.org/birdimages.php?action=birdspecies&Bird_ID=533&Bird_Image_ID=6204   

 

 

Nos, kedves Benedek22 jöhet a következő!