Érdekes a cáfolók kategorizálása. Néhány ide írogató név nélküli jellemzése (pontosabban ezek szerintem archetípusok, akiknek megtalálható egy vagy több képviselője a fórumon):

1. Az okvetlenkedő oktató: A fizikát (és azon belül különösen a specrel-t) egyedül ő érti. Sem Einstein, sem az összes többi fizikus, sem az ide írók nem látják a specrel lényegét és következményeit. Emiatt kényszernek érzi, hogy állandóan kioktassa és rendreutasítsa őket. Minden vélt vagy valós kicsi hibába beleköt, de ha valaki az ő tévedését javítja ki, akkor vagy belemagyarázza, hogy az nem is úgy volt, vagy pedig kijelenti, hogy a másik csak kötekedni tud.

2. A fantáziáló gimis: Megrekedt azon a szinten amiről a legtöbb ember továbblép egy bizonyos kor után. Ez az amikor egy jó sci-fi vagy ismeretterjesztő mű felett elkezd azon morfondírozni, hogy mi ez az egész, a világmindenség meg minden és megpróbál valami fasza kis elméletet kitalálni, ami magyarázatot ad mindenre. Átlagos ember ezen túl lép: ha igazán és mélyen érdekli, akkor elmegy szakmabelinek (fizikusnak vagy csillagásznak), ha meg nem ennyire elkötelezett, akkor tisztában van vele, hogy ezek az álmodozások - azon kívül, hogy érdekesek számára - tudományos értelemben értéktelenek, mert használhatatlanok. Matekkal nem bajlódik, az elmélete erősen hiányos, sok mindent nem magyaráz meg, sőt, sok mindennel nem is foglalkozik, de ez nem baj, mert a fórumon úgyis csak azokra a kérdéskre válaszol, amikre képes valami választ összehozni. Ha a válaszát szétcincálják és megcáfolják, akkor már persze a továbbiakban nem foglalkozik vele. A legvalószínűbb magyarázat, hogy erős kognitív disszonancia lép fel nála (bár ez az összes alanyra igaz) és egyszerűen tudomást sem vesz ezekről a beírásokról.

3. A találékony: Matek? Ugyanmár! Minek az! Helyette szép kis példákat talál ki, amik az idő előrehaladtával egyre bonyolultabbak lesznek. A lényeg egyre inkább elsikkad, emiatt persze nem aggasztja magát, mivel nem megérteni akarja a folyamatot. Van egy téves és nagyon homályos elképzelése a dologról, amit matek nélkül nem tud ellenőrizni és emiatt jönnak az újabb és újabb feladatok és gondolatkísérletek. Állandóan megsértődik, mert mindig előjönnek a misztikus kulcsszóval (gyk.: matek), ami persze szerinte csak a gyengék utolsó menedéke ("fut a gyáva!", hogy a fekete lovagot idézzem).

4. A meg nem értett zseni: Egyszer csinált valamit, ami tudományos tevékenységnek tűnt. Ez lehet egy kísérlet, egy elmélet kidolgozása, bármi. Ezután ahhoz görcsösen ragaszkodik. Nem baj, ha sok kísérlet ellentmond neki, az egyedüli jó kísérlet úgyis az övé. Ő nem irtózik a matektól, sőt képes egy csomó bonyolult szóösszetételt vagy képletet egyből visszamondani, ezek közül néhány már alapigazságokká nemesült, amit aztán minden általa látogatott topicba beír legalább minden második hozzászólásába. Ezeket a mantrákat nem lehet megcáfolni, ha valaki megcáfolja A mantrát, akkor azzal védi ki, hogy nincs igazad B mantra miatt. Ha B-t cáfolják meg, akkor pedig C-re hivatkozik. Az elméletét emiatt persze lehetetlenség megcáfolni. Ezt saját maga megerősítésének veszi és később gyakran hivatkozik arra, hogy "ezt XY sem tudta megcáfolni".

A legtöbbször persze ezek keverednek. Alapvetően közös bennük, hogy tisztán láthatóan semmiféle érvek alapján nem hajlandóak elvetni az elképzelésüket. Tök mindegy, hogy ki magyaráz, hogy mennyire jól magyarázza el, hogy milyen bizonyítékokat hoz, őket nem lehet meggyőzni. Ami furcs, hogy ezt az összes topicba író ember is látja, de mégsem adják fel. Összeszorított foggal küzdenek, ez az ő keresztjük, egy örök átok ami alól csak a halál adhat feloldozást. Nekünk Mohács kell! :)