-athosz- Creative Commons License 2008.04.20 0 0 127444
Az első, végignyulazott Mátrabércem.

Egy kis logisztikai bénázás után a meccs előtti erdőben alvás egész jó választásnak bizonyult. Nem kellett túl korán kelni (5:00-kor) és nem kellett rohanással tölteni a reggelt. Mivel a CCC-re felkészülés egyik állomásaként tekintettem a túrára a hátizsák mellett döntöttem (és bot mellett!!!!!) - és persze rövidnadrágban, mert általában túlöltözöm...

Elolvasva egy sor beszámolót próbáltam vmilyen időtervet is készíteni, így 7 km/h-ás átlagot számolva felírtam a teljesítendő részidőket. Minden kötelezettség nélkül, sorvezetőnek.

Rögtön az elején beálltam egy 15x-ös teljesítésért járó deréktáskában futó hölgy mögé (edzői utasítás volt, hogy észnél legyek Kékesig...). Biztos ami biztos, ő nem futja el az elejét, gondoltam. A max. 172-s freki pont elegendőnek bizonyult a megfontolt emelkedőkre kapaszkodáshoz. Aztán a lejtők egy idő után lassúnak tűntek, így első 'nyulamat' megelőzve Cseresnyés-tető környékétől Futóbolondos és Bringabandás mezeket kergettem. Szederjes-tető környékétől aztán feltűnt egy távoli kék esőkabát, így ráálltam a következő 'nyúlra'. Megközelítettem, de az emelkedők végére érve eltűnt - mint egy igazi nyúl. Emelkedő, megközelítem, tető, eltűnik. A köd és eső még inkább sejtelmes kergetőzéssé tette a dolgot. Oroszlánvárnál a frissítőpontnál én nem álltam meg (meg általában sehol sem), de így is eltűnt. Mraznyica-tető környékén takarós zakót abszolváltam 9.8-9.9 erősség környékén. Kis-Sas-kő oldalában befogtam 'nyulamat'. Vmi hátizsákon való molyolás ürügyén engedett előre. És jé! SC az. Mivel nem igazán láttam rajta, hogy felismert volna inkább mentem tovább, a bővebb beszélgetést majd később megejtjük, gondoltam... A Téli Mátráról ismert, Kékes előtti utolsó emelkedőtől féltem egy kicsit, mert nem túl jó emlékeket idéz, de simán ment. Végig az első 20 km mumusától féltem és nem mertem nyomni igazán. Igazam is volt, teljesen frissen voltam fenn.
Szintidő. Percre pontos (2,51)! Hm, gondoltam, ha felfelé tartottam lefelé 'sima ügy'. Hát nem. Sár, lejtő, tömeg, sár, sár, eső, lejtő, lejtő, sár, tömeg... sehol egy nyúl...
A Mátra-nyereg előtt csak én futottam a jelzésen mindenki az aszfaltot 'szaggatta'... Csór-hegyre fel, vánszorgás. Ellenőrzőpont. Percre megint a szintidő... Bakker, pedig sokat futottam. Ezek a felfelé alibizett vánszorgások nem repítették magasságokba a szintidőmet. Mintha felderengett volna Lúdtalp egykori beszámolójából, hogy ez egy kellemes szakasz. Hááát, ízlések és pofonok. Jó időben lehet...
A Rudolf tanyai elágazónál elkövettem azt a hibát, hogy a mozgó ellenőrzőpontnál leálltam egy percre, hogy megegyem első banánomat. Csonttá fagytam. A rövidgatyó sem tűnt már olyan jó választásnak... A hátizsákomat alig bírtam visszapakolni, az ujjaim nem mozogtak... Mogyorós-oromra felfelé menet próbáltam mentálisan melegíteni magam, több-kevesebb sikerrel. A Galyatetői pecsét után lépcsőztem. Ezt többen 'eltévesztették'... A KPS közös szakaszánál két futót pillantottam meg, akik éppen ruhacseréből, frissítésből indultak újra. Hajrá! Úgy látszott, hogy ismerik is az utat és a frissítőpontoknál ők sem állnak meg, tehát ideális partnerek. Lefelé suhantunk és a gyalogosokat is jól tolták előttem. Egész Ágasvárig csak egy nagyon saras ('nyúl')cipőt bámultam 1,5-2 m-ről és néha küzdve próbáltam tartani az iramot. Itt egy kicsit szétszakadt a hármas parti, de a P+ szánkázásán összeálltunk újra. A piroson nem esett túl jól a futás, de Mátrakeresztes hamar megvolt. Szintidő? Megint perce pontos. Ez nem igaz! Nincs az a lejtő és az a nyomorult futás, hogy egy percet is hozzak!
Pecsét után kicsit bénáztunk a P+ és P+ kereszteződésében, de végül győzött a tapasztalat. Kiderült, hogy egyik alkalmi futótársamnak ez a 9. Mátrabérce. Vörös-kő-bérc oldalában még beszélgetésre is futotta, bár a tempó ehhez mért volt. Baromira idegesített már a sár és a csiga lassú tempó. Nyikom-nyeregtől próbáltam kocogni, de nem nagy meggyőződéssel. Aztán lassan megint egyedül maradtam. Aztán 1. hupli, 2. hupli, és Muzsla. -16 perc...
Innen meg azt hittem, hogy irány lefelé. Be fogom hozni és 8,0 óra lesz. De nem. Még huplizott egyet, kettőt, hármat... ez nem lehet igaz. Emlékeztem, hogy az itiner szerint, ha már látom Szurdokpüspökit, akkor kell majd balra letérni a patak felé. Én már mindenhonnan láttam, de még midig nem jött az elágazás. De végre lejtett korrektül. Nyomtam, mint süket a csengőt. Balra el. Nem vétettem el, jaj de jó... Aztán egy leírhatatlan agyagos sárcsúszda a patakig. Meglesz!!! Lenn a pataknál szembesültem, hogy fel is kell menni. Nem. Ezt nem. Ezt, most, én nem... Kevés hiányzott, hogy nem kezdtem el hisztizni. Magamnak. Ha nincs nálam bot, még most is ott lennék.
Mondjuk amikor felküzdöttem magam az sem volt jobb. Innen kicsit hitehagyottan, de végig kocogva értem célba.
Hoztam a -16 percből 10-et = 8:06. végül is a tőlem telhetőt megettem, most ennyire volt elég.
Remélem majd lesz jobb is.