-athosz- Creative Commons License 2008.04.13 0 0 127153
Szóval, az úgy kezdődött, hogy hétvégére amúgy is 3ó futás volt betervezve. Ez a Kevély körüli botorkálás meg kézenfekvő lett volna, ráadásul régen tervezett együttfutással is társult volna egy kedves ismerősömmel. Jól el is terveztem a héten, aztán gyereklogisztikailag becsődöl a dolog. Még csanyával is próbálkoztam, hátha bevállalja a két kissebbiket, de ők is a célterület felé igyekeztek gyerkőcöstül... Jól lemondtam a dologról, az érintetteket is értesítettem erről. Gondoltam heveny ping-pongozásba folytom bánatom, amikor is kiderült, hogy van remény! 8:30-kor kiderült, hogy mehetek! Gyors pakolás, gyermekleadás és irány Pborosjenő.
9:40-kor start.
Már kb. 200 m után elkavartam. Szerencsére eszembe jutott, hogy ha az itinerben szerintem olvasottak szerint négyszer balra fordulok, akkor tulképpen a kiindulóponthoz jutok... Az egyikk bal az jobb...
Az edzői utasítás szerint erre a napra 30p-ként kell egy 5p-es 160 fölötti emelkedő. Ahogy az órámra pillantottam megnyugodtam, mert egy másodpercre sem bírtam 160 alá vinni a frekit... Ez nálam egyébként halálos dózist jelent. A Köves-bérc előtt csanyáékat is beértem, de csak egy tockosra futotta. Most sem értem, hogy lehettem ennyire paraszt. Sem a gyerkőcökkel nem pacsiztam ,sem a szemem sarkából mintha látott fridmannal nem kezeltem csak futottam, hogy balga módon lemondott futótársamat utólérjem (ha egyáltalán...). Ez az érzés (saját magam parasztsága) folyamatosan frusztrált az egész úton. Egyébként ment a dolog, csak a pulzust nem néztem, rögtön elájultam volna.
Aztán a kéken megint derekasan elkavartam, mert az itiner 'kék:' jelzését nem tudtam 'kék+'-ként értelmezni. Később már a 'zöld:' és 'sárga:'-nál belejöttem...
A Jenői-torony után korrekt szalagozás mentén mentem rossz felé. Ha nem olvasom az itinert rögtön jó felé mentem volna. De többedmagammal megfejtettük ezt is. Itt egy kis belegyaloglást is engeélyeztem magamnak, de a Kevély-nyeregbe azért a kék-sárga-zöld jelzésen végig futottam.
Innen lefelé végre egyértelmű jelzéseken suhantam (lefelé! 150-es frekivel! (iszonyat!)). Csobánkán minden közkútra rávetettem magam. Egy kicsit aggódtam, hogy gyorsan összedobott 2 liternyi, baromi híg izolöttyöm el fog fogyni.
Csobánkán a már sokszor látogatott mászóiskola felé kellett venni az irányt. Most is az 5p-es emelkedőre gondolván kocorásztam vagy 10p-et keményen felfele.
A Csúcs-hegy csúcs csokiját menet közben zsákomba varázsoltam, mert evésre azért nem pazaroltam időt. Ezek után mindenféle sávok, meg négyzetek voltak én meg kocorásztam. A pirosra emlékszem, hogy emelkedett. Hosszan... Itt már 164 fölé nem is ment a freki, végre normalizálódott a helyzet, pedig a tempóm változatlan maradt?!
A Zöld-barlan utáni 'zöld:'-en azzal szugeráltam magam, hogy 10p-nél hosszabb emelkedő errefelé nincs is, tehát fel a fejjel. Lefelé meg gondoltam, hogy itt a vége fuss el véle, tehát had menjen... 164-fel 160-le...
Pborosjenőn még az utcákkal volt egy kis problémám , de egy kis helyi segítség megmentett. Az Egri-várnál papamaci-t üdvözöltem és kavarogtam egy sort mert az itinert szó szerint értelmezve balra próbáltam menni, holott a szalag jobbra lent hevert a porban. Aztán az apróbépet terelő vajonmerre kollega segítségével mégis elhagytam az ostromlott várat. Újra találkoztam csanyáékkal és könnyítettem leki terhemen: pacsiztam Katával. Panna már tartalék üzemmódban működött...
Innen meg már benn is voltam a célban.
A három órás futásból így lett 3ó06p.
Lemondott futótársamat pedig persze, hogy nem értem el. Még jó, hogy mondta, hogy neki aztán ténleg nem megy nagyon a futás...

Szóval rájöttem megint, hogy csak normális mentális felkészülés után érdemes bármibe is belevágnom. Kutyafuttában nekem nem megy. Még egy ilyen rövid túra sem.

No, majd jövő héten meglátjuk...