malaka Creative Commons License 2008.04.02 0 0 1322
A Tibeti Buddhizmusról



2.1.2 A Hat Folt
A Jól Megmagyarázott Megokolásban azt mondja:

A büszkeség, a hit hiánya és az erőfeszítés hiánya
A külső zavarás, a belső feszültség és elbátortalanodás;
Ezek jelentik a hat foltot.

Kerüld el ezt a hatot: büszkén azt hinni, hogy a tanítónál, aki a Tant magyarázza, felsőbb rendű vagy, nem bízni a mesterben és a tanításaiban, elmulasztani, hogy a Tant magadra alkalmazd, engedni, hogy a külső események megzavarjanak, túlságosan feszülten figyelni befelé az öt érzékszervvel, és elbátortalanodni, ha például a tanítás túl hosszú.
Az összes negatív érzelem közül a büszkeséget és a féltékenységet a legnehezebb felismerni. Ezért, minden percben vizsgáld meg tudatodat. Bármilyen érzés, ami azt mutatja, hogy saját tulajdonságaid a legkisebb mértékben is különlegesek, akár szóbeli, vagy szellemi téren, vakká tesz a saját hibáid iránt és mások jó tulajdonságai iránt. Tehát add fel a büszkeséget, és mindig legyél szerény.

Ha nincs hited, a Tan kapuja be van előtted zárva. A négyféle hit (11) közül az a visszafordíthatatlan, amikor maga a hit a célod.
Annak, hogy mit fogsz majd elérni, a Tan iránti érdeklődésed az alapja. (12) Tehát, hogy kiváló, közepes, vagy gyenge gyakorló leszel-e, attól függ, hogy érdeklődésed foka kitűnő, közepes, vagy gyenge. És ha a Tan egyáltalán nem érdekel, egyáltalán nem lesz semmi eredmény. Mint ahogy a közmondás tartja:
A Tan senkinek sem a tulajdona. Azé, aki a legnagyobb erőfeszítést teszi.

Maga Buddha megpróbáltatások százai árán nyerte el a tanításokat. Hogy egy egyszerű négysoros verset meg tudjon írni, saját húsába vájt lyukakat, hogy áldozati lámpások legyenek, megtöltötte őket olajjal, és égő kanócok ezreit állította beléjük. Égő gödrökbe ugrott, és testébe vasszögek ezreit ütötte. (13)

Még ha lángoló pokollal, vagy borotvaéles pengékkel kell is szembenézned,
Keresd a Tant, amíg meg nem halsz.

Ezért nagy igyekezettel figyelj a tanításokra, és ne törődj a forrósággal, hideggel, és más megpróbáltatásokkal.
A tudatnak az a hajlama, hogy lekösse magát a hat érzékszerv tárgyaihoz, alkotja a szamszára érzékcsalódásainak gyökerét és minden szenvedés forrását. Az éjjeli lepke is így hal meg a lámpa lángjában, mert a vizuális tudatát vonzza a forma; a szarvast így öli meg a vadász, mert a hallása a hangok felé vonzza; a méheket így nyelik el a húsevő növények, lenyugtatva őket illatukkal; a halakat így fogják ki a csalétekkel, aminek az ízével becsapják íz-érzéküket; az elefántokat így lehet a mocsárba vezetni, mert szeretik a sár fizikai érzetét.
Ugyanígy, ahányszor csak a Tanra figyelsz, a tanításokra, vagy meditálsz, vagy gyakorolsz, fontos, hogy ne kövesd a múltból jövő hajlamokat, ne foglalkozz a jövővel kapcsolatos érzelmekkel és ne engedd, hogy a jelen gondolatait bármi is elvonja tőled.

Ahogy Gyalse Rinpoche mondja:

A múlt örömei és szomorúságai olyanok, mint rajzok a vízen:
Nem marad nyomuk. Ne szaladjatok utánuk!
De ha eszetekbe jutnak, figyeljétek, hogy jön és megy kudarc és siker.
Van-e valami a Tanon kívül, amiben bízhatnátok, mani-mondók?

1.1 Az öt egyéni előny
Nagarjuna a következő módon sorolja fel őket:
Embernek születni, központi helyre, minden képesség birtokában,
Ellentmondásos életstílus nélkül, és a Tanba vetett hittel.
Az emberi élet nélkül még az sem lenne lehetséges, hogy a Tannal találkozzunk. Tehát az emberi test adja a Támogatás előnyét.
Ha valaki egy eldugott helyen születne, ahol a Tanról még nem hallottak, sohasem találkozna vele. De az a terület, ahol te születtél, központi elhelyezkedésű, már ami a Tant illeti, tehát neked adott a Hely előnye.
Ha minden érzékszerved nem működne hibátlanul, az hátrányt jelentene a Tan gyakorlásában. Ha ilyen korlátokkal nem kell megküzdened, akkor neked megvan az Érzékszervi Képességek Birtoklásának az előnye.
Ha ellentmondásos lenne az életstílusod, állandóan negatív cselekedetekbe lennél merülve, és ellentmondásban a Tannal. Mivel most megvan a vágyad, hogy pozitív cselekedeteket vigyél végbe, ez a Szándék előnye.
Ha nem hiszel Buddha tanításaiban, akkor nincs késztetésed a Tan tanulmányozására. Az a képesség, hogy tudatodat a Tan felé fordítsd, ahogyan most is teszed, alkotja a Hit előnyét.
Mivel ez az öt előny mindenki lelki alkatára való tekintettel lehet csak teljes, azért ezeket az Öt Egyéni Előnynek nevezik.
Hogy a valódi, eredeti Tant gyakoroljuk, abszolút szükséges, hogy emberi lények legyünk. Nos, tételezd fel, hogy nem kaptad meg az emberi létforma támogatását, de az alacsonyabb létszintek valamelyikében a legmagasabb szintű életet kaptad, például egy állatét - akár a leggyönyörűbb, az ember által legtöbbre értékelt állatét. Ha valaki azt mondaná neked, " "Mondd egyszer azt, hogy Om mani padme hum és Buddhává válsz," képtelen lennél megérteni a szavait, vagy felfogni azok jelentését, és még csak egy szót sem tudnál kiejteni.
Sőt, még hogyha meghalnál is a hidegtől, képtelen volnál mást tenni, mint egy vacokban feküdni - míg egy ember, akármilyen gyenge is, tudná, hogy keressen menedéket egy barlangban, vagy egy fa alatt, és fát gyűjtene és tüzet gyújtana, hogy az arcát és a kezét melegítse. Ha az állatok még erre az egyszerű dologra is képtelenek, hogy is tudnák felfogni, mi a Tan gyakorlata?
Az istenek és más ilyesfajta létezők, bármilyen felsőbbrendűek is fizikai formájukban, nem felelnek meg a feltételeknek, ami a pratimoksa fogadalom letételéhez kell, és ezért nem tudják befogadni a Tant a maga teljességében. Ami azt illeti, hogy mit is értünk a "központi terület" fogalma alatt, meg kell különböztetnünk a földrajzi értelemben vett központi területet, és azt a helyet, ami a Tan fogalmai szerint központi.
Földrajzi értelemben, az Indiában, Bodh Gaya-nál lévő vajra Seat-et szokták a központi területnek nevezni, a Jambudvipa, a Dáli Országrész központjánál. A Jó Kalpa ezernyi Buddhája mind itt nyerte el a megvilágosodást. Még a kalpa vége felé történt egyetemes rombolásban sem tudta a négy elem lerombolni, és az ott van, mintha az űrben függene. A közepében nő a Megvilágosodás Fája. Ezért azt a helyet, körülötte India összes városával, földrajzi értelemben a központi területnek tartják.
A Tan értelme szerint központi helynek az számít, ahol a Tan - Buddha tanításai - létezik. Minden más terület külsőnek számít.
A távoli múltban, mióta Buddha eljött erre a világra és mióta a tanai léteznek Indiában, az ország mind földrajzi, mind a Tan szempontjából központinak számított. Bár, most, hogy a tirthikák kezébe került és a Hódító tanai eltűntek arról a területről, a Tant illetőleg még a Bodh Gaya is külső terület lett.
Buddha idejében Tibetet, a Hó Országát úgy hívták: Tibet, a határon fekvő ország", mert ritkán lakott ország volt, ahol a tanok még nem terjedtek el. Később a népesség lassan-lassan növekedett, és sok olyan király uralkodott, akik a Buddhák kisugárzásai voltak. Tibetben a Tan legelőször Lha-Thothori Nyentsen uralkodása alatt jelent meg, amikor a Száz Könyörgés és Meghajlás Szútrája, a tsa-tsa forma és más tárgyak a palota tetejére estek.
Öt nemzedékkel később, összhangban a jövendölésekkel, hogy meg fogja érteni a szútra jelentését, megjelent Songtsen Gampo, a Tan Királya, a Magasztosan Könyörületes*. (*Avalokitesvara, a Könyörületesség bodhisattvája.) Songtsen Gampo uralkodása alatt a fordítót, Thönmi Sambhotát elküldték Indiába, hogy tanulmányozza nyelvüket és írásaikat. Visszatérésekor Tibetben első ízben vezette be az ABC-t. Tibetire lefordította a Hatalmas Titkot, Avalokitesvara huszonegy szútráját és tantráját, és más szövegeket. A király maga többféle alakban jelent meg, és Galongtsen miniszterével együtt csodás eszközöket használt fel, hogy megvédje az országot. Két hercegnőt vett feleségül, egy kínait, és egy nepálit, akik Buddha testének, beszédének és tudatának számtalan ábrázolását hozták magukkal, a szobrokkal együtt, amiket Jowo Mikyö Dorje-nek és Jowo Sakyamuni-nak neveztek, amely Buddha mostani ábrázolása.
A király a Thadul és Jangdul -ként ismert templomok sorát építtette fel, amelyek közül a a Rasa Trulnang volt a legfontosabb.
Így ő Tibetben megalapította a buddhizmust.

2
1.2 Az öt közvetett előny

Buddha megjelent és tanította a Tant,
A tanításai még mindig léteznek és lehet azokat követni,
Vannak olyanok, akik kedvesek a többiekhez.

Azok, akik nem a fényes kalpában születtek, olyanban, amiben Buddha megjelent, még csak nem is hallottak a Tanról. De mi most olyan kalpában vagyunk, ahol Buddha eljött, tehát miénk egy rendkívüli tanító jelenlétének az előnye.
Bár Buddha eljött, ha nem tanítana, senkinek nem lenne ez előnyös. Mivel Buddha megforgatta a Tan kerekét a három szintnek megfelelően, tehát a miénk a Tan tanításának előnye. Bár ő tanított, ha a tanítása kihalt volna, többé nem lenne itt, hogy segítsen nekünk. De az időszak, amíg a Tan létező marad, még nem fejeződött be, tehát nekünk megvan az idő előnye. Bár a tanítások még mindig léteznek, nem lehetnek hasznunkra, ha nem követjük őket. De mivel elfogadtuk a Tant, ezért megvan nekünk saját jó szerencsénknek az előnye.
Bár mi elfogadtuk a Tant, anélkül a szerencsés körülmény nélkül, hogy egy szellemi tanító is elfogadott bennünket, sohasem tudnánk meg, mi is a Tan valójában. De mivel egy szellemi tanító elfogadott bennünket, nekünk megvan az ő rendkívüli könyörületének az előnye. Mivel ez az öt tényezőt a körülmények határozzák meg, és nem mi magunk, azért ezekez az öt közvetett előnynek hívják.
Azt az időt, ami az univerzumnak szükséges, hogy kialakuljon, hogy létező állapotban maradjon, hogy lerombolják, és hogy üres állapotban maradjon, kalpának hívják. Azt a kort, amikor egy tökéletes Buddha megjelenik a világban, "fényes kalpának" hívják, amíg az, amikor egy Buddha nem jelenik meg, "sötét kalpának". Sok idővel ezelőtt, a nagy Megnyilvánult Öröm Kalpája alatt, harmincháromezer Buddha jelent meg. Száz sötét kalpa következett. Utána, a Tökéletes kalpa alatt, nyolcszáz-millió Buddha jelent meg, és ezt ismét száz, Tan nélküli kalpa követte. Azután nyolcszáznegyven-millió Buddha jelent meg a Kiváló Kalpa idején, ami után ötszáz sötét kalpa következett. A Pompás Látni Kalpa alatt nyolcszáz-millió Buddha jelent meg, majd hétszáz kalpányi sötétség következett. Hatvanezer Buddha jelent meg az Örömteli Kalpa alatt. Azután jött a mi kalpánk, a Jó kalpa. Mielőtt a mi kalpánk eljött volna, a mindenség milliárdnyi világegyeteme egy hatalmas óceánt alkotott, amelynek felszínén megjelent ezer ezerszirmú lótusz. A Brahma-világ istenei, akik elcsodálkoztak azon, hogy is lehet ez, tisztánlátásuk segítségével felismerték, hogy ez annak a jelzése, hogy ez alatt a kalpa alatt ezer Buddha fog megjelenni. "Ez jó kalpa lesz," mondták, és a Jó lett a kor neve.
Attól az időtől kezdve, amikor a létezők élettartama nyolcvanezer év volt, és Buddha, a Szamszára Lerombolója megjelent, addig az időig, amíg a létezők megszámolhatatlanul hosszú évekig fognak élni és Buddha Végtelen törekvése megvalósul, ezer Buddha foglalja el majd helyét a világon a Vajra Központban , Jambudvipa földjének központjában. Mindegyik el fogja ott érni a teljes megvilágosodást és megforgatja a Tan kerekét. Ezért a mostani kalpa egy fényes kalpa.
Ezt majd hatvan külső, rossz kalpa fogja követni, és azután, a Hatalmas Számok Kalpájában, tízezer Buddha fog megjelenni. Majd másik tízezer rossz kalpa fog következni. Ebben a fényes és rossz kalpák váltakozásában ha esetleg egy sötét kalpa idején születnénk, meg, sohasem hallanánk arról, hogy van olyan dolog, mint a Három Drágakő.
Sőt, mi több, ahogy Oddiyana Nagy Egyetlenje, rámutat, még a Vajrayana Titkos Mantráját is csak igen ritkán tanítják.
Hosszú idővel ezelőtt, a legelső kalpa idején, ami a Tökéletes Rend Kalpája volt, Buddha, akit az Eljövendő Királyként ismertek,a Titkos Mantrayana tanításait hirdette és nagy ismertségre tett szert. Azok a tanítások, amelyeket most mi kapunk, a jelenlegi buddha Sakramuny tanításait, szintén tartalmazzák a Titkos Mantrayanát. Tíz millió kalpa eltelte után, a Virágok Rendjének Kalpája idején, Buddha Manjusrí fog eljönni, ahogy én jöttem most, hogy nagy terjedelmében felfedjem a Titkos Mantra tanításait. Ez azért van, mert ennek a három kalpának a létezői alkalmas befogadói a Titkos Mantrának, és az ok, amiért a Mantrayana tanítások más időkben nem jelennek meg, az, hogy azoknak az időknek a létezői nem képesek használni. 28
Ebben a jó kalpában, ebben az időben, amikor az emberi élettartam száz év, a tökéletes Buddha Sakyamuni eljött a világra, ezért ez egy fényes kalpa.
Tegyük fel, hogy egy Buddha eljött, de még mindig meditációban maradt, és még nem tanította a Tan. Amíg a Tan fénye meg nem jelent, az ő eljövetele semmi különbséget nem jelentene számunkra. Olyan lenne, mintha soha el sem jött volna.

Miután a Vajra Központban tökéletes és megvalósult Buddhaságot ért el, a mi Tanítónk így magyarázta:

A Tant olyannak találtam, mint az ambrózia,
Mély, békés, egyszerű, érthető, sugárzó.
Ha elmagyarázom, senki sem fogja érteni,
Ezért csöndben maradok itt az erdőben.

Ennek megfelelően, 7 héten keresztül nem tanított, amíg Brahma és Indra nem könyörögtek neki, hogy forgassa meg a Tan kerekét.
Továbbá, hogyha azok, akik részesültek a hiteles tanításokban, és nem magyarázzák meg azokat, nehéz a Tan számára, hogy a létezőknek bármiféle hasznára legyen. Egy példa erre a nagy Smrtijnana Indiában, aki Tibetbe jött, mert anyja itt született újjá a múló poklok egyikében. A tolmácsa útközben meghalt, és Smrtijnana, aki Kham tartományban vándorolt, nem tudván egy szót sem a nyelvből, pásztor lett, és meghalt anélkül, hogy bárkinek is sok hasznára lett volna. Amikor később Jowo Atisa Tibetbe érkezett és megtudta, mi történt, felkiáltott: "Milyen szomorú! Tibetiek, kevés a ti érdemetek. Sehol Indiában, sem keleten, sem nyugaton nem volt jobb pandita Smrtijanánál," és kezeit összetéve, sírt.
Számunkra, Buddha Sakyamuni megforgatta a Tan kerekét három szinten, megnyilvánítva ezzel a formák elképzelhetetlenül nagy számát, azok szükségletének és képességeinek megfelelően, akiknek segítségre van szükségük, és a tanítványokat tanításának kilenc ösvényén az érettség és megszabadulás felé vezeti.
Még egy olyan kalpa idején is, amikor egy Buddha megjelent és tanított, egyszer azoknak a tanításoknak, amelyek a kitartásról szólnak, vége volt, és az eredeti Tan, amit tanított, eltűnik; és ez ugyanúgy van, mint egy sötét kalpa idején. Azt az időszakot, ami egy Buddha tanításainak eltűnése és a következő Buddha tanításai között eltelik, "Tan nélküli"-nek nevezzük. Szerencsés helyeken, ahol a létezőknek megfelelő érdemeik vannak, pratyekabuddhák jelennek meg, de a tantételeket nem tanítják, se nem gyakorolják.
Ezekben a napokban nekünk megvan még Buddha Sakyamuni tanítása. Ezek túlélési foka tízszeres sorozatot követ. Először, van három periódus, mindegyik ötszáz részből áll. 29 Ezalatt az idő alatt, a "Samantabhadra szívének tanítása"jelenik meg, "ami a gyümölcs". 30
Azután jön az "eredmény" három periódusa, mindegyik ötszáz részből áll. 31 Ezeket az "átadás" ötszáz részének három periódusa követi. Végül, egy ötszáz részből álló periódus következik, amikor "csak a szimbólumok őrződnek meg". Mindösszesen, ez tíz periódust jelent, amelyek mindegyike ötszáz részből áll. Jelenleg mi a hetedik, vagy a nyolcadik periódust értük el. Mi most az öt elfajulás növekedésének idejét éljük - élettartam, hitek, érzelmek, idő és létezők. Ámbár az átadás és megvalósítás tantétele még mindig létezik. Mivel az még nem halt ki, nekünk még mindig megvan annak az előnye, hogy "birtokoljuk a Tant a maga egészében".
Ámbár az, hogy a Tan még mindig itt van, nem lényeges, hacsak nem válik a hasznodra. - éppúgy, mint a felkelő nap, ámbár az bevilágítja az egész világot, egy vak ember számára nem jelent a legcsekélyebb különbséget sem. És, éppen úgy, mint ahogyan egy nagy tó nem csillapítja a partjára érkező utazó szomjúságát, hacsak ténylegesen nem iszik belőle, az átadás és megvalósítás Tana önmagában nem hatja át az elmédet.

A Tan követését csak azért, hogy megvédd magad a betegségtől és negatív befolyásoktól, vagy mert félsz a három alacsonyabb világ szenvedéseitől a jövendő életeidben, úgy hívják, hogy "a Tan mint védelem a félelmek ellen," és ez nem a helyes módja, hogy az úton elindulj.

A Tan követését csak azért, hogy legyen ételed, ruhád, és így tovább ebben az életben, vagy hogy elnyerd az isteni vagy emberi újjászületés jutalmát a következőben, úgy hívják, hogy "a Tan, mint a kiválóság keresése."
A Tan követését azért, mert megértetted, hogy a szamszára egészének nincs értelme, és arra törekszel, hogy megtaláld az utat, ami az ettől való megszabaduláshoz vezet, úgy hívják, hogy "elkezdeni a tanulást azáltal, hogy az ösvény kezdőpontjához érkeztél."

Még ha el is kezded gyakorolni a Tant, ha nem fogad el egy szellemi vezető, nem lesz semmi haszna. A Legnagyobb Bölcsesség Összefoglalása azt mondja:
A Buddha és a tanítások a szellemi vezetőn múlnak.
Így mondta a Hódító, minden jó tulajdonság legfelsőbb megtestesítője.
A Buddha tanítása hatalmas, számos átadása van, és ez kimeríthetetlenül sokféle témák sorát érinti. Anélkül, hogy egy szellemi vezető tömör utasításaiban bíznánk, soha sem tudnánk, hogyan sűrítsük a tanítások lányeges pontjait és hogyan vigyük át a gyakorlatba.
Egyszer, amikor Jowo Atisa Tibetben volt, Khu, Ngok és Drom -* (Atisa három fő tanítványa) azt kérdezték tőle: "Annak, aki elérte a megszabadulást és a tökéletes mindentudást, mi a fontosabb - a szent iratok és azok magyarázatai, vagy egy tanító szóbeli utasításai?"
"A tanító utasításai," - válaszolta Atisa.
"Miért?"
"Mert amikor a gyakorlatra kerül a sor, - még ha meg is tudod magyarázni az egész Tripitakát emlékezetből és nagyon jártas vagy a metafizikában - a tanító gyakorlati irányítása nélkül te és a Tan elváltok egymástól."
"Tehát," folytatták, "a tanító utasításainak a lényege, hogy megtartsuk a három fogadalmat és törekedjünk jóra testben, beszédben és gondolkodásban?"
"Ennek a legcsekélyebb haszna sincs," válaszolta Atisa.
"Hogy lehet ez?" - kiáltották.
"Talán meg tudod tartani a három fogadalmat tökéletesen, de hacsak nem határozod el magad, hogy megszabadulsz a szamszára három világától, ez csak a szamszára további okozatát hozza létre. Törekedhetsz nappal és éjjel arra, hogy jót tegyél testben, beszédben és gondolatban, de anélkül, hogy tudnád, hogyan áldozd az érdemet a tökéletes megvilágosodásnak, elég két-három rossz gondolat, hogy teljesen lerombolja. Lehettek tanárok és meditálók, tele szánalommal és tanulással, de hacsak tudatotok el nem fordul a nyolc közönséges szemponttól, mindaz, amit tesztek, csak eree az életre fog vonatkozni, és nem találkoztok azzal az ösvénnyel, ami a jövőbeli életeket segíti."

Ez megmutatja, milyen fontos, hogy egy tanító gondjaiba vegyen bennünket, egy szellemi vezető.
Ellenőrizve a saját életedet és körülményeidet a nyolc szabadság és tíz előny mindegyikének szempontjából, s azt találod, hogy mindezek a kedvező körülmények jelen vannak, birtokodban van az, amit úgy ismernek, hogy "az emberi élet a tizennyolc szabadság és előny adottságaival."
Ámbár, a Mindentudó Dharma Király Lomgchenpa, az ő Kívánságteljesítő Kincstárában, meghatároz tizenhat további feltételt, ami meggátol bármilyen esélyt a tan tanulmányozására nyolc tolakodó körülményt (32) és nyolc összeférhetetlen hajlandóságot (33), amelyek uralma alatt fontos, hogy el ne bukjunk. Az ő szavaival:

Zűrzavar az öt érzelemtől, ostobaság, ördögi befolyás uralma alatt levés,
Lustaság, a múlt gonosz cselekedeteinek hatása által elárasztva,
Mások rabszolgáinak lenni, a veszélyek elől védelmet keresni, és a képmutató magatartás:
Ezek a nyolc tolakodó körülmények, amelyek nem engednek szabadnak lenni.

Kapcsolataink által lekötelezettnek lenni, égbekiáltó gonoszság,
A szamszárával való elégedetlenség hiánya, a hit teljes távolléte,
Öröm a rosszcselekedetekben, a Tan iránti érdektelenség,
A fogadalmak és a samayák meggondolatlansága:
Ez a nyolc összeférhetetlen hajlandóság, amelyek nem engednek szabadnak lenni.

I. A külső világegyetem múlandósága, ahol a lények élnek
A mi világunk, ez a külső környezet, amelyet az együttes jó karma alakít, határozott és szilárd szerkezetével körülfogja a négy földrészt, a Meru Hegyet és a mennyei világokat, egy teljes kalpán keresztül tart. Ez azért még múlandó, és nem fogja elkerülni a végső pusztulást, amit majd a tűz hét és a víz egy szakasza okoz.
Ahogy ez a kalpa közelebb ér a pusztulás idejéhez, a lének, akik az első meditatív állapot jó világa alatti világok mindegyikében élnek, világról világra haladva fokozatosan eltűnnek, amíg egy sem marad.
Azután, egyik a másik után, hét nap fog felkelni az égen. Az első nap el fogja égetni az összes gyümölcstermő fát és erdőt. A második elpárologtatja a patakokat, vízereket és tavakat; a harmadik az összes folyót kiszárítja; és a negyedik az összes nagy tavat, még Manasarovart is. Ahogy az ötödik nap megjelenik, a nagy óceánok is kezdenek fokozatosan elpárologni, először 500 km mélységben, azután 1000, 3500, 5000, és végül 400 000 km mélységben. A maradék tengervíz 500 km-ről hallótávolságnyira fog összezsugorodni, amíg még annyi sem marad, hogy egy lábnyomot megtöltsön. Mire a hat nap együtt lángol, az egész föld és a hófödte hegyek mind lángokban állnak. És amikor megjelenik a hetedik, maga a Meru Hegy is égni fog, együtt a négy földrésszel, a nyolc szubkontinenssel, a hét arany heggyel, és a világ peremén lévő kör alakú hegyfallal. Minden egy hatalmas tűzmasszává fog összeolvadni. Ahogy lefelé ég, az összes pokoli világot beolvasztja. Ahogy felfelé ég, elnyeli a Brahma akkor már régóta elhagyott mennyei palotáját. Fönt, a Tiszta Fény birodalmának fiatalabb istenei sírnak félelmükben: "Micsoda hatalmas tűzvész!" De az idősebb istenek megnyugtatják őket, mondván: "Ne féljetek! Ha ez a tűz egyszer eléri Brahma világát, vissza fog vonulni. Már ez megtörtént ezelőtt is." *

A pusztításnak ezen állomásai egy kalpán belül történnek, de még ezek a hosszú életű istenek is megöregedhetnek a tűz első és hetedik pusztítása között, ami után a birodalmukat - a másodi összpontosításnak a részét - a víz fogja elpusztítani.

Hét ilyen tűz általi rombolás után esőfelhők alakulnak ki a második összpontosítás isteneinek birodalmában, és járomnyi mélységű zuhogó eső keletkezik, amelyet egy ekényi mélység követ majd. Ahogy a só felolvad a vízben, minden, a Tiszta Fény isteneinek birodalmát is beleértve, szét fog esni. Ha már a hetedik, víz általi pusztításnak is vége, az univerzum alján lévő szél dühös vajrája feltámad. Mint a szél által szétszórt por, mindent, beleértve a harmadik meditatív összpontosítás isteneinek birodalmát is, teljesen el fog sodorni a szél.
Gondold végig mélyen és őszintén - ha a milliárd világegyetem mindegyike, amelyek a mindenséget alkotják, mindegyik a saját Meru Hegyével, négy földrésszel és mennyekkel, ezen módon egyszerre elpusztul, csak űrt hagyva maguk után, hogyan is tudna a mi emberi testünk, amely olyan, mint a légy ősszel, bármiféle állandósággal vagy stabilitással rendelkezni?

II. Az univerzumban élő lények múlandósága
A legmagasabb mennyek csúcsától a pokol legmélyéig nincs egyetlen lény sem, aki meg tudna menekülni a haláltól. Ahogy a Vigasztaló Levél mondja:

Földön vagy a mennyekben láttál-e valaha
Születni olyan lényt, aki nem fog meghalni?
Vagy hallottál arról, hogy ilyesmi történt?
Vagy gyanítottad-e, hogy esetleg megtörtént?
Minden, ami megszületik, biztosan meghal. Soha senki nem látott bárkit, vagy hallott bárkiről is bármelyik birodalomban - még az istenek világában sem, - aki megszületett, de soha nem halt meg. Sőt, még csak nem is jut soha eszünkbe elgondolkodni azon, hogy egy személy meg fog-e halni, vagy nem. Ez bizonyosság. Különösképpen nekünk, akik egy korszak végén születtünk. * egy olyan világban, ahol az élet hossza megjósolhatatlan, s hamarosan jön a halál.
* Egy korszak vége a hanyatlásnak egy szakasza, amelyben az élet sokkal törékenyebb.

Egyre közelebb jön attól a pillanattól kezdve, hogy megszületünk. Az élet csak rövidül, soha nem hosszabbodik. A Halál kérlelhetetlenül közelít, egy pillanatra sem tart szünetet, mint a hegy árnyéka naplementekor.

Tudod-e biztosan, hogy mikor vagy hol fogsz meghalni? Lehet, hogy holnap, vagy akár ma este? Biztos lehetsz-e benne, hogy nem fogsz-e most rögtön meghalni, a mostani és a következő lélegzetvétel között? Ahogy a Szabad Mondások Gyűjteményében áll:

Ki biztos abban, hogy élni fog holnapig?
Ma van itt az ideje, hogy készen állj,
Mert a Halál hadai
Nem a mi oldalunkon állnak

És Nagarjuna is azt mondja:

Az élet az ezer szerencsétlenség zűrzavarában lebeg,
Sokkal törékenyebb, mint egy buborék egy patakban.
Alváskor mindegyik lélegzetvétel eltávozik, azután ismét beszívjuk
Milyen csodálatos, hogy úgy ébredünk, hogy még mindig élünk!

Lágyan lélegezve, az emberek élvezik a szendergést. De az egyik lélegzetvétel és a következő között nincs arra garancia, hogy a halál nem lép közbe. Jó egészségben felébredni olyan esemény, amely igazán megérdemli, hogy csodálatosnak tartsuk, mégis teljességgel magától értetődőnek vesszük.
Bár tudjuk, hogy egy napon meg fogunk halni, valójában mégsem engedjük, hogy az élethez való viszonyunkat befolyásolja a halál állandóan jelenlévő lehetősége. Mégis minden időnket azzal töltjük, hogy reménykedünk és aggódunk jövőbeni megélhetésünkért, mintha örökké fognánk élni. Teljesen belemerülünk a jólétért, boldogságért és pozícióért vívott küzdelembe - míg csak szembe nem kerülünk a Halállal, amint fogja a fekete hurkot, vadul vicsorog és kimutatja foga fehérét.
Akkor már senki sem tud segíteni nekünk. Sem a katonák serege, sem az uralkodó rendeletei, sem a gazdag ember vagyona, sem a tudósok okossága, sem a szépség varázslata, sem a sportoló fürgesége - egyiknek sincs semmi haszna. Bezárhatjuk magunkat egy áthatolhatatlan, felfegyverzett fémládába, amit éles lándzsákkal és nyilakkal felszerelt erős emberek százezrei védelmeznek, de még ez sem ad egy hajszálnyi védelmet, vagy rejtekhelyet sem. Ha egyszer a Halál Ura nyakunkra teszi a fekete hurkot, az arcunk elsápad, a szemünk könnyben úszik, a fejünk és a végtagjaink elernyednek, és ha akarjuk, ha nem, végig vonszolnak a következő életbe vezető úton.
A halált semmilyen harcos nem tudja legyőzni, bármilyen hatalmasság parancsolja is, vagy bármilyen gazdag ember fizesse is meg. A Halál elől sehová sem szaladhatunk, sehol sem rejtőzhetünk el, nincs menedék, nincs védő, vagy vezető. A halál ellenáll, bármilyen módszerhez vagy könyörgéshez folyamodjunk is. Ha egyszer az életünk véget ért, még ha személyesen a Gyógyító Buddha jelenne is meg, ő sem lenne képes késleltetni a halálunkat.
Tehát, gondold végig őszintén és elmélkedj el azon, milyen fontos, hogy ettől a pillanattól kezdve sohase légy lusta és ne késlekedj, hanem gyakorold a valódi Tant, az egyetlen dolgot, amiben biztos lehetsz, hogy a halál pillanatában segíteni fog.

III. A szent lények múlandósága

A jelenlegi Jó Kalpában, Vipasyin, Sikhin és öt másik Buddha már megjelent, mindegyik saját számtalan Sravakájának és Arhatjainak körével. Mindegyik azon dolgozott, hogy a Három Szekér (Út?) tanításain keresztül hasznára legyen számtalan lénynek. Mégis, manapság mindenünk, amink van, nem más, mint ami Buddha Sakyamuni tanításaiból fennmaradt. Egyébként, azoknak a Buddháknak mindegyike a nirvánába távozott, s a tiszta Tan tanításai, amiket adtak, fokozatosan eltűntek.
Egyik a másik után, a jelenlegi szétosztás számtalan nagy Sarvakája is, mindegyik ötszáz Arhatjának kíséretében, a szenvedés fölé emelkedett abba az állapotba, ahol semmi sem maradt az összesből.
Indiában egyszer élt az ötszáz Arhat, akik beteljesítették a Buddha szavait. Volt a hat Ékesség és Két Legfelsőbb, a Nyolcvan Siddha, és sok más, akik uralták az utak és ösvények összes tulajdonságait és határtalan tisztánlátást és csodálatos hatalmat birtokoltak. De mára már csak azok a történetek maradtak meg belőlük, amik elmesélik, hogyan éltek.
Itt Tibetben is, a Hó Országában, amikor Oddiyana Második Buddhája * megforgatta a Tan kerekét, hogy éretté tegye és felszabadítsa az élőket, éltek az ő követői, mint a huszonöt tanítvány, akiket úgy ismertek, mint a Királyt és Alattvalóit és Yerpa Nyolcvan Siddháját.
* Padmasambhavára gyakran utalnak, mint korunk második Buddhájára, kiterjesztve Sakyamuni munkáját.

Később a So, Zur and Nub törzsek ősi Hagyomány mesterei jöttek, Marpa, Milarepa és Dagpo az Új Hagyományé, és számtalan más tanult és megvalósult lény. Legtöbbjük a megvalósulás nagyon magas szintjét érte el és uralkodtak a négy elem fölött. Mindenféle csodálatos átváltozást véghez tudtak vinni. Létre tudtak hozni kézzel fogható tárgyakat, amik a semmiből kerültek elő, és a semmibe tűntek el. Nem égtek el a tűzben, nem sodorta el őket a víz, nem zúzta össze őket a föld vagy hulltak a szakadékból az űrbe - egyszerűen csak minden olyan sérüléstől mentesek voltak, amit a négy elem okozni tudott.
Egyszer, Jetsun Milarepa például csendben meditált Nepálban, a Nyeshangkatya barlangban, amikor vadászok csapata ment el arra. Látván őt ott ülni, azt kérdezték tőle, hogy vajon ő ember, vagy kísértet. Milarepa mozdulatlan maradt, a pillantását maga elé szegezte, és nem válaszolt. A vadászok egy sorozat mérgezett nyilat lőttek ki rá, de egyik nyiluk sem tudta átfúrni a bőrét. Bedobták a vízbe, azután át egy szikla peremén, de minden alkalommal újra ott volt, visszaült arra a helyre, ahol előtte volt. Végül, tűzifát halmoztak köréje és meggyújtották, de a tűz nem égette meg. Sok olyan lény volt, amelyik ilyen hatalmat nyert. De végül mind úgy döntöttek, hogy bemutatják, hogy minden múlandó, * és ma pusztán a történeteik azok, amik megmaradtak belőlük.
* Ezek a lények, úgy tartják, a születés és halál fölött állnak. De mint Buddha Sakyamuni, azt választották, hogy meghalnak, hogy emlékeztessék az élőket a múlandóságra.
Ami minket illet, a mi negatív cselekedeteink, amelyeket a negatív körülmények szele visz a negatív hajlamok fennálló irányába, ezek vezettek minket ebbe a négy anyagi elemből álló mocskos szerkezetbe. Ennek csapdájában vagyunk, és amelytől érzékeny létünk függ - és mivel mi sohasem lehetünk biztosak benne, mikor vagy hol fog ennek a csalóka testnek a madárijesztője szétmállani, fontos, hogy ettől a szent pillanattól kezdve ösztönözzük magunkat olyan gondolatok, szavak és tettek felé, amik mindig pozitívak. Ezt észben tartva, elmélkedj a múlandóságon.

IV. A hatalmi pozícióban lévők múlandósága

Vannak fenséges és nagyszerű istenek és risik, akik egy korszakon keresztül is képesek élni. . De még ők sem menekülhetnek el a halál elől. Azok, akik emberi lényeken uralkodnak, mint Brahma, Indra, Visnu, Isvara és más nagy istenek, akik egy korszakon keresztül élnek, olyan alakkal, amit kilométerekben vagy hangtávolságban mérhető, és olyan hatalommal és ragyogással, ami elhomályosítja a napot és a holdat, de mindenesetre ez nem esik kívül a halál hatókörén. Ahogy Az Értékek Kincsestára mondja:

Még Brahma, Indra, Mahesvarra és az egyetemes uralkodók
Sem térhet ki a Halál Démona elől.

Végül, még az isteni vagy emberi risik, akik rendelkeznek az ötféle tisztánlátással és a hatalommal, hogy átrepüljenek az égen, képesek arra, hogy elmeneküljenek a halál elől.
A Vigasztaló Levél azt mondja:

A nagy risik ötszörös hatalmukkal
Az égen széltében-hosszában repülhetnek,
Mégsem érnek soha olyan földre,
Ahol a halhatatlanság uralkodik.

Itt a mi emberi világunkban voltak egyetemes uralkodók, akik a hatalom és anyagi gazdagság legfelső csúcsát elérték. India szent földjén, Mahasammatától kezdve számtalan császár uralta a teljes földrészt. Később a három Pala, a harminchét Candra és sok más gazdag és hatalmas király uralkodott mind Kelet-, mind Nyugat-Indiában.
Tibetben, a Hó Országában, az első király, Nyatri Tsenpo volt isteni származású, Bodhisattva Niváranaviskambhin kisugárzása. Majd a Tri-nek nevezett hét mennyei király uralkodott, a hat földi király, Lek, a nyolc középső király, De, az öt összekapcsoló király, Tsen, a Szerencsés Dinasztia tizenkét és fél (38) királya, beleértve a Rendkívül Szerencsés Dinasztia öt királyát, és emellett mások is. Songtsen Gampo, a Tan Királyának uralkodása alatt, egy varázslatos hadsereg leigázta az összes országot Nepáltól Kínáig. Trisong Detsen Király Jambudvipa* kétharmadát uralma alá vonta, és Ralpachen uralkodása alatt, egy vasoszlopot emeltek a Gangesz partjain, hogy kijelöljék a határt India és Tibet között.
* Itt ez a kifejezés, úgy tűnik, Dél-Ázsiára utal, Mongóliára és Kínára.
Tibet hatalmat gyakorolt India, Kína, Gesar, Tadzsikisztán és más országok sok területe fölött. Az újévi fesztivál idején azoknak az országoknak a nagykövetei egy napot Lhasában kellett, hogy töltsenek. Ilyen volt Tibet hatalma a múltban. De ez nem tartott sokáig, és manapság, eltekintve a történelmi feljegyzésektől, semmi sem maradt.
Tűnődj el a múlt azon dicsőségén. Azokhoz képest a saját otthonaink, tulajdonaink, szolgálóink, társadalmi helyzetünk, és bármi, amit csak értékelünk, semmivel sem tűnik jelentőségteljesebbnek, mint egy méhkaptár. Elmélkedj mélyen, és kérdezd meg magadtól, hogyan is gondolhattad, hogy azok a dolgok örökké tartanak, és sohasem változnak.

FOLYT.