Alapvetően a kék Bányai könyvnél ezt az oldalt át lehet lapozni :) meg még néhányat.  Szerintem az ostorozó ütés alatt valami oldalazó ütésre gondolhatott.

A rázkódó alatt meg talán arra, hogy ne mozgassuk feleslegesen az ütőt.

De az is elképzelhető hogy csak régen volt amikor a könyvét írta, és már elszaladt az idő. Meg hát magyar zenei ipar elég mélyről indult... Gondolom valahogy úgy kellett volna megfogalmazni, hogy minden felesleges izommunkát kerüljünk, ami nem a verő szükséges mozgására irányul.

Jojo Mayer bár über profi, és rohadt modern (értsd szerintem egyik életcélja lehet hogy újítson), de szerintem nem Mayer-el kell kezdeni a dob hangszer megszeretését, sikerélmények rulez... Nekem több tananyagában van olyasmi, ami szerintem elég veszélyes irányba vihet egy átlagos tanulót. Pl ahogy a Moellert tanítja az mérföldekről közelít a lényegre, vagy a Single Stroke-jánál is a két ujjas ügy...

Az eredeti kérdésre visszatérve, szerintem tilos vagy tiltott dolog nincs a könnyűzenében. Mindenhogy (értsd: tradicionális, francia, amcsi) meg kell tudni fogni a verőt, és valamilyen szinten játszani. Esetleg csuklót is forgatva gyakorolni. Mert tényleges zenélés közben az ember már nem ezzel akar foglalkozni. Szóval az a cél hogy olyan technikát alkalmazz, amiben nem érzel korlátot, és könnyeden zenélsz.

De ha valamiben korlátozna hogy igy, vagy úgy tartod és kezeled a verőt, akkor nyilván utána kell nézni hogy csinálják még mások és az miért jobb..

És még konkrétabban pl én tradicionális fogásnál, a hangsúlyos majd halk ütéseknél, úgy emelem fel a verőt, hogy ne akadályozza felfelé a mutató és gyűrüs. De lefele már próbálják elérni, hogy a következő halkabb ütést pattogtassák. Hüvelykujjból való dobolást csak a hüvelykujj fejlesztése miatt eröltetem.