Elmondottam a szélnek lenn a kertben,
S a Hold is tudja már, hogy nem szeretlek.
Virágaid és vallomásaid,
Tán azt hiszed, hogy örömet szereztek.
Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a répámra tévedt.
Gyűlölöm az emlékedet,
Ez a pár nap mi volt neked?
Kinek felelsz, kinek bűnhődsz érte?

Gyűlölöm már életemben mindig,
Tekinteted puha, nagy bilincsit.
Szemed sarkán azt a vásott,
Azt a rejtett mosolygásod,
Azt a hívó, titkos kicsi fényt.
Gyűlölöm a barna hangod,
Ezt a furcsa mély harangot.
Nékem tűzvészt kongatott,
Mikor a répámra suttogott.

Gyűlölöm a vadvirágos rétet,
Hol a kezed a reppámra tévedt.
Akármilyen csodaszép volt
Az volt a baj, az a rép-csók!!

Ott kezdődött minden fáááááj

-dalóóóm.

:D:))