+1: Azért ismerjük el, ez a HP valahol az irodalom és a krimi határán van...

A krimiben megengedhető, sőt: elvárható, hogy az olvasó félrevezetése legyen a cél, minden (fél)információ X-re mutasson, holott igazából még ~X sem igaz, minden karakternek van valamilyen titka, szándékosan ködös célzásokat cserélnek egymással, hogy a detektívet (és az olvasót) félrevezessék, a konfliktusok alapja sokszor pusztán a félreértés a karakterek között.

Az irodalomban ez nem így megy, ott az olvasó valódi emberek valódi érzéseire, gondolataira, konfliktusaira vágyik... Ott nincs sok helye az olyasfajta karakternek, aki a szíve mélyén ugyan sötét, de titokban a jó oldalnak dolgozik, csak a látszat kedvéért mutatkozik gonosznak...