Dutka Ákos: Március 15

A rög alatt most megmozdul a mag
S a sziv alatt az örök gondolat,

Hogy itt e rögből egy darab vagyunk,
Rajta nőttünk és általa vagyunk.

Száz titka, nedve még bennünk kering,
Daloltunk, sirtunk s rög leszünk megint,

Magyar mezőn egy múló kis halom,
De repültünk egy bátor dallamon,

Mit zengve hoz a márciusi szél
És vele dobban szivünkben a vér,

A vér, amelyet érlelt annyi nyár,
Kalászba szökkent magyar napsugár.

Anyád porában most mozdul a vér
S indul feléd az új magyar kenyér.

Lélekké válik benned majd a rög,
Mely véred, hazád, sirod börtönöd,

S benned dalolja örök dallamát
Anyád a rög, hogy ez a föld hazád.

1939


(Forrás: Dutka Ákos: Kallódó dallamok. Budapest, Magvető Kvk., 1970. 167.)