Ezer bocsánat, de tegnap éjfélkor értünk haza, ma meg 12 óráztam. De most: hát sajnos nem jó az eredményem, a doktornő szerint még nem nagyon súlyos, de rossznak számít. Ráadásul kiderült, hogy IR alatt két órán keresztül nem szabadott volna sétálgatni a friss levegőn, mert az lenyomja a szinteket és akkor nem biztos az eredény, úgyhogy nálam lehet, hogy még magasabbak is a valós értékek. Na de a lényeg, hogy elkezdtem szedni a Mekformint. Ez még csak csak menni fog, na de a diéta!!!!!!!!!!!!!!! Én meghalok csoki, süti, na meg a gumicukor nélkül. Azt meg mire tanulom meg, hogy mikor mit lehet enni, meg mennyit? Mégyegyszer vissza kell mennünk, mert egy dietetikus tart elődást, aki nagyon sok jó tanácsot tud adni. Rákérdeztem a dokinőre(aki egy eszméletlenül laza, és kedves nőci olyan 35-40 közötti), hogy okozhatta -e ez a vetéléseket, ill. hogy befolyásolja -e a megtapadást, és persze köze van hozzá.

Ami kicsit elszomorított az az, hogy rákérdeztem, mikor ajánlja ő a következő lombikot. És türelemre intett, szerinte két-három hónapid szedjem a gyogyit meg diétázzak, és utána néz még egy IR-t, és utána meglátjuk.

Én eddig mindig rohantam egyik lombikból a másikba, és most meg vagyok magamon rökönyödve, hogy milyen jól viselem a várakozást. Higgyétek el lányok, ennyi kudarcal a hátam mögött, én tudom miről beszélek, hagyjatok időt egy-egy lombik között, mert igenis kell idő a testnek is a lélekről meg nem is beszélve.

Móka! Én kaptam azt a hat havi Gnrh kezelést. Soha többé nem vállalnám be, mert nekem többet ártott mint haszált. A lombiknál én úgy tudom az endo nem okoz gondot. Viszont a kezelés után nagyon szorulásos lettem, (pedig addig is voltak gondjaim) nagyon fájtak az izületeim, még csontritkulást is néztek, annyira kész voltam. A mellékhatásokról pedig még nem is beszéltem. Ja, és nekem utána sem múlt el sajnos. Persze hangsúlyozom, hogy ez én vagyok, én így reagáltam.