Putyin elnöki hattyúdala: a Déli áramlat Népszabadság • Kis Tibor • 2008. március 1.

- Megnéztük Moszkva esti fényeit, most pedig megyünk haza - nagyjából ezekkel a szavakkal készült felállni az asztaltól a csütörtöki moszkvai tárgyalások egy pontján Gyurcsány Ferenc. A kijelentés hirtelen a megbeszélések kudarcának és a Déli áramlat előre bejelentett aláírása elmaradásának erőteljes árnyékát vetítette a Kreml díszes falaira.



Így értékelhette ezt Putyin elnök is, aki kizárólag legközvetlenebb munkatársait - mindenekelőtt Medvegyev leendő államfőt - bevonva ekkor már második órája győzködte magyar vendégeit az oroszok által kívánt szövegmódosítások ügyében. Putyin azonban maradásra ösztönözte a magyar kormányfőt, és a szakértők ismét elvonultak, hogy még egy utolsó utáni kísérletet tegyenek az ellentétek elsimítására.

A nézetkülönbségek két kardinális pontot érintettek. Moszkva a legvégső pillanatig szerette volna elérni, hogy hazánk - Bulgáriához hasonlóan - egyezzen bele: a Déli áramlat magyarországi szakaszát építő és üzemeltető majdani közös vállalat 51-49 százalékos arányban orosz többségi tulajdonba kerül. A másik neuralgikus pont az volt, hogy Moszkva állami garanciavállalást igényelt e közös vállalkozás kockázatait illetően.

A csúcsszintű találkozó napjára egyébként már a sokadik egyeztetési fordulón voltak túl a felek. Legutóbb múlt hét pénteken és szombaton vívott küzdelmet Moszkvában a Veres János pénzügyminiszter és H. Fekszi Márta külügyi államtitkár vezette delegáció Medvegyevvel, valamint Miller Gazprom-vezérigazgatóval. A felek kudarcélménnyel álltak fel a tárgyalóasztaltól, és minden arra utalt: egyelőre nem lesz semmi az egyezményből. De még mielőtt a küldöttség hazaért volna, üzenetet kapott Moszkvából: Medvegyev már hétfőn Budapestre jönne, tető alá hozni a dokumentumot. E hét elején aztán úgy látszott: megtört végre az orosz ellenállás mindkét vitatott ügyben, és ki is tűzték az aláírás időpontját. Annál nagyobb volt magyar részről a meglepetés, amikor Putyin környezete közvetlenül az aláírási ceremónia előtt újra csak azzal hozakodott elő: mégiscsak ragaszkodnának az állami garanciához. A szakértők még a Putyin által kért tárgyalási szünet után is azzal tértek vissza a terembe, hogy nem jutottak dűlőre. Ekkor Putyin személyesen vette kézbe a dolgot. Talán úgy érzékelhette: mégiscsak elnöki hattyúdala a Déli áramlat teljes nemzetközi szerződésrendszerének a létrehozása, amelyben Magyarország az utolsó fontos láncszem.

Végül is ő mondta ki az orosz "da" szót, és az "előszobában" régóta türelmesen várakozó politikusok és vállalatvezetők - köztük Lavrov külügyminiszter és Miller - jelenlétében sort lehetett keríteni a megállapodás és mellékletei aláírására.

Csak találgatni lehet, miért kezelte szinte személyes ügyeként a sikert a búcsúzó orosz államfő, akinek hozzájárulását Gyurcsány a nyílt színen emelte ki és köszönte meg. Nyilván nem pillanatnyi gyengeségből. Ebben feltétlenül közrejátszott a Nabucco vezetékkel szembeni kifejezett orosz ellenszenv, amelynek Putyin ironikus megjegyzések sorával adott hangott az aláírási ceremónia után tett nyilatkozatában. Moszkva láthatóan nem hisz abban, hogy a Nabuccóból lesz valaha is valami. Főleg azért, mert birtokon belül érzi magát Kazahsztánban, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Azerbajdzsánban. Ezek az országok nemcsak különleges viszonyt ápolnak Moszkvával, hanem gázkészleteik természetes útvonala Európába Oroszországon keresztül vezethet majd évek múlva. (Hacsak nem lép be a játszmába Kína.) Moszkva maga is kifejezetten érdekelt a szóban forgó mezők feletti ellenőrzés megszerzésében, ha másért nem, azért, mert földgázkitermelése évek óta stagnál. Továbbá a Kreml arra is rádöbbenhetett, hogy e pillanatban maga is egyetlen - Ukrajnán keresztül vezető - szálon kapcsolódik a hatalmas állami bevételt jelentő orosz gáz teljes felvevőpiacát jelentő Európához. Ukrajnával viszont Moszkva kapcsolatai a korábbinál jóval problematikusabbá váltak. Ebből a megfontolásból Oroszország az Északi és a Déli áramlatot egyaránt Ukrajna kikerülésével akarja építeni. Az ukrán fejfájásból valami még így is megmarad persze, mivel a Déli áramlat fekete-tengeri csővezetékszakaszának egyik darabkája feltehetően az ukrán kontinentális talapzat alatt vezetne.

Az általunk megkérdezett magyar szakértők szerint a kormány végül is jó megállapodásra jutott csütörtökön Moszkvával - a dokumentum egyenértékű a hasonló osztrák és olasz megállapodással, és előnyösebb a Szófia által elértnél, nem beszélve a szerb-orosz egyezményről.

Nyilvános a szerződés, de nincsenek benne meglepetések


Tegnap tovább nyitotta a kormány a Déli áramlattal kapcsolatos információk szelepeit. Nyilvánosságra hozták az orosz kormánnyal csütörtökön kötött kétoldalú szerződést, ami nagyjából megfelel az eddig elmondottaknak. E szerint a 2013-ig megépítendő gázvezeték magyar szakasza 50-50 százalékban az orosz kormány által kijelölt Gazprom, illetve a magyar fél által delegált Magyar Fejlesztési Bank (MFB) tulajdonában lesz. Ilyen arányban vállalják a költségeket és osztoznak a szállítási (tranzit-) díjakból is. A vezetéken áramló gázzal egyedül a Gazprom sáfárkodhat. A magyar kormány a fejlesztésnek "a lehető legkedvezőbb" feltételeket biztosítja, így az építkezéshez szükséges anyagok áfamentesek lesznek. Veres János pénzügyminiszter szerdai parlamenti meghallgatásán leszögezte, hogy a szerződésnek nincs titkos záradéka. Költségekről, megtérülési időről nincs benne szó. A kormány szerint a magyar szakasz mintegy 700 millió eurós, azaz 180 milliárd forintos költségéből a magyar felet csupán mintegy 20 milliárd forintos "önrész" terheli. A többit az egész vezetéket pénzelő nemzetközi bankhitel fedezné. (Az önrész biztosítása, illetve a törlesztés bizonyára az MFB-re hárulna.) Magyar részről évente néhány tízmilliárd forintos tranzitdíjbevételre számítanak. Ha pedig a magyar résztvevő egy 100 százalékban állami tulajdonú cég, akkor a teljes tranzitdíj az államé lehet. Azt, hogy erre a szerepre miért nem az állami vagyon "fő" kezelőjének tekintett Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t jelölték ki, a pénzügyminiszter tegnap lapunknak (némileg kitérő választ adva) a 100 százalékos arány biztos fenntartásával indokolta. Hozzáfűzte azonban, annak megvitatására nyitott, hogy pontosan mely cég képviselje a magyar felet.

A legutóbbi időkig mindenesetre a magántulajdonú Mol volt az orosz állam többségi tulajdonában álló Gazprom magyarországi tárgyalópartnere, így mindenki a Molt tartotta a magyar szerződői poszt várományosának. Bár a hétfői budapesti megállapodás, illetve a csütörtöki moszkvai aláírás közötti napokban szinte szó sem esett a Molról, a szerződésben mégis kitérnek rá. E szerint a Mol és a Gazprom által a terv kidolgozására alapított közös cég folytatja munkáját, az elkészült anyagot pedig a közös vállalat majd megvásárolja tőle. Veres János kérdésünkre ehhez hozzáfűzte: a Mol kimerült mezői is "figyelembe vehetők" a szerződésben megjelölt, legalább egymilliárd köbméteres tározó színhelyéül. (Szakértők szerint Magyarországon csak a Molnak vannak ilyen területei. A cég eredetileg 10 milliárd köbméternyi tározót ajánlott fel. Az éves magyar gázfogyasztás 14 milliárd köbméter, a vezetékszakasz pedig évi 10 milliárd köbmétert szállít majd, főképp nem itteni felhasználásra.) A kormány láthatólag nem kívánja fellebbenteni a fátylat a Mollal folytatott háttértárgyalásokról, melyek komoly vitákat sejtetnek. (M. I.)