Szia Enikőalíz!

Én már négy éve járok(jártam) Tapolcára. Túl vagyok öt inszemen ill. öt stimus és kettő fagyis lombikon. Ebből volt kettő biokémiaim, ill. egy hét hetesen elhalt terhességem. Ezt most nem azért írtam le, mert le akarlak beszélni Tapolcáról, hiszen ott is nagyon sokaknak sikerül. Viszont én most már nagyon bánom, hogy anno nem voltam erőszakosabb, és nem vettem a kezembe a dolgokat. Nekem ennyi kudarc után most jött el az az időszak, hogy nem rohanok ész nélkül a következő lombikba, (mert eddig ezt csináltam) hanem utánajárok minden lehetőségnek. Hálával tartozom a lányoknak akiktől nagyon sok ötletet kaptam. Én most megcsináltattam a genetikát, immunológiát, IR-t, stb. Az IR nekem is nehezen ment, nagykanizsai lévén Pestre kellett menni, de megérte mert gond van. Anno én a harmadik után kierőszakoltam a lapart, és mint kiderült volt értelme mert nekem nagyon súlyos endom van. Egyszóval érdemes utánajárni dolgoknak, és csak utána folytatni. Én így utólag nagyon bánom, hogy nem váltottam időben, és nem azért mert rossz Tapolca, (én nagyon szerettem menni)hanem mert be kellett volna látnom, hogy ott sem mindenkinek tudnak segíteni. De most újult erővel tele önbizalommal várom a következő lombikot, de előtte jövő héten még lesz egy randim az endokrinológussal, szintén Pesten.