sziasztok, végre végeztem a vizsgával és visszatértem az életbe :) nagyon el vagyok fáradva és még hihetetlen, hogy nem kell leülnöm a paragrafusok elé.

 

abban reménykedtem, hogy csupa jó hírre jövök vissza. Midway, én még bíztam a jó eredményben, nagyon sajnálom. és Pat, szintén. sajnos tudom, milyen piszok rossz érzés, és hogy mennyire ingadozó az ember hangulata, én pl. 3-4 napig kirobbanóan jól voltam, nem is értettem mi van velem, aztán jött a mélypont, ami talán még mindig tart. sokszor úgy érzem, csak szánalmas próbálkozás, hogy azzal vígasztalom magam, hogy most lesz időm felkészülni, helyrerakni magam testileg-lelkileg, és hogy rengeteg programot szervezek majd, törődöm magammal, a kapcsolataimmal, de mindig ott bújkál ezek mögött a szomorúság, hogy másképp lenne minden, ha sikerült volna és elfog a gyomorszorító érzés, mikor látom, hogy minden barátnőm babázik, vagy a pocakját simogatja, míg én azzal vígasztalom magam, hogy könyveket vásárolok, színházba megyek, kiállításokat nézek.

 

tudom, hgy nincs recept, de azt kívánom nektek, hogy találjátok meg a gyógymódot a szomorúságra!

 

cettia, te meg ne gondolj semmi rosszra (tudom, hogy könnyű mondani), hiszen még van jópár napod, amit kötelező reménnyel töltened! mindannyian nagyon szorítunk!

 

fablia, mesélj majd, mi volt ma!

 

mégleány, hamarosan nálad is akció lesz, nem?

 

Móka, Judit, ti hogy vagytok? Móka, bocs, hogy összekavartalak az IR kapcsán, valamiért meg voltam róla győződve, hogy te is Breyer doktornőhöz jelentkeztél be a Mensmentisnél.

 

szerike, jelentkezz sokat, mert mindenkinek erőt és reményt ad a történeted! hamarosan kiderül a baba neme, ugye? gondolkodtatok már a neveken?

 

mindenkinek kitartást kívánok, akiket külön nem szólítottam meg, azokra is gondolok, most már végre nyomon követhetem a fórum történéseit és a találkában is benne vagyok!