Bíztam benne, hogy ez a téma feledésbe merül... de hát akkor egy vallomás.
Mára vállalom a komikus szerepét :) (de csak Nektek)

T. Bíróság!
T.Tamás budapesti (?) lakos által közkinccsé tett kovászos kenyér megsütésére vállalkoztam minap. A receptben előírt módon jártam el, 12 ó kovászolás után, bedagasztottam a kenyeret, sóval ízesítettem, 40 percet pihentettem. Ezután kinyújtottam, és feltekertem, a recept ezen fogást nem említette, de klasszikus kenyerek esetében én rendszeresen így járok el, a bélzete foszlós lesz ettől a művelettől. Olaszhonból származó gyönyörű mélypiros tűzálló kerámiatálba tettem és hagytam még 1.5 órát kelni a gyönyörű tésztát.
250 fokra előmelegített sütőbe helyeztem, visszavettem a lángot 200 fokra, majd 45 percig sütöttem.
- senki nem jött még rá a komédiára? - kiszólás a Néphez.

A kenyér gyönyörű magasra megsült, szép a színe és a formája is.

....

....

....

csak hát abból a tálból valahogy ki kéne venni :)

igen, igen, bevallom a DNK sütés áldozata lettem, ugyanis előmelegített edénybe nem kell sütőpapír. Hagyományost meg hónapok óta nem sütöttem, így ezen fázis kimaradt :)

Persze nem adtuk a macskának, ahogy azt felénk mondani szokás, két lapát segítségével kivarázsoltam a formából, csak hát szegény kenyérnek nem lett héja, az ugyanis a kerámiaedényhez dagasztkodott inkább és nem a kenyér belsejéhez :)

ezen "apró" málőrtől függetlenül, a kenyér finom, a ház ura a kibányászott kenyér felét melegen megette - azóta is nyög, hogy fáj a gyomra -> így jár aki forró kenyeret eszik -

annyira lúzer azért nem vagyok, hogy ezt még fotósorozattal is megörökítsem. Így álljon bénaságom emlékéül eme iromány.