A Vigadóra visszatérve, ott mindig igazi tánczenét játszottak, és a szökökút melletti táncparkett állandóan tele volt, söt még mellette a salakon is sokan táncoltak, plusz a zenakar melletti teraszon is. Akkortájt még régimódi táncok voltak, és szépen kellett valakit felkérni, asztalhoz visszakisérni, lekérés nem volt, stb. Az évi Anna Bálra csak zakóban, nyakkendövel lehetett bemenni, és olyanok vendégszerepeltek mint pl. a Tabányi együttes. 1964 nyarán minden megváltozott. Akkor jött divatba a twist és a Kistücsökben is kezdtek modernebb zenét nyomni, föleg akkor amikor az a gitáros lány megjelent ott. A régiek persze meg voltak botránkozva, de mindkét hely állandóan tele volt. Sokan a földvári kempingböl is oda jártak, és miután zárás utan sokan kimentek a bal móló végére, ahol be lehetett kapcsolni (egy kis ügyeskedéssel) egy magnót és ment a zene és a nudifürdés hajnalig. Aztán egyre több "simlis" kezdett ezekbe beszivárogni, föleg a KISZ táborból, akik többnyire részegek voltak és kötözködök. 1966 nyarán ez "legalizálva" lett az Omega által, akkor már az asztalok között is ment a tánc, és állandóan nagy tömegek voltak a kerítésen kívül is. A Vigadó volt "a hely", bár a fent említett gitáros csaj is vonzott tömeget, de föleg bámészkodókat. A Mókusba pedig az idösebbek jártak, ott csak egy zongorista volt aki megrendelésre (is) játszott, bár hétvégéken ott is föleg a twist ment. Mivel egyik hely sem tudta teljesen kitölteni az igényeket, a magnetofon is elérhetöbb lett, így a házibulik egyre több és több szerepet játszottak az éjszakai életben. No meg a móló végén és az öszödi strandon rendezett rögtönzött bulik.