Az elsõ hozzászólásomban nem említettem Jákob tizedfizetését, most megteszem, hiszen ott is vannak tisztázandók. Nézzük csak mi is történt, miután Jákob álmot látott, ahol megjelent neki JHVH angyala.

1Mózes 28:19-22 19 A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. 20 Jákob fogadalmat tett: "Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, 21 és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor JHVH lesz az én Istenem. 22 Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked."

Jákob itt tapasztalta meg Istent, mondhatjuk úgy, itt tért meg szellemileg és kötelezte el magát JHVH-hoz, akit addig csupán tanításokból ismert, nem személyes tapasztalatból. A koncepciók fontosak.

Bétel jelentése Isten háza, s mint tudjuk, Jákob törzseinek közössége tette ki Isten házát, övéké a fiúság, a szövetség, õk az ígéretek örökösei stsb. (Róm. 9:4-5). Ezzel jött létre Isten testületbe formált népe, azaz Isten közösségének fogalma, addig csupán egyének szolgáltak Istennek, mint Ábrahám, Izsák.

Ezzel kezdött Izrael házának (Bétel) fogalma, amibe az egyház is be lett oltva, hogy örökölhessék az ígéreteket. Jákob tehát nem csupán maga nevében, hanem Isten házának nevében ígérte meg azt, hogy JHVH-nak fizeti tizedét.

Nézzük csak. Jákob megtapasztalta Isten, s azt mondta, mindenébõl tizedet ad neki, mert megtapasztalta azt, akinek jár. Csak úgy gondolt volna egyet és hirtelen elhatározásból tett egy ígéretet, avagy azért, mert nagyon is jól ismerte az intézményt, s itt megtalálta azt, akinek az jár.

Tudjuk, Ábrahám a hit atyja tartotta Isten rendeleteit, parancsolatait, törvényzeteit (1Móz. 26:5), amelyek nem Mózessel születtek meg, bár a mózesi törvény részévé is lettek késõbb.

1Mózes 18:18-19 18Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. 19 Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy JHVH megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki."

Nos, a nagy és erõs nép az Bétel, Isten Háza, Izrael, avagy késõbb ebbe oltva az egyház, szellemi Izrael. De a 19. Vers különösen fontos, ugyanis rámutat, hogy Ábrahám utódainak JHVH utait, az igazságosságot (v.ö. Zsolt. 119:151; Róm. 7:12), parancsait stb. mert azok nélkül nincs áldás.

Jákob pedig erre az áldásra hivatkozott! Mert Ábrahám unokájaként nagyon is tisztába volt az igazsággal, törvénnyel, hiszen Ábrahám tanította utódait. Csak itt, Bételnél megtapaszta, hitre tért, s hitének mintegy jeléül, az áldások érdekében mondta azt, amit mondott.

Malakiás idézetével kapcsolatban is lenne megjegyzésem. A szóbanforgó fejezet a végidõkre prófétál. Lehet olvasni, az egész Mal. 3 a végidõk konteksztusában zajlik. Itt hangzik el a tized ellopása, ám a végidõkben már nem Levi szedi a tárházba a tizedet, hanem Melki, hiszen idõközben Levi rendje elmúlt, megszûnt, lejárt . Hogy is van ez? (majd elmondom :) )

Mivel Melkizedeknek nem fizet sem a világ, sõt még a magukat hívõknek mondók (Isten háza) sem nagyon, így Isten meg van lopva, és Isten háza átok alatt áll (3:9).

Aztán ennek az egésznek van még egy komikus fintora is. Azok, akik bennünket azzal vádolnak, hogy a mózesi törvényt és szövetséget akarjuk megélni, maguk hisznek azokban a dolgokban, amikkel minket vádolnak.

A vád pedig az, hogy mi Levi szerint fizetünk tizedet (nem pedig Melkizedeknek adunk), s mi tarjuk meg a mózesi törvényt, holott õk hisznek abban, hogy az még érvényben van.

Bár a Héberek könyve tiszta szavakkal rámutat, hogy a régi, Levi rendi papság egyszer, s mindenkorra eltûnt, helyébe az örök jött. Mózes törvényét nem az erkölcsi parancsok tették Mózes törvényévé, hanem a megigazulás akkori eszközeként bevezetett áldozatok, ritusok stb. ami határozottan a papsághoz volt kötve (Héb. 9:1).

Nos, azok, akik minket hamisan vádolnak a mózesi törvénnyel, maguk hisznek abban, hogy az még érvényben van, ezért várják árgús szemekkel azt, hogy a zsidók felépítsenek egy kõtemplomot, ahol helyreáll a levita papság szolgálta. Mert szerintuk ez lesz a biblikus helyreállítás! Izrael amikor helyre lesz állítva, az az Újszövetség keretein belül fog megtörténni, Levi rendje nélül (bár az ígéret szerint Levi szolgálhat az újszövetségi papságban is, ám nem a maga rendje szerint).

Az ideigleneset felváltotta a jobb, az örök (Héb. 8:7-10), a régi elavult, elmúlt és eltünt (Héb. 8:13) (amikor a Héber levelet írták az isz. Kései 60-as években, akkor a Templom még állt, így a szerzõ úgy fogalmazott, hogy megszûnõben van).

Az ószövetséget emberek tanították, emberi közbenjárók (papok) voltak az újban szellemi közbenjárónk van a mennyei szentélyben és szellemi ismeret adatik. Éppen ezért nem erõszakoskodunk azzal kapcsolatban, hogy ki mit, hová, mennyit fizet mert az Írás szerint az Újszövetségben ez a módi:

Héb. 8:11 Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig.

Ezt mi betartjuk, akik minket vádolnak, gyakran még ezt sem, hanem osszák a szellemi észt a Szellem nélkül.

A hozzászólásokra késõbb válaszolok.