p82 Creative Commons License 2008.02.11 0 0 182
Sziasztok!

Egy hete egy körülmetéléssel foglalkozó lapon megosztottam történetemet.Már én is a körülmetéltek táborát gyarapítom, tavaly november 30. óta. Részleges szűkület miatt döntöttem a műtét mellett. A szűkület teljesen nem akadályozott meg a rendszeres nemi életben. A tünetek a szokásosak voltak, volt mikor kicsit berepedt a bőr, szorult a makk alatt. Erről a neten bőven informálódhat mindenki. Az elején leszögezném, ha gond van, el kell menni, mert jobb nem lesz. A szexet pedig mindenki élvezni akarja! Utólag én is csak pár rossz döntést bánok, a végeredményt nem!

Mivel nem Budapesti vagyok, hanem székesfehérvári nekem nem jutott olyan bőséges orvos-választék. Persze így utólag én hibáztam, anyagi akadálya nem lett volna egy Budapesti orvos felkeresésének, csak nem akartam túlbonyolítani, ezt a "rutinműtétet". Hiba volt!!

Felkerestem egy fehérvári orvost, egyet abból a kettőből, akinek van magánrendelése. Gondoltam, ha már igényes magánrendelő, diszkréció stb., nagy gond nem lehet. Le is jattoltam, mert ugye az ember azt hiszi, ez garancia lehet a jó végeredményre!(35.000 HUF)

A kórházi műtét egy horror volt. Csak egy példa: mikor betoltak a műtőbe, fél órát vacogtam egy takaró alatt, közben a műtősök azon viccelődtek, hogy nem kell a fecskendőbe annyi érzéstelenítő, csak kibírja! Én egyáltalán nem találtam ezt olyan viccesnek. A műtétből szerencsére nem éreztem ennek ellenére sokat. Sokak beszámolója ellenére, velem egyáltalán nem foglalkoztak, mintha aludtam volna. Amikor elmúlt a fájdalomcsillapító hatása a szobában, baromira odavoltam. Kötés gyanánt kaptam egy darab gézt, aztán viszlát. Ja, és az orvostól annyi tájékoztatást sem kaptam, ami egy sms hosszát kitenné. Zárójelentés a kézbe és ennyi.

Aztán jött a nagyobb baj, az eredmény: alul túl sok bőr maradt és egy nagy heg, az sem szimmetrikus, felül szük és szintén kissé heges. Arról nem beszélve, hogy majd két hétig még vérzett és persze a hegek nem lettek sokkal kisebbek. Ez ugye így nem maradhatott! Nem kívánom azt a pár hetet senkinek, olyan érzés volt, mint ha valami fogyatékkal élő lennék. Persze, aki műtött nem akartam felkeresni, a bizalom oda lett!

Karácsony előtt felkerestem e-mailben Fekete dokit, nagyon hamar kaptam időpontot, azt ígérte teljesen rendbe lehet hozni! Szombaton 3 hete műtött (2008. január 19.-én).

A különbségek: csak Ő volt bent, kaptam elég érzéstelenítőt, nem volt se láblekötözés, még a pólóm is maradt. Nem sima "kés-szike", hanem valami elektromos jellegű eszközzel műtött. A megfelelő kötszerről és a részletes tájékoztatóról ne is beszéljek. Az eredmény még engem is meglepett, őszintén szólva, nem hittem volna, hogy tényleg így rendbe lehet hozni. Mintha az előző műtét nem is lett volna!A kötésen az első csere előtt volt egy kis vér, a második alkalommal az sem.(nem két hétig), nem dagadt meg napokig. Hajnalban is csak első nap fájt. Az első műtét után 3 hétig sem estek ki a varratok, ha meghúztam véreztek. Most már 3 hét után egy sincs, ott lett a legszebb, ahol a legtöbbet kellett alakítani.Mivel fehér bőröm van, alig látszik valami a műtét helyéből, ha feláll, akkor pedig semmi sem. Nagyon tetszik így!

Még kenegetem Neogranormonnal, meg valami Aloe Vera csodakrémmel. Bár tegnap már kipróbáltam egy hölgyel, persze csak finoman. Nagyon jó volt és Neki is nagyon tetszett!

A szüleim tudják, támogattak, nem volt különösebb gond. Főleg, mert a bátyám is körülmetélt, de neki 6 hónapos korában csinálták.
Csak a két legjobb barátom tudja. Semmi extra véleményük nincs, úgy fogadtak, mintha a fogorvosnál lettem volna. Tehát semmi ilyen sznob megnyilatkozás! Szerintük sincs ebben semmi szégyellni való!

Én még kicsit különlegesebbnek érzem így magam, a körülmetélésem miatt! Szóval tök jó!

Szolgáljon ez tanulságul annak, aki azt hiszi, egy elrontott körülmetélést nem lehet helyrehozni a megfelelő szakember segítségével. Azoknak, akiknek van rá módjuk, inkább kerüljék a korházat, hiszen ez felnőtt korban mégis csak inkább plasztikai műtét, mintsem "nyissz-varr" műtét (mégis csak a legfontosabb szervünk)!

És talán azoknak az orvosoknak (ha olvassák) akik műtenek nap mint nap, talán elgondolkodnak, mi lenne, ha az Ő nemi szervük nézett volna úgy ki, mint az enyém!

Üdv.!
Peti(25)