VIVAKE

Nem depresszió.

Vélemény.

Úgy is, hogy nagyon régóta nézem a helyzetet és csináltam is hasonlót.

A labdarúgáson kívül ha csak az ultra mozgalom vonzóerelyét nézzük a fiatalságra akkor meg kell állpítani, hogy ez a szurkolás, a tömegek együtt mozgása, szereplése, külsőségek mint öltözjködés, zászlók, sálak, a stadionon belüli látvány elemek és hát a balhék is. Együtt az egészet hívhatjuk ahngulatnak, a lelátó a kanyar hangulatának. Ez változott és változik meg. Azok az emberek akik ma is járják az autópáylákat és szurkolnak, harcolnak az elnyomás ellen maradnak. Hiszen nem csak mondják hanem ténylegesen ez az életük. A probléma, hogy őket fizikailag fogják kirekeszteni, míg az utánpótlás a naiv de lelkes fiatalság nem lesz. Elmarad az ilyenfajta ultra utánpótlás az egész beszükül kevés emberek tevékenységére ami csak szűk kört fog érinteni.

A kanyarokban, ultra szektorokban már nem mindenki szurkol és régen ez nem így volt, ráadásul a csoportok is nehezményezték ha ez így van (de nem keleltt). Kultúrája volt a szurkolásnak a stadionok megdörrenésének és nagy éneklő karoknak.

Gyakorlatban miis ezt látjuk az ultra túlmisztifikálásában és elutasításban. A nagyobb Magyar táborok is küzdenek azzal, hogy 100-150-fős mag énekel, szurkol miközben körülöttük van még 500-700 ember. Az idegenbelei tendencia is ez. Az ultra lényege nálunk nem a viselkedés, hanem a megjelenés a külsőség. Ezt a külsőséget nyírbálják kint is és majd itt is. Ezért a szurkolás is kárát fogja ennek látni. Példák vannak Manchester és Bayern ahol ez már szóvá is van téve. Csakhogy a szurkolás a szurkoló nem parancsra működik mint a kereskedelmi tv-k taposoló kiírásai vagy hangulat felelős emberei álltal vezényelt közönség.

Az ultra soha nem hal meg ez igaz. De nem lesz olyan tömeges mint voolt a 90-es vagy az elötti években. Lehet ellene tenni nem tudom mert azok akik tehtnének egyenlőre fentmaradási harcot vívnak.