jégkirálynő Creative Commons License 2008.02.06 0 0 145

olvaslak, és folyamatosan tolulnak fel mindenféle érzések bennem...:(

 

tehát második párod, elsőből három csemete, boldog családélet....és most kopogtatott volna "a közös" manó, akit kiszűrtek...most vetessük el, vagy nem? próbálkozzunk még? van-e még esélyünk egészséges gyermekre?

 

szerintem igen, de amikor a másodikbaba egészségesen fogan meg, Őbenne fogod megsiratni a közös elsőt, akit elvetettetek...most ezzel nem azt mondom, hogy tartsátok meg...egyszerűen nem vagyunk abban az állapotban, hogy egy Down-kóros manó lelkébe belelássunk....én csak egy barátosném mindennapi életküzdéseit  érzem, amikor egy autista gyermeket kapott a Teremtőtől...és nem az a legnagyobb "gondja", hogy hogyan is kezelje az egyre inkább felnőttkorától félő kamaszát, hanem az a legnagyobb kinja, hogy ha Ő nem lesz már, akkor ki fogja a Manócskáját terelgetni az élet útjain...ki lép a helyébe, aki minden rezdülését ismeri már 18 éve, ki teheti teljessé az Esőmanója életét?...ez vhol olyan, mintha a híd alá kitenné az ember a szeretteit:(((

 

gyilkosság az abortusz. ebben nics vita részemről. én is az voltam.

 

ám lehet, hogy el kellene gondolkodni azon, hogy mi a fontosabb:hogy a testünk belőlünk növő pici virágja nélkülünk is boldoguljon majd(nem tud!), és teljes életet éljen majd(mert mi akartuk a létét)... vagy az, hogy mindenáron gyermeket akarunk, mert azt bizonyosfajta összetartó kapocsnak hivják, és anélkül nem érezzük TELJESNEK a kapcsolatot..........sem mi, sem a közmegitélés

 

 

Előzmény: Vanessa_ (142)