Folyt.
...................
Ebben a ,,nemzeti" történelemben Oroszországnak (majd a Szovjetuniónak) szörnyű démon szerepét osztották ki, mely az Ukrajnát és ukránokat ért minden bajáért felelős, ráadásul a történelmi tragédiák újraélése apokaliptikus méreteket öltött. Ukrajnát a mártírság és önfeláldozás nimbuszával ruházták fel, miközben a státuszát, mint a SzSzKSz második vezető tagköztársaságáét) gyarmati státuszig süllyesztik, a szovjet hatalomra pedig mint gyarmati adminisztrációra tekintenek, amely az ,,álnok birodalmi ambíciókat és a moszkvai pártakaratot szolgálta ki"/3/.
Viszont a helyzetet az teszi bonyolulttá, hogy jelenleg ukrán nemzet - azaz, egy nyelvet beszélő, egy területi és kulturális területi egységet vállaló, a múlt és a jelen eseményeire megközelítőleg közös elképzelések szerint tekintő, és ami a legfontosabb - közös jövőben gondolkozó nép - nincs. Sőt, mi több, a mélységes civilizációs szakadás, ami több részre szakítja Ukrajnát, egyre jobban mélyül és komoly kételyeket támaszt az adott területi formáció (ország) jövőjét illetően.
Ettől függetlenül, kétségbeejtő módon megpróbálva megteremteni az ,,összorosz" identitással szemben az új, ,,összukrán" indentitást, előre megszabott etnikai minőséggel, a hatalom állandóan kutat a történelem szemétdombján - másképpen ezt nem lehet nevezni, - előkotorva belőle a történelmi mítoszokat, amelyek között egyik ostobább, mint a másik (p.l. ,,Atilla az ukrán vezér" vagy ,,Ukrajna - a szlávok ősi birodalma", stb.).
..........
Folyt. köv.