Na jó írok egy kicsit.

Elejéről:

A középső kislányom 2001.októberi 4,5 éves korába vittük le az uszodába, hogy meg tanuljon úszni. 10 alkalom után már úgy végig úszta a 25 m-es medencét, hogy elindult a ponty-poronty versenyen, amelyet óvodától második osztályosokig rendeznek. Ahogy múltak a hónapok egyre tehetségesebbnek látszott. Április végén kezdtünk úszni tanulni és szeptembertől már felvették az egyesületbe. (Nálunk úszni tanulni csak egyénileg lehet 1.200,-/alkalom, egyesületbe csak a tehetségesek kerülnek, akik már heti 3 edzést végig tudnak úszni.)

4 hónap után már kevésnek bizonyult ez az edzés is, többször fellátogatott a nagyobbak edzéséhez (19998-1999). Egyre jobb időket úszott (ha valakit érdekel, leírom). Tavaly nyár végén már világossá vált, hogy nagyon tehetséges és ekkor jöttek a problémák.

Mennyit eddzen a gyerek? Kapjon-e külön figyelmet? Volt egy idős edző, akinek az unokája jelenleg olimpikon, azt mondta, hogy nagyon oda kell figyelni rá és fel kell vinni Pestre. Hát 3 gyerekes családként elégé megviselt bennünket, de azt tudtuk, hogy nem hagyjuk el. Új edző jött, fiatal, aki a vezető edző irányításával ügyködött. Hát ők nem értettek egyet hogy mennyit ússzon, legyen-e terhelve. Ekkor kezdem edzőkkel felvenni a kapcsolatot.

Először is az edzők azzal kezdik, hogy nagyon vigyázni kell, hogy ne égjen ki a gyerek, de amikor az edzés mennyiséget tudakoljuk, rögtön kiderül, hogy miden napos rendszeres edzés nélkül a gyerekből nem lesz semmi. Nagyon fontos már ilyen kiskorban a rendszeres szárazföldi edzés is és persze a versenyeztetés.

Most már mindenki nagyon nagy tehetségnek tartja és egyénre szabott edzést javasol, csak hát azt kivitelezni nagyon kevesen tudják. Mindenhol sok a gyerek, nálunk jelentős a triatlon szakosztály is. Max. napi 1 óra jut a lányomnak szárazföldi edzés nélkül. Most a héten vezették be a heti egy fél óra edzést.

Mit tegyen a szülő? Pestre még nem vinnénk nem csak anyagiak miatt, hanem nem is ajánlják, a szmog miatt sem 12 éves koráig. De hát az még 6 év. Ha addig nem edz rendesen, esélye sem lesz az élvonalba kerülni. Tőlünk 60 km-re van egy egyesület, ahol családias a légkör, a tehetségekre külön figyelnek. Így két álmatlan éjszaka után (havi 4o.ooo,-Ft többlet kiadás a családnak, és napi 4 óra valamelyiküknek) úgy döntöttünk átvisszük a gyerekeket. Igen gyerekeket, mert a nagylányom is úszik ő 12 éves, de nagyon későn kezdte. Sportszerűen csak 1,5 éve úszik. Az ő képzése még rosszabb, mert csak napi 1,5 óra úszás (kb3,5 km), mikor nekik már reggel is úszniuk kellene. Szárazföldi edzés heti kétszer félóra.

Ami az edzést illeti tehát nem kiégetni a gyereket, de terhelni, ami belefér. Azt szűrtem le, ha versenyzőt akarok belőle meg kell, hogy kapja a megfelelő terheléseket (persze az ésszerűség határain belül napi 2,8-3,2 km, rendszeres nyújtás, torna, megfelelő edző) és ha kiég égjen ki és hagyja abba 10 éves korába. Az a gyerek, aki ezt nem bírja és a stresszt nem jól tűri nem szabad erőltetni. Az én kicsi lányom minden nap imád úszni menni, ha tehetné még vasárnap is úszna. A nagylány néha elfárad, de a kicsi sikerei (3 hónap alatt 18 érem az egy évvel idősebb korosztályban 2000-eseknél) ösztönzik, ő sem szeretne lemaradni. Most ő is az életkorának megfelelő terhelést kapja, ha bírja csinálja, ha nem, akkor ősztől nem engedem tovább edzeni.
A legfontosabb, hogy a szülő döntse el mit akar a gyerekből versenyzőt, vagy csak egészséges életmódot, nevelést, sportos gyerekkort. Ha ez meg van, utána kell a megfelelő helyet kiválasztania a gyereknek. Bevallom őszintén, ha nem lenne ilyen tehetséges, nem választanám a versenyzői utat, de így csak akkor érzem magam jól ( a férjemmel együtt), ha mindent megteszünk érte, ha kell erőn felül is.

Üdv.
Alfi