Zicherman Istvan Creative Commons License 2008.01.22 0 0 10134
Ami még egy fontos dolog a ,,nem beszél" témához, az az, hogy a partizánok többsége paraszt, a városi gerillák többsége pedig lumpen civil vagy idealista értelmiségi és polgár. Hát, nem éppen a makacs kategória.

,,...Az operatív munkatársakank minél többet kell tudniuk az emberi kontingensről, amelyet majd meg kell dolgozniuk. Az ellenfél pszichológiájának ismerete meggyorsítja a folyamatot és azt jóval eredményesebbé teszi. A partizánmozgalomba az emberek különböző okokból kifolyólag csöppennek bele. Vannak vallási fanatikusok. Vannak olyanok, akiknek elpusztultak a szerettei vagy megsemmisült a személyes tulajdonuk, vagyonuk. Mint az előbbiek, úgy az utóbbiak is mindhalálig kitartanak, bármilyen körülmények között. A konfliktusokra hajlamos egyének, illetve az idealista és romantikus alkatok nem találják meg hosszútávon a helyüket a partizánok között. Náluk nincs meg az alapvető oka annak, hogy miért is kötődnének a mozgalomhoz, ráadásul sohasem fognak megbékélni az élet mocskával, ami mindenhol és mindenben megtalálható. Ez a fő oka annak, hogy az ilyeneket meglehetősen könnyen beszervezi az állami kémelhárítás. Sokat a várható fényes jövőért harcolnak, vannak megsértett, mélyen megbántott emberek, természetesen akadnak szélhámosok, kalandorok és nyilvánvalóan köztörvényes bűnöző elemek...
Viszont a partizánok legnagyobb tömege – a helyi lakosság, a parasztok. Az operatív állománynak figyelmet kell szentelnie ezek részletes jellemvonásaira. A parasztok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan az első látásra tűnhet. Szabadságszeretőek, nehezen irányíthatóak, ravaszak és rafináltak. Bármely nemzetiségű is a paraszt, az elsődleges életfeladatát abban látja, hogy túléljen, életben maradjon. Életben maradjon, bármilyen is a politikai folyamat. A hatalom változik, de a paraszt marad. Számukra nagyon fontosak a rokoni és gazdasági kapcsolatok. Ezek ellen a paraszt soha sem fog megtenni semmit – faluhelyen semmit sem felejtenek el az emberek, és soha semmit sem bocsátanak meg. A parasztok ösztönösen és állandóan összegyűjtik az őket körbevevő élet információit, melyekből gyors és hibátlan következtetéseket vonnak le. Természetükből fakadóan figyelmesek, megvan bennük a képesség, hogy összerakják a tényeket és villámgyorsan kiszámolják, felmérik a szituációt. A kihallgatások során nagyon artisztikusak – a legbecsületesebb képpel verik a mellüket: ,,Nem vettem részt, nem voltam, nem vettem el, nem láttam, nem hallottam, nem tudom, nem emlékszem”, stb.
Ilyen nincs, és nem is lehet. A paraszt emlékezőtehetsége fenomenális, és minden esetben rendelkezik bizonyos információkkal, amelyek operatív értéket képviselnek. Viszont csak azután kezd igazat mondani, miután vele szemben alkalmazni kezdik a nem éppen sportszerű módszereket, amelyeket minden gyakorlattal rendelkező operatív munkatárs ismer.
A paraszttal nem szabad pszichológiai játékokat játszani, főleg akkor, amikor a kezdeményezés őtőle származik. Pszichológiailag túljátszani a parasztot lehetetlen – az ő gondolkodása nem annyira a logikai, hanem inkább a pszichoenergetikai szinten működik. A parasztot be lehet csapni, de átverni – soha. Egy városi operatív tiszt ezt képtelen megérteni.
A paraszt leggyengébb pontja – a félelem. Éppen a körülmények közömbös kegyetlenségétől való félelem teszi készségessé a parasztot. Nagyon készségessé. Őt romba dönti a félelem a reális erőtől, amely hajthatatlan és eleve kizár mindenfajta pszichológiai provokációt. Ezért van az, hogy minél több a paraszt viselkedésében külsőleg az akaratos kivagyiság, annál több az állati és mindent megbénítő félelem belül. Háborúzni a paraszt nem rest, de semmiképpen sem a számbeli fölényben lévő ellenséggel. A zavaros időkben pedig nem veti meg a rablást, ha kihasználhatja a hatalom magatehetetlenségét..."

Potapov. ,,Harc az erdő félhomályában", 2000.