Kedves Újvári!

Az "exelthontesz" elvben mindkettőt jelentheti (kimenők ill. kimenvén): a particípium (melléknévi igenév) a görögben - és úgy tudom, a latinban - sem igényel ragot, hogy a "kimenők" helyett azt jelentse: "kimenőkként." A görög nyelvtanokban egész lapok szólnak a mellékmondati értelmű particípiumokról ("miután kimentek, mikor kimentek, mire kimentek", ilyesmi), hadd ne idézzek most ilyesmit.

Nomármost, ha a szó közvetlen nyelvtani vizsgáálata nem dönt a kettő között, akkor elvileg jöhet a szóstatisztika (ami általában is és most is kétesélyes, mert mindkettőre nagyon sok példa van az Újszövetségben), illetve a logikai koherencia vizsgálata. Melyiknek van több értelme a szövegkörnyezetben, melyik illeszkedik oda természetesebben?

kai ta mnhmeia anewxqhsan = "És a sírok megnyíltak." Itt egyetértünk.

kai polla swmata twn kekoimhmenwn agiwn hgerqhsan:

- Szerintetek: az elhunyt szentek testei közül sok előgurult, előbukkant, kivetődött a sírból.

- Szerintünk: nem előgurultak, hanem feltámadtak. Az "egeiró" jórészt feltámadásra, feltámasztásra szokott vonatkozni (Schmoller konkordanciájában majdnem 25 centit tesz ki a kivonatosan idézett igehelyek szövege, melyeket ide sorol, és némelyiket szövegegyezés okán nem is idézi); további 15 centin át sorolja a "feláll, felkel, felindul, megnövel, fölemel" stb. hétköznapi jelentéseket. Azt hiszem, a többségelv alapján erős a gyanú, hogy a ti fordításotok szorulna konkrét bizonyítékra.

"kai ecelqontes ek twn mnhmeiwn (a) meta thn egersin autou (b) eishlqon eis thn agian polin"

Most szerintem eltekinthetünk arról, hogy az (a) vagy a (b) helyre tesszük az értelmező vesszőt, azaz hogy (a) Jézus feltámadása után kijöttek a sírból, vagy (b) Kijöttek, és Jézus feltámadása után bementek a városba. Alkalomadtán ebbe is belemehetünk, bár a csodaszerű légkör itt eléggé esetlegessé teszi a logika használatát.

De ami a legfontosabb: ugyanazt az "egerszisz"-t használja a szerző közvetlenül az előző előfordulás mellett, és ezúttal Jézusnak vitathatatlanul a feltámadására, nem testének valamiféle előgurulására. Innen is valószínűsíthető a mi fordításunk helyessége.

Emellett akárhogy tagoljuk vesszőkkel a szöveget, az álláspontok a következők.

Szerintetek ezzel a "kai exelthontesz"-szel új alany lép a színre, azaz míg az előbb testek gurultak elő, most a sírok közül kisétálók, nyilván valamiféle látogatók vagy sírgondozók kezdenek cselekedni. De a szöveg így, ahogy áll, mégis elég sután idomítható a ti kaptafátokra. Mert egy alanyváltás egyértelműsítéséhez valami nyelvtani eszköz mégis jól jönne, pl. így: "kai tinesz exelthontesz" (és némely kisétálók), vagy "kai hoi exelthontesz" (és a kisétálók). De nincs ott semmi, és a szöveg legtermészetesebb folyása mégis azt követelné, hogy ami idáig az alany volt, az legyen ezután is az alany.

Újabb probléma számotokra, hogy az "exelthontesz" aorisztoszi igeakcióban van, ami jellemzően egyszeri, semmint folyamatos kimenést sugall. Az világos, hogy akár Jézus feltámadásakor, akár halálakor mentek ki ezek a kimenő személyek, az itt sugallt egyszeri kimenetelhez mindenképpen a csodához (földrengéshez ill. angyali megjelenéshez) szervesen kapcsolódó esemény tudna igazán illeszkedni, azaz a feltámadt szentek egyszeri eltávozása a temetőből, semmint a csodától aligha szükségszerűen érintett temetőlátogatók vagy sírgondozók hétköznapi hazamenetele.

Aztán meg gondolj bele: ha a szerző arra gondolt, amire mi, akkor nyilván úgy fogalmazott, hogy elsőre mindenki a mi értelmezésünk szerint olvassa és fordítsa a szövegét. De ha a ti értelmezéseteket akarta szavakba önteni, akkor miért fogalmazott úgy, hogy abból mégis mindenki a mi értelmezésünket vegye ki? Szövegromlásnak semmi nyoma: e helyhez a NA27 csak egyetlen lbj-t fűz: "égerthészan" helyett "égerthé" (formálisan egyes számban), de ez ugyanazt jelenti, mert a "szóma" semlegesnemű, és közönségesen előfordul a görögben (mondhatni ez is szabályos), hogy többes semleges alany után egyes számú állítmány van.

Végül pedig a szent városba való bemenetel ugyanúgy aorisztoszi, pontszerű cselekvést sugalló igeakcióban áll, mint a kijövetel.

"kai enefanisqhsan pollois." = És sokaknak megjelentek. Az "enfanidzó"-nak is van hétköznapi és csodaszerű jelentése: kinyilvánítani, tudtul adni, illetve kijelenteni (magát), megjelenni (valakinek, Schmoller szerint a passzív mód való erre, s e mostani is szenvedő alak). Az igehelyek: Mt 27,53; Jn 14,21.22; Csel 23,15.22; 25,2.15; Zsid 9,24; 11,14.

Szerintetek tehát a temetőlátogatók voltak azok, akik "megjelentek sokaknak" a városban. Ennek aztán se füle, se farka: mimódon szólt volna jól ismert, meg sem halt emberek temetőből való puszta hazajövetele bármi módon tanúságul Jézus feltámadása mellett? Mert az evangélista nem mást, hanem ezt a "megjelenést" írja le mint lényeges, sőt valami okból meggyőző eseményt Jézus feltámadása mellett.

Esetleg azt akarnátok mögéolvasni, hogy "tudtul adták, elmesélték sokaknak?" Az "emfanidzó"-nak ez a fent felsorolt értelme nagyon erősen követeli magának a tárgyat (pl. Zsid 11,14, ahol mellékmondat alkotja a tárgyat: "ezzel tanúsítják / világossá teszik, hogy hazát keresnek"), de itt semmi tárgy nincsen. Ráadásul a "tudtul ad" jelentésében az "emfanidzó" semmiképpen nem állhat szenvedő szerkezetben, mint a Zsid 9,24-ben ("meg kell jelennünk Isten színe előtt.")

Ezen a ponton tehát végleg ellehetetlenül az álláspontotok. A logika, akárhogy próbálsz alóla kibújni, fogva tart.

A mi álláspontunk (és a bibliafordítók döntő többségének álláspontja is - nem tudom, egyáltalán van-e kivátel rajtatok kívül) azonban nyelvtanilag teljesen sima, értelmileg pedig legfeljebb a csodai elemeket lehetne túlzottnak tartani benne, de én nem tartom ezt szükségesnek.

----

A többibe, amit írsz, nem akarok belebocsátkozni: nem akarlak rávenni arra, hogy hited ellenére elfogadd a fordítók valamiféle többségének értelmezését e vers kapcsán - csak azért, mert valamiféle népszavazás így döntött a körükben. Nem is kívánom a nyelvtantudósokat és a fordítókat mentegetni előtted, bár ellenük bevetett gyanúsításodat még az iménti dugába dőlt bástyátoknál is durvábban ácsoltnak és és tarthatatlanabbnak érzem. Légy boldog abban a tudatban, hogy JT-inak fordítása az "exelthontesz" kapcsán nem a görög nyelvtan alapelemeivel cáfolható (azaz éppenséggel megengedné a görög nyelvtan), hanem csak az ésszerű teológiai utánagondolás és a többi említett kulcsszó nyelvtani és logikai elemzése bizonyítja be róla, hogy se füle, se farka.

Tudom, hogy a Károli elég sok tévedést tartalmaz (Reisinger nélkül is), de itt nem csupán ővele, hanem tudtommal az összes általam ismert fordítással hadiállapotban vagytok.

Hogy mi lett ezekkel a feltámadt szentekkel, azt bajosan mondom meg neked, de tagadom, hogy sorsukat mindenképpen követnie kellett volna az evangélistának. Nem gondolom, hogy újra meghaltak, mert feltételezem, hogy ők immár elváltozott testben voltak (az "enefaniszthészan" = "megjelentek" éppen rímelne Jézusnak tanítványai előtti megjelenéseire (Márknál "efaneróthé," egy rokon tőről származó ige.) Ha nagyon megszorongatsz, azt mondanám, hogy valamikor Jézus után ők is fölmentek a mennybe.

A végén eléggé elkalandozol, de arra még kitérek, hogy megállította-e Józsué a napot. Jelenlegi ismereteink szerint a Föld forgásának megállása rettenetes katasztrófával járt volna (hát még visszafordulása, mint Akház napórájáról íratik), ezért nem tartom valószínűnek, hogy ez történt. Ha már rákényszerítesz, hogy racionalista módon megpróbáljam a tudomány színpadán vulgárisan újratáncolni a Bibliát, akkor valamiféle légköri jelenséget gyanítanék a háttérben, meg esetleg a csatában résztvevők időérzékének megváltozását. (Jáki Szaniszló r.k. hitvédő sem hiszi, hogy Fatimában tényleg az történt volna, amit sokan láttak: hogy a Nap hirtelen meglódult a Föld felé, hanem szintén valami átmeneti fénytörési jelenség lépett fel.)

No ezzel megszenvedtem, és nem vagyok benne biztos, hogy ugyanerről a témáról nem írtam-e már oldalakat.