Kapásból figyelemreméltónak tartom az alábbi részletet :

 

Az embertőke
A sportklubok kemény milliókat fizetnek egymásnak egy-egy játékos átigazolásáért, és feltehetőleg sokan szívesen lennének a "megvásárolt" játékosok helyében. Az eladó klub azért kapja a milliókat, mert értékes játékost nevelt, ezáltal a játékos jövedelemszerző képességét javította, azaz növelte az embertőke értékét és a vevő klub azért fizet, mert az embertőke nála fog "termelni", az ő bevételeit fogja gyarapítani, ami a sportban nem feltétlenül pénzben jelentkezik. Hasonló a helyzet az oktatás területén, az óvodától az egyetemig egyre nő az oktatottak embertőke értéke és végül a termelésben hozza a jövedelmet.
Minden termelő tevékenység, - ha gazdaságos - a ráfordításoknál értékesebb terméket állít elő. A termék és a ráfordítások értékkülönbsége a létrehozott új érték. Minél nagyobb az új érték aránya, annál jövedelmezőbb a vállalkozás. A jelenlegi oktatási rendszerekben viszont csak a "termék" értéke számít. A jobbhírű iskola szigorú felvételi vizsgákkal szelektálja a jobb "nyersanyagot", amin már alig kell alakítani, hogy értékes "termék" legyen. Ha az oktatási vállalkozás sikerességét a létrehozott új érték mérné, akkor valószínű nagyobb üzlet lenne halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekből szakmunkást képezni, mint tanulmányiverseny-nyertesekből egyetemistákat. Ha az oktató bevétele lenne az embertőke-növekmény, amit - sikeres vállalkozás esetén - létrehoz, a legsikeresebb vállalkozók az oktatási ágazatban tevékenykednének.
Hogyan lehet mérni az embertőke értékét? Erre a kérdésre sincs könnyen elfogadható felelet, legfeljebb valami analógiát próbálhatunk keresni a termelőtőke és az embertőke között. A termelőeszköz (tőke) értékét a várható jövőbeni jövedelmek határozzák meg, de az értékmérésnek csak akkor van jelentősége, ha a tulajdonosváltás kerül szóba, márpedig modellünkben ez állandóan napirenden van. Az embertőke esetén is van várható jövőbeni jövedelem, de nem világos, hogy ki a tulajdonos. A sportolók esetén úgy tűnik az embertőkét előállító, illetve működtető a tulajdonos. Tehát, ha elfogadjuk ezt az egyáltalán nem nyilvánvaló analógiát, akkor - csakúgy mint a termelőeszközök esetén - a vállalkozó, aki működteti a tőkét, határozza meg az értékét. Így a munkásoknak, alkalmazottaknak és a vállalkozóknak is van tőkeértéke, amit ki kell fizetnie annak, aki működtetni akarja, ezen kívül fizetése is van, mint ahogy a termelőeszközöknek is van energiaköltségük. Továbbmenve e bizarr gondolatmeneten oda juthatunk, hogy az embertőke a termelőeszközökhöz hasonlóan kezelhető, alkalmazhatók rá a modell játékszabályai, azzal a - nem elhanyagolható - különbséggel, hogy neki - mármint a tőkét megszemélyesítő embernek - is van beleszólása mind a tőkeérték meghatározásába, mind a működtető (vállalkozó) kiválasztásába.
Az embertőke fontos eleme a Liska-modellnek, de még nagyon sok kutatást igényel a téma ahhoz, hogy az eredmények gyakorlati használhatósága egyáltalán szóba kerüljön.

 

 

 

A megközelítés jó. Kimaradt a példákból (sport, oktatás, stb.) a leglényegesebb elem, ami pedig az emberiség felét érinti : a nő szerepe a társadalmi értéktermelésben.

 

Az embertőke gondolata ugyanis  közelképbe hozza a nők gazdasági szerepét, hiszen az embertőke előállításában nekik van a messzemenően legtöbb feladatuk, amelynek figyelmen kivül hagyása okozta azt az alapvetően téves és elnyomó és igazságtalan rendszert, aminek ma világszerte tanúi vagyunk.

 

Ma az ENSZ-adatok szerint  nők végzik el a világ összes elvégzendő munkájának 80 %-át, míg a javak 1-2 %-át birtokolják (s azt is apáiktól örökölték). És ez úgy tízezer éve így megy.

 

Az embertőke figyelmen kívül hagyása eredményezte a nők ez idő alatti konstans prostituálódását, hiszen a terhesség- szülés-  anyasági feladatok -gyermeknevelés - háztartás  szívességszámba vevése ill. "szeretettel való honorálása"  olyan lényeges jövedelmi különbséget okozott a nemek között, amely kitermelte azt, hogy a nő gazdasági alapfeladatain felül a jövedelemmel sokkal inkább rendelkező férfi extra igényeinek kielégítésével keresse meg önmaga, és sokszor gyermekei  létszükségleteinek árát.

 

Holott a jövő generáció előállítása és a férfi extra-orgazmusainak kitermelése között lényeges értékbeli szakadék tátong.