Folyt.
....................
A népfelkelők - a Moszkvai csata részvevőinek - visszaemlékezései nagyon fontos adatokat tartalmaznak arról, hogy mennyire voltak felszerelve a népfelkelő hadosztályok, illetve magukról a fegyverekről és azok minőségéről. N.N.Malov, az 5.DNO híradó századának volt katonája a következőt mesélte visszaemlékezéseiben (a kézirat a múzeum tulajdonát képezi): ,,A hadosztály ellátása nem volt felhőtlen. Nagyon kevés volt a géppisztoly, géppuska, ágyú. A zsákmányolt finn lőszer, ami megfelelt a puskáknak, állandóan elakadást eredményezett a géppuskákban, ha hevederből táplálták." N.N.Malov visszaemlékezése alapján sikerült megállapítani, hogy ezek zsákmányol finn puskalőszerek voltak (M1927, Sutskor M28-30, M-39), amik az orosz 1891 G mintájú 3-vonalas puska lőszereinek egyik változata, ami a finn hadseregnél rendszerben volt a cári idők óta. A puskák zárszerkezete, elsütő szerkezet, ballisztikai tulajdonságai semmiben sem különböztek a szovjettől. De a Szovjetunióban és Finnországban más-más volt az ipari gyártásban megengedett méreteltérési arány, amit a fegyver és lőszergyártásnál engedélyeztek.
Minden külső hasonlóságuk dacára a szovjet M1908 típusú lőszer mégsem felelt meg a finnek. Bár puskából egyformán hatásosan lehetett őket lőni, de géppuska-lőszerhevederbe rakva a finn töltények állandóan elcsúsztak és elakadtak! Ugyan ebből az okból kifolyólag nem voltak jók a szovjet időben gyártott puskákba a finn töltőlécek. Ezért a finn lőszert csak egyenként adogatva lehetett ellőni.
Mint az az eddigiekből kitűnik, a népfelkelők leginkább külföldi gyártmányú fegyverekkel voltak felszerelve. Az első világháború éveiben a szövetségesek által szállított fegyverek döntő többsége mint technikailag mint morálisan elavult volt. Az olyan puskák, mint a Gra, Gra-Kropachek, Vetterli-Vitali füstös lőport tüzelő lőszerekkel működtek, ami hosszú igénybevételnél a fegyverek akadásához vezetett, mivel a lőporgázok melléktermékei (korom) beleégtek a huzagokba, illetve akadályozta a szerkezet normális működését. A lőfegyverek tökéletesedése és fejlődése során az olyan rendszerű puskák, mint például a Lebel, Arisaka, Manlicher, Mauser voltak az első, akkori elnevezés szerint ,,kiskaliberű" puskák, amiket kifejlesztettek Franciaországban, Japánban, Ausztria-Magyarországon, Németországban, és amik rendszeresítésre kerültek az adott országok hadseregeinél. nagy távolságokra történő tűzvezetésre szolgáltak, az ellenség lovasság kiiktatására és sem ballisztikai tulajdonságaikból, sem pedig méreteikből adódóan nemvoltak alkalmasak zárt térben/terepen vezetett harcra.
Az adott puskák zárszerkezete nem volt egyszerű, tábori körülmények között a piszok és sár, belekerülve a rendszerbe, annak akadását vagy a szerkezeti elemek törését is eredményezhette. Pótalkatrészeket a külföldi fegyverekhez pediglen nem gyártottak. Még alegkisebb sérülés esetén is a fegyver az esetek többségében használhatatlanná vált. A külföldi fegyverek kalibere országonként változott - alőszer különbözött a rendszeresített szovjet lőszertől, ezért a folyamatos lőszerellátás lehtetlen volt. Kivételt képezett az USA-ban gyártott fegyver, illetve az, ami orosz megrendelésre készült. A fegyverek anyag- és szerkezeti ismeretének oktatása, amely nélkül szinte lehetetlen hatásosan alkalmazni a lőfegyvereket a harcban, nagyon nehezen folyt, ugyanis rendkívül kevés, külföldi fegyverekhez készült lőutasítás, fegyver-karbantartási és lőelméleti utasítás volt elérhető. Mindezekkel a problémákkal olyan harcosok, azaz népfelkelők, voltak kénytelenek megbirkózni , akik mindössze minimális katonai és műszaki ismeretekkel rendelkeztek. Mindez, természetesen, összességében bizonytalanná tette az embereket és kételyeket ébresztett bennük afelől, hogy a népfelkelők képesek hatásosan harcolni az ellenséggel, és mindez elméletben, normális esetben kihatott volnaa harci morálra.
....................
Folyt. köv.