Ja, még volt egy öreg, aki a Breszti erőd védő között volt, és mesélte, hogy nem is voltak ők annyira kevesen, int ahogyan azt hivatalosan mondogatták. A fiatal iskolai komszomol vezetőnk akkor még hozzátette, hogy:
- Régen volt, a bácsi biztosan már rosszul emlékszik.
Az örreg eléggé hevesen kicsattant:
- Maga ott volt? Nem.- Akkor meg ne szóljon bele. Amikor húsz nap után kifogytunk minden lőszuerből, alig bírtunk járni az éhségtől és kénytelenek voltunk kijönni, hogy megadjuk magunkat a német tisztek és katonák tisztelegve fogadtak minket.
Na most el lehet képzelni, hogy ez nekünk, gyerekeknek mekkora döbbenet volt hallani!

Szóval, amit nagyon megjegyeztem, hogy ezek a kisöregek nem szívesen meséltek, de amit mondtak, az mindig más volt, int amit tanultunk és igen-igen keményen megmondták a magukét!