>Sti(25847): Kezded a 8. pontot, vagy kezdhetem?<
Hirtelen nem látok benne semmi kritizálni valót, de ha te igen, akkor ne tartsd vissza magad!

Kezdem a 8. pontot:

"8. Matematikai szempontból elképzelhetetlen, hogy egy komplex fehérje véletlenszerűen kialakuljon"

Matematikai szempontból lehet, hogy nem elképzelhetetlen, de biológiai szempontból is csupán elképzelhető! Vajon hogyan alakult ki a fehérjeszintézis roppant bonyolult folyamata "véletlenszerűen"?...

"Ne engedjük, hogy a matematikai érvelésre a biológiai realitás előtt elvakuljunk." (Mather)

"A véletlen jelentős szerepet játszik az evolúcióban, például a véletlen mutációkban, amelyek új tulajdonságokat hordozhatnak."

"Amit nem értünk, azt véletlennek nevezzük." (Teller Ede)

"Vadiúj tulajdonságok megjelenésének feltétele, hogy előzőleg már létrejöjjön ennek genetikai programja (a mutációfajták brillírozása révén a gametogenezis során vadiúj gének színrelépésével); s ez tovább is öröklődjön az utódok génkészletében." - (2027)

"Vadiúj gén azért nem jöhet létre önmagukban hasznos mutációk sorozatával, mert a mutációk nem tudják előre, hogy típus-átalakuláshoz mi lenne hasznos, és ezt hogyan lehet megalkotni. Hiszen a mutációk csak úgy történnek: véletlenül, ritkán, szervezetlenül, szabályozatlanul, állandóan kitéve a vak órásmester szeszélyeinek..." - (16245)

"Az evolúció során azonban nem a véletleneken múlik, hogy létrejöjjön egy szervezet vagy protein. Éppen ellenkezőleg, a természetes kiválasztódás, az evolúció legfontosabb ismert mechanizmusa kihasználja a nem véletlen változásokat: megőrzi a kívánatos (adaptív) tulajdonságokat és mellőzi a nemkívánatos jellemzőket."

Nos, ha az evolúció legfontosabb ismert mechanizmusa a természetes kiválasztódás, akkor elméleti esély sincs ahhoz, hogy egy szervezet vagy protein létrejöjjön! Ahhoz, hogy egy szervezet vagy protein létrejöjjön, mindenekelőtt ún. kreatív mutációk kellenének, ún. "vadiúj géneket" létrehozva... - (16116)

"Egy állandó szelekciós erő esetén a természetes kiválasztódás eltolhatja az evolúciót egy adott irányba, és bonyolult szerkezeteket produkálhat meglepően rövid idő alatt."

A természetes kiválasztódás nem "az evolúciót" tolja el egy adott irányba... - bonyolult szerkezetek produkálásának irányába pedig egyáltalán nem! Legfeljebb az irányító szelekció tolhat el valamit egy adott irányba, ám ezenközben semmiféle szelekciós erő nem produkálhat semmiféle bonyolult szerkezeteket (pl. Nilsson - Pelger-féle lencsés szemet sem)!

E ponton bátorkodom meggyanúsítani Nilssonékat, hogy modelljük alapötletét Darwintól orozták el... ((-:

"Ha szabad a szemet optikai műszerhez hasonlítanunk, akkor képzeletben vastag, áttetsző szövetrétegre kell gondolnunk, amelyben folyadékkal megtöltött közök vannak, s alattuk fényérzékeny ideg fekszik. Azután azt kell feltételeznünk, hogy a réteg minden részének lassan, de szakadatlanul változik a sűrűsége, úgyhogy különböző sűrűségű és vastagságú rétegekre tagozódik, amelyek különböző távolságban vannak egymástól, és minden egyes réteg felületének lassan változik a formája. Fel kell továbbá tételeznünk, hogy van valamely erő, amelyet a természetes kiválasztás vagy a legalkalmasabbak megmaradása képvisel, s amely feszülten figyeli az áttetsző rétegek minden kis változását és gondosan megőriz minden változást, amely változó körülmények között, bármilyen úton-módon élesebb képet igyekszik létrehozni. Fel kell tételeznünk, hogy a műszernek minden új módosulata milliószor megsokszorozódik; és mindegyik addig marad meg, amíg jobb nem jön létre, és akkor a régiek mind elpusztulnak."
(Darwin: A fajok eredete, 1955-ös kiadás, 266. o.)

"Analógiaként vegyük a „tobeornottobe” (lenni, vagy nem lenni) 13 betűs szóösszetételt.

"Akinek itt nincs normális mondanivalója, állandóan holmi alaptalan személyeskedésbe, mellébeszélésbe meg rissz-rossz elterelő analógiákba menekül..." (Sti) :-))

Másodpercenként egy lehetőséget kiválasztva 78 800 évig tartana, amíg megtaláljuk ezt a szóösszetételt az összes többi lehetőség között. Az 1980-as években írtak egy programot, ami véletlenszerűen hoz létre szavakat, és azoknak a betűknek a pozícióját megőrzi, amelyek jó helyen vannak. A program átlagosan 336 ismétlésen belül, mintegy 90 másodperc alatt eredményre jutott."

"Ahol megfakulnak a szavak, ott néha erőre kapnak a számok." (Drabkina)

Ez az analógia egy elképesztően szemérmetlen csúsztatás, a meggyőző objektivitás köntösébe bújtatva! A kis csalás ott van, hogy már előre tudják, mely betűk vannak (legyenek) "jó helyen"... - s innentől már csak értelmes és ügyes tervezés kérdése, hogy a program ezen betűk pozícióját őrizze meg...

"Nezzuk a klasszikus peldat. Vegyel egy konkret 100 betubol allo mondatot es legyen minden betu egy "gen". Ha 30 betubol all az abc (ezek a lehetseges ertekei a geneknek) akkor ugye 30^100 fele mondatot csinalhatunk, ha csak veltelenszuren probalkozunk nem jutunk el a kereset mondatig. De ha minden helyere kerult betu egy pontot jelent es csinalunk egy kis populaciot ahol mutaciok tortennek es kiszelektaljuk es tovabb tenyesztjuk a nagyobb pontszamuakat akkor nehany generacio alatt eljutsz a keresett mondatig. Ez az alapvto kulonbseg a nagy terekben toreteno veletlen es a halmozodo kis valtozasok utjan torteno kereses kozott." - wulfin (17985)

Hasonlóan "eredményes" programról számolt be nekünk Dawkins is A vak órásmester-ében, oldalakon keresztül zagyválva ezt a zseniális módszert, pl. a "METHINKS IT IS LIKE A WEASEL" célmondat kapcsán...