Kedves Ragusa! A Te drága kis, jó szíveddel elképzelt újság létezésében kételkedve, karácsonyi ajándékként ideteszek a képzeletbeli karácsonyfa alá egy olyan kiviről és a vele kapcsolatos munkásságomról szóló cikket, amit megírtam olyan alapon, mint ahogy vándorszínész korában Megyeri bizonyos helyzetre felkészült:
"Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy akkor majd legyen..."
Hátha hasznos lehet azoknak is, akik majd csak ezután válnak topiclakóvá és amikor én már kevesebbet fogok itt írogatni, azért is, mert innen már sok olyat ismételnem kéne (és unalmassá is válna), amit már ebben az évben leírtam, akkor annak lehessen azt mondani, hogy itt volt Don Quijote egy évig, ez a kis cikk a búcsúszó előtti búcsúszava a fórumban és sokat írt a kiviről. Ha érdekel benneteket, lapozzatok vissza és olvassátok el. Hátha hasznát tudjátok venni.

Ha hiteles történelmi források nyomán végigkövetjük azokat az utakat, amelyeket az egyes növényfajok az ember által terjesztve a Földön bejártak, valószínűleg az emberiség kultúrtörténetének azon részletét tárjuk fel, amely gazdasági értelemben talán az egyik legmeghatározóbb. Növényfajok ezrei kerültek az ember közvetítésével őshazájuktól akár tízezer kilométernyi távolságra, és lettek távoli vidékek gazdasági életének fő elemei. A népvándorlás kora, a nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás különösen felgyorsították ezt a folyamatot. Ha elgondoljuk, hogy ezekben a régi történelmi korokban semmilyen tudományos, intézményes háttere nem volt egy-egy növényi kultúra eltérő ökológiai körülmények között történő meghonosításának, akkor csodálattal kell gondolnunk a történelem azon, többnyire névtelen szereplőire, akik tapasztalati úton képesek voltak ezt megvalósítani. Olyan országok váltak így sajátos termények tipikus termelőivé, amelyek népei az adott növényfajról korábban még csak nem is hallottak. Magyarországon például hungaricumként emlegetjük a kajsziból készült barackpálinkát, a piros fűszerpaprikát vagy a tokaji bort, amelyek mind távoli őshazából származó növényekből előállított termékek. A sort a végtelenségig folytathatnánk. Érdekes lenne annak is nyomába eredni, hogy melyik növényfaj pontosan mikor, és miért pont akkor került adott helyre, és mi az oka annak, hogy napjaink globalizált világában még mindig lehetnek olyanok, amelyek a mai napig sem találtak „örökbefogadóra" olyan helyeken, ahol pedig számukra minden előnyös feltétel megvan.
Ezekkel a gondolatokkal vezetem be egy, a kiviről éppen megírás alatt lévő, a kiadás lehetőségében reménykedő könyv első fejezetét. Már több, mint másfél évtizede a magyar boltok polcain is találkozhatunk ezzel az egyre kevésbé egzotikus hatást keltő gyümölccsel, de csak kevesen tudják, hogy nálunk is könnyűszerrel termeszthető.
A növény hobbikerti szinten hazánkban is jó ideje jelen van már, de bizonyos, korábban fel nem tárt okok miatt annyira háttérben maradt napjainkig, hogy még mindig nem tudhatjuk termesztett gyümölcsfajaink sorában.
Az új iránt érdeklődő, növényimádó ember lévén az elmúlt évtizedben többszáz munkaórát fordítottam a kivi tanulmányozására. Módszeresen követni kezdtem a környékemen fellelhető példányokat, minden év minden évszakában megfigyeléseket végeztem rajtuk, sőt magam is ültettem belőlük. Ezzel párhuzamosan elolvastam minden általam fellelhető, róla szóló szakirodalmat. Olasz nyelven a bőség zavarával kellett küzdenem, annak a körülménynek köszönhetően, hogy Itáliában immár jópár évtizede a kivi üzemi méretekben, nagy felületeken termesztett gyümölcs, így többszörösen tökéletesített termesztéstechnológiai leírások is garmadával állnak rendelkezésre a szakirodalom széles palettáján.
Fontosnak tartom pontosítani, hogy amikor itt kiviről beszélek, azon a kereskedelemben kapható, szép, darabos kivigyümölcsöt értem. A Magyarországon hozzáférhető, szűkszavú és általában tévedésekkel teli, kiviről szóló ismertetők a kivitermelő országok termesztési gyakorlata által már régen hanyagolt fajtákról szólnak, sőt közülük némelyek éppen a legjobban bevált és szinte kizárólagossá lett Hayward-ról feledkezik el említést tenni.
A kereskedelmi forgalomban lévő gyümölcsök szinte 100%-ban ezt a fajtát képviselik. Ezért mindaz, amit általánosságban a kiviről leírok, erre a fajtára értendő. Csak kuriózumként említhetem meg emellett a sárgahúsú elit fajtákat, amelyek konzorciumok tulajdonát képezik, termesztésük és forgalmazásuk pedig a rendszeren belül zajlik, szigorú feltételek mellett, szaporítóanyag ezekből a különleges fajtákból szabad forgalomban nem létezik. Ezzel szemben a Hayward szaporítóanyag a közönség számára is elérhető.
Az elmúlt években körzetemben igyekeztem minden létező kivitövet felkutatni és az így szerzett tapasztalatok segítségével feltárult a rejtély, hogy miért is maradt ez a növényfaj a kertészkedők "mostohagyermeke." Kétlaki növény lévén a terméshez szükség van legalább egy nőnemű egyedre, amelyen a termések fejlődnek és egy hímneműre, amelyik a megporzást végzi. A különböző nemű kivik különböző fajtanévre hallgatnak. A Hayward mellé jól bevált a Tomuri nevű porzós fajta.
A meglátogatott kertészkedők nagy része egyetlen tővel rendelkezett, amit öntermékenyként vásárolt valamelyik lerakatban vagy faiskolában. A virágzáskor végzett "szexvizsgálat", szinte minden esetben hímnemű, porzós példány beazonosítását eredményezte. Sajnos, csak az esetek kis hányadában találkoztam olyan szerencsés, véletlen körülménnyel, hogy valamelyik gazdának mindkét nemet képviselő egyede is volt. Ez sem jelentette azonban mindig azt, hogy kivitermesztőként sikeres lett volna. A már említett, szűkszavú és inkább félrevezetésre, mint útmutatásra jó ismertetők szinte mindegyike a szőlőéhez hasonló metszésről szól. A művelésmódot nem pontosító leírás ezzel az utalással súlyos tévedések okozója lehet a kivi (Hayward) esetében. Az éves szálvesszőkön fejlődő vegyesrügyek jellemző tulajdonsága, hogy virágkezdeményeket csak a vessző alapi szakaszától távolabb eső szemek tartalmaznak, így a rövid csapra történő metszés egyben a vessző, a differenciálódott, virágot hozó rügyeit tartalmazó szakaszának eltávolítását jelenti. Sőt azzal, hogy a drasztikus metszés a rákövetkező évben még erőteljesebb vegetációra sarkallja a növény, méginkább meddő vízhajtások fejlesztésére serkenti, olyan egyensúlyvesztést okoz, ami egyre kevesebb esélyt ad a termésre. Sajnos, nagyon sok kertész türelmét vesztve kivágta a haszontalannak ítélt portékát az itt leírt tévedés következményeiből fakadó sikertelenség miatt. Pedig, ha tudta volna, hogy egy permetezést nem igénylő, teljesen biológiai módszerekkel termeszthető, egész télen fogyasztható vitaminbombát termő csodától fosztotta meg magát ezzel!
Az így szerzett tapasztalatok arra motiváltak, hogy minél szélesebb körben terjesszem a termesztés sikeréhez szükséges tudnivalókat és egyben kivi telepítésére bátorítsam azokat, akik még nem próbálkoztak ezzel a gyümölcsfajjal saját kertjükben. A helyesen kezelt, termőkorú növények példája ugyanis felülmúlt minden várakozást. Minden évben bő termést sikerült betakarítani és a jelentős lehűlésekbenben bővelkedő telek sorozatában bebizonyosodott, hogy téltűrési tulajdonságai nemhogy elmaradnának a szőlőjétől, hanem a legellenállóbb szőlőfajtákéval vetekszenek. Az egyik 15 éves tő minden évben rendszeresen mázsa körüli mennyiséget terem és termőre fordulása óta semmilyen okból nem volt nála tapasztalható terméskiesés.
Időközben a folyamatosan bővülő gyakorlati tapasztalataimról amatőr eszközökkel oktatófilmet készítettem, amellyel megpróbálom a művelés gyakorlati fogásait képileg is bemutatni az érdeklődőknek. Sok érdekes embert és helyszínt fedeztem fel önként vállalt küldetésem gyakorlása során. Különösen kedvesek számomra az olyan esetek, mint a 75 éves Linka nénié, aki magvetésből nyert saját palántáival próbálkozott a kivitermesztéssel. Természetesen, ez egy bizonytalan, nehezen járható út, hiszen a növényekről csak termőképes korban derül ki, hogy milyen neműek. Ezért, a sikertelenséget megelőzvén, ültettünk a magoncok mellé egy Hayward-ot is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a magvetett növények aránytalanul magas hányada porzós. Az idei év, az első teljes tavalyi szálvesszőn meghozta a magoncok egyetlen női példányán az első termés boldogságát.
Több más esetben korrekciós metszéseket végeztem termést korábban nem produkáló lugasokon, ahol a beavatkozást követő évben a gazdával együtt örülhettünk a megjelenő terméseknek a meddőnek elkönyvelt növényen. Legtöbb helyen a már meglévő porzós mellé kellett "asszonyt" tenni és izgalommal várni a sok sikert ígérő termőre fordulást.
Úgy gondolom, az évtizedes tapasztalatok birtokában megérett az idő ahhoz, hogy minden elméleti és gyakorlati ismeretet összegezve, a magyarok kezébe adhassam a sikeres kivitermesztés kulcsát.