Subject: No Subject
Date: 12/9/2006 2:07:27 P.M. Pacific Daylight Time
From: DWS77@comcast.net
To: Shadowpeopleorg@aol.com

Én is láttam egy ilyen árnyembert. Tizenhat éves koromban a nagybátyámmal, a feleségével és három lányukkal együtt éltem egy társasházban, Maine államban. Egy éjjel elaludtam a földszinten, a kanapén. Fél kettő körül felébredtem, és úgy döntöttem felmegyek az ágyamba. Kikapcsoltam a tévét és a lámpát, és elindultam felfele a lépcsőn. A lépcső tetején, pontosan szemben volt a fürdőszoba, és annak a túloldalán egy ablak, az ablak alatt pedig egy utcai lámpa. Ez elég fényt adott, hogy ne kelljen villanyt gyújtanom. Négy vagy öt lépést tettem a lépcsőn, amikor észrevettem valamit a szemem sarkából. Egy ember árnyékának tűnt. Gondoltam, a nagybátyám az, és most le fog szidni, hogy még fent vagyok.

Mentem tovább a lépcsőn, abban a hiszemben, hogy minden rendben van. Az árnyék a fürdőszobai ablak elé libbent, és megfagyott bennem a vér. Átlátszó volt. Az ablakból jövő fény torzult, mintha vízen át látnám, de tisztán látszott. Bénultan álltam, mint egy őz a fényszórók előtt, leírhatatlan félelmet éreztem. Azt kívántam, bár eltűnhetnék a földről, csak ezt ne kelljen látnom. Az alak megfordult, és lefelé indult a lépcsőn. Felemeltem a karomat, hogy megállítsam, de simán átment rajtam. Olyan érzés volt, mintha apró tűkkel szurkálnának, vagy mintha nagyon hideg vízbe mártanám a kezem. Majdnem hánytam. Nem fordultam utána, és nem mentem a fürdőszobába se. Egyenesen az ágyamhoz rohantam, megragadtam az unokatestvérem rózsafüzérét, és megpróbáltam felidézni az imákat, amiket a vasárnapi iskolában tanultam. Nem mondtam el senkinek a családomban. Összesen pár embernek beszéltem róla. Esküszöm, hogy a történet igaz, amennyire emlékszem rá. Soha nem láttam árnyembert korábban, sem azóta. És remélem, nem is fogok.