elnézést hosszú lesz... (de a gyulllát szidjátok, ő biztatott :)))

 

Na elolvastam ezt a (rövidített) cikkedet.

 

Alapvetően nem sok mindennel van vitatkozni valóm. Amit a Honvédségről írtál teljesen elfogadható, a legtöbb szerintem itt előjött már

(lehet, hogy többször te hoztad szóba), szóval azok a teendők megcsinálandók, remélem olvasta valaki döntéshozó is (előjött a

naivitásom?? :)).
A külpolitikai részben részletkérdésekben vitatkoznék (pl fiatalabb Bush mit miért csinált), de ez lényegtelen mind a cikk szempontjából,

mind a topik témájához képest.

Te is leírtad (1805 is ezen a véleményen volt nemrég), hogy a terrorizmus elleni harc nem követel a katonáktól valami különlegesen új

képességeket, és ennek nem is szabadna alávetni a jövő fejlesztéseket.
Ezzel félig értek egyet. (a cikked erre mindenképp nagyon jó volt, hogy az ember próbáljon a dolgon gondolkodni :)))

 

Ennek kifejtése:
A háborúk történetét úgy is láthatjuk, hogy nagyon sok állandóság van benne. Pl a gyalogság mindig is egy fontos tényező volt, van, lesz.

De mindig volt olyan fegyvernem (vagy fegyver), ami (leg)fontosabb tényezővé vált egy-egy korszakban (pl. páncélosok 2vh, légierő

hidegháború). (kicsit kellene kutatnom, hogy alátámasszam, de szerintem elfogadható számotokra is, de ez kellett a későbbi

levezetésemhez)

 

És most a terrorizmus elleni harc. Természetesen a terrorizmus elleni harc nem katonai feladat. Amennyiben a terrorizmust azokra

értelmezzük, akik a mi országunkban próbálnak kis sejtekben nagy károkat okozni. Ellenük egyértelműen a rendőröknek és a

titkosszolgálatoknak kell fellépni, és ráadásul nincs is akkora hatással életünkre, mint azt sugalják. Mert a maffiától, vagy a galeriktől

jobban kellene félnünk, mert sűrűbben találkozhatunk velük az életünkben.
Bush a terrorizmus elleni harcot kiterjesztette az a terrorista "anyaországra", ami persze nem ilyen egyszerű, mint ahogy a kinai maffia

sem tűnne el, ha Kínát elfoglalnák.
És itt történik egy kis összemosás, ugyanis a megszálló(rendfentartó) csapatok ellen harcolók is automatikusan terrorista besorolást

kapnak. Én azért adnék nekik más nevet (pl insurgent), mert nekünk egy idegen országban kell ellenük küzdenünk. Mert míg itthon kiépült

nemzeti rendőrségünk van, addig ott (kényszer)vendégek vagyunk, akiknek igazán nincs kezükben a nemzeti rendőrség és titkosszolgálat,

és a népesség egyértelmű támogatása.

 

A megszállt országban zajló alacsony intenzitású harc inkább egy partizán háborúra hasonlít, és mint ilyen, nem ismeretlen a katonáknak

(és emiatt értek félig egyet, amit írtál).
Viszont most látok egy "fegyvernemet" (ezt eddig nem hívták fegyvernemnek, bár majdnem mindig létezett is), ami mint régebben a

páncélosok, vagy a légierő) a legfontosabbá vált ezekben a "háborúkban", ez pedig a propaganda. Az insurgentek inkább csak úgy

tesznek, mintha harcolnának, hiszen soha nem állnak ki valódi harcot. Robbantgatnak útszéli bombákat, ami veszteség okozáson kívül

semmi valódi hatással nincs a megszállók katonai képességére. A veszteségek valójában elhanyagolhatóak régebbi partizánháborúkhoz (pl

a jugó-Titó, vagy szovjet partizánháború). Ráadásul, ez a partizánharc a régebbi fogalmakkal teljesen reménytelen, hiszen annyi erejük nem

lesz, hogy katonailag győzzenek (pl Titó), vagy nincs olyan külső erő, aminek a tevékenységét segíthetnék (pl a szovjet partizánok a

szovjet erőket). Az egész szerintem csak propagandahatású, ami szól a megszálló ország közönségének, és nem is talán a veszteségek

szempontjából (mert végül is minden ország elviseli ezt most is), hanem a megszállás reménytelenségét sugallják. Befelé pedig azt

propagálják, hogy ők az egyetlen hatalom, aki szembeszállt a megszállókkal, és olyan erősek, hogy nagy országokkal is szembe tudnak

szállni. Ennek értelme, hogy ha kivonulnak a megszállók, akkor megfelelő politikai erőt tudnak mutatni, míg a megszállás létrehozott

kormányzat politikailag elveszíti erejét, amit kivonulnak mögüle a megszállók.
Nem szabad lebecsülni a (virtuális) politikai vereséget, ugyanis ez elég gyorsan katonai, fizikai hatalommá válik, mert senki nem szeret

gyenge politika erő mellett lenni, rögtön a leendő győztes mellé szeret dörgölödni az ország elitje (a népesség lényegtelen mit gondol :))).

 

Na ez a "fegyvernem", amit szerintem rosszul használnak a Natoban, és ez az amivel meg lehetne nyerni az insurgentek elleni küzdelmet.

Míg az éles háború időszakában keményen fogták a sajtót, és nagyon jó propagandában előkészítették a háborút (a saját országban),

addig az alacsonyintenzitású időszakban abszolút vereség propaganda szinten összehasonlítva a két felet. Nyugaton itt blogokat olvasunk,

ahol nagyon jó átjön a reménytelenség a katonákon (katonák ritkán tartják magukban a tüzet, hogy milyen igazságos a háborújuk a napi

rutinban, valamint ők kapják az útszéli bombákat, amiben semmi felemelő nincs), valamint a sajtó is az útszéli bombákat emeli ki, és nem

helyezik perspektívába, hogy valójában egy-egy bomba mennyire "lényegtelen" a nagy képhez képest. A másik irány a winning hearts and

minds sikeréről talán ne is beszéljünk: nem látok koncepciót mögötte. Az általam linkelt tanulmány nyugati jellegűnek nevezi, és szerintem

felesleges is, mert nem a megszálló erőket kell reklámozni, hanem a kivonulás utáni időszakra kell fókuszálni. Tehát pl bemutatni, hogy az

útszéli bombák mennyire nincsenek hatással a megszállókra, és így kisebbíteni az insurgentek "eredményeit", valamint az új

kormányzatnak kell támogatást adni (nem direkt módon), hogy önálló politikai tényezőnek tudja magát mutatni. Ha kell akár saját katonai

akciókat kell nekik "adni", hogy erejüket bizonyíthassák. Pénzt sem direktbe kell adni nekik, mert akkor mindenki úgy gondolja, hogy a

hatalmuk addig tart, amíg a megszállók bent vannak, hanem nagyon egyértelműen el kell választania magát a megszállóknak a

gazdaságélénkítéstől (tehát a PRT a legjobban elcseszett dolog ez alapján).

 

Ez alapján mondtam, hogy viszont félig nem értek egyet veled. Ebben a "fegyvernemben" óriási erősítésre van szükség, és sok új eszközt

kell kitalálni, hogy a mostani alacsonyintenzitású háborúkban sikeresen lehessen győzni. Ez alapján beszélhetünk paradigmaváltásról, de

a közkatona szempontjából sok új skillt nem kell felvennie, neki továbbra is az a feladata, hogy megkeresse az ellenfelet, szembeszálljon

az ellenséggel, és elpusztítsa azt :)))