548] N. M. Bokij–S. A. Pletnëva, Zachoronenie sem’i voina-kocevnika X v. v bassejne Ingula, SA 1988/2, 99–115. A honfoglaló magyaroknál jellegzetes részleges lovas temetkezési formának (lócsontok az emberi lábaknál) a sírmellékletek bizonyos díszítőelemeivel (például az övveret keretelése) és technikai részletekkel (például nitszög ellenzőlemezkével) való együttes előfordulása egyértelműen mutatja, hogy nem 10. századi s nem besenyő temetővel van dolgunk. A temető magyar szempontú értékelése: Mesterházy K., A honfoglaló magyarok hitvilága és a monoteizmus, in Hiedelmek, szokások az Alföldön I, szerk. Novák L., Arany János Múzeum Közleményei 7, Nagykőrös 1992, 89–120.
----------------------
The Bashkirs call irat
(ir 'man', at 'horse')
the comely men capable to protect their family and their native land.

---------------------
Herodotus talks of Argrippeas, that they eat tree fruits. The name of the tree with fruits used for food is pontik. A ripe fruit is squeezed through a fabric, and the extracted black juice is called askhi. They lick juice and drink it mixed with milk. From the thick of askhi they prepare bread [Herodotus, 1972, IV, 23]. Many historians identify Argrippeas with Bashkirs. It is quite probable, as the Bashkirs when meeting Greeks could introduce themselves with pride as irat ‘real men’, in their attempt to translate it to Greek translated only the second part -
at (horse in Turkic) - gippei.
So could appear the word Argrippei.

gippei-kifej,de lófő
.