... nos a lányka által készített mézeskalács már tányéron.... ezerszer szebb mint az enyém szokott lenni... no és miért? ... mert ugye gyerek receptből süt, szabályosan... anyuka meg ebből is burogat kicsit, abból is burogat kicsit....
Lekvár is üvegben... életem első ilyen lekvárja... egy álom... ránézésre és ízre is, a gyerekek el vannak varázsolóda tőle... karácsonyig még egy adag tuti készül. :o)
Nem az én találmányom természetesen, hanem az NLC Minden ami karácsony topikjából nyomtattam ki/készítettem el Démétér lekvárját. Bemásolom ide egy az egyben, mivel írtam, hogy honnan és kitől talán nem gáz:
Narancsos almalekvár
Megpucolunk nagyjából két és fél kiló almát, folyamatosan locsolgatjuk közben néhány citrom kinyomkodott levével, hogy ne barnuljon. Folyamatosan, pucolás közben akár három egész citromot használhatunk fel erre. Ezután lereszeljük a meghámozott almát, és még egy citrom levével összekeverjük. Belereszeljük négy nagy narancs héját és belenyomkodjuk a narancsok levét is. Megszórjuk egy púpozott kávéskanálnyi fahéjjal, egy fél kanálnyi őrölt gyömbérrel és ugyanennyi szerecsendióval. Három kanál mézet csorgatunk rá, és egyelőre úgy harmincdekányi kristálycukrot. Feltesszük a tűzre, és lassú tűzön főzögetjük. Amikor már elég forró, hogy összeérjenek az ízek, megkóstoljuk, és kiegészítjük annyi cukorral, amennyit ízlésünknek megfelelően felvesz - attól függ, mennyire volt édes az alma és a méz.
Van, aki pürésíti ezt a masszát, miután jó alaposan átforralta - én szeretem benne hagyni az almareszeléket, mert gyönyörűen úszkálnak a fehér almaszeletkék a narancshéjtól megfestett aranyszínű lében. Nagyon szép lekvár egyébként.
Amikor jó alaposan átforrt, négy zacskó zseléfixet keverünk hozzá, üvegekbe töltjük (öt-hat üveget szokott megtölteni), és nem dunsztoljuk, csak még forrón megfordítjuk az üvegeket, "rácuppantjuk" a lekvárt a fedőre, és mehetnek is a kamrába. Karácsonyi süteményekhez isteni!
Most pedig ismét én: szóval mézeskalács kész, lekvár kész, most jön a takarítás és utána az angyalkák! :o))
