tipla Creative Commons License 2007.11.15 0 0 333
:-)
Mondanám: Bocsánat....
De ugye véletlenek nincsenek .?!:

Szabó Éva, Éva néni...
Nyitnikék.

Éva néni, nyitni kellene!
És bezárni azt, azokat amit, amiket ....
Éva néni Ott, Onnan valahogy...
Érte...
Értünk.

**"S a felfoghatatlan tény, hogy nem megy többet végig a folyosón, nem halljuk többet a Nyitnikék, az Óh-óh nagymami vagy a Vendég a háznál című rádióműsorát.


" Nincs illúzióm, nem született költő, sem életmű ezzel a kötettel. Csupán néhány kerekre sikeredett pillanatot gyűjtöttem egybe, amelyben megfészkelt a vers. Fölösleges azon tűnődni, én ijedtem-e meg, amikor érezni kezdtem a szárnyaimat a vállamon, vagy mások nem voltak kíváncsiak arra, mit rejtegetek a kabátom alatt. Mint ahogy az is mindegy ma már: a szél volt-e túl erős, vagy az én szárnyam túl erőtlen. Kaptam valamit anyámtól és apámtól, hódmezővásárhelyi gyerekkoromból: szóba álltak velem a világ dolgai. Ez már csak képben volt kimondható. A kereszt sem golgotai, de a szög fáj. A vers volt a kegyelem..."

"Száll az ég fölöttem.
Fut az út alattam.
Átutazó maradtam."**
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kdh/0/12273/1

Szabó Éva
/1932-2001/