/Folyt./

Az ,,Új Rendre" várva.

A spekulánsok kifejezetten aranyat és egyéb értékeket igyekeztek felhalmozni - arra az esetre, ha a városba bevonulnak a németek és elhozzák magukkal az ,,Új Rendet". Ezek az emberek meglehetősen kevesen voltak, ezért nem tekinthetünk úgy rájuk, mint a nácik sajátos ,,ötödik hadoszlopára". Viszont rengeteg szenvedést okoztak. Ebből a szempontból tipikusnak mondható egy Roksin nevű személy és bűntársai ügye.
Maga Ruksin még a háború előtt belekerült az OBHSzSz látómezejébe. Túlságosan is szemet szúrt a nyomozóknak, mivel gyakori látogatója volt ,,Torgszin" és ,,Juvelirtorg" felvásárló helyeinek és zálogházainak. Nem sokkal a háború előtt Ruksint bizonyítékokkal együtt kapták el, elítélték és munkatáborba zárták. Viszont a bűntársai szabadon maradtak.
Külön felkeltette a figyelmet egy bizonyos Rubinstein - a ,,Juvelirtorg" egyik értékbecsüse. Ő szándékosan többszörösen is alulárazta az ékszereket, amit zálogba hoztak hozzá, ezután ott, helyben felvásárolta ezeket, majd később továbbadta - vagy a spekulánsoknak, vagy közvetítő személyek segítségével ugyan ebbe a zaciba, illetve a ,,Torgszin" fiókintézményeibe.
Rubinstein aktív segítőtársai voltak: Maskovcev, Deutch, annak felesége, Faina, és Ruksin felesége. A banda legidősebb tagja 54 éves volt, a legfiatalabb - 34. Mindannyian gazdag ékszerész családokból származtak. Minden, az ország felett elhaladó vihar ellenére, ezeknek az embereknek nem csak sikerült megőrizniük értékeiket, hanem még gyarapították is kincseiket.
1940-ben Maskovcev szolgálati kiküldetés kapcsán Taskentbe került. És ott ,,aranybányára" lelt - egy komplett árnyéktőzsdét, ahol arany pénzérméket és egyébb értéktárgyakat adtak-vettek. A Taskentből hozott árútól származó jövedelem akkora volt, hogy Maskovcev otthagyta a munkahelyét és teljesen áttért az arany adás-vételére.
Maskovcevhez hasonló volt a két Deutch testvér. A NEP alatt fenntartottak néhány boltot. Ugyan akkor ment férjhez Faina Deutch Ruksinhoz. Ügyes üzletemberek voltak, a nyereségből származó pénzt pedig arany érmékbe és más egyéb értékekbe fektették. Az üzleti vállalkozásukat a hitvesi pár a NEP felszámolása után is folytatták. Az összeforrt banda szigorúan betartotta a konspiráció legszigorúbb szabályait. Nem vezettek könyvelést, nem írtak alá semilyen dokumentációt, ráadásul az összes telefonbeszélgetést egy külön erre a célra kidolgozott kódnyelven folytattak.
Az említett emberek cinizmusa nem ismert határt. Bár a kihallgatásokon egymásra vallottak, de mindegyikőjük ugyan azt a kérdést tette fel: visszaadják-e nekik az elkobzott értékeket? Nem kevés holmit koboztak el tőlük: három kiló aranyrúdban, 15 nyaklánc és kulon aranyból és platinából, 5415 rubel arany pénzérmékben, 60 kilogramm ezüst, majdnem 50.000 rubel készpénzben és 24 kg cukor, rengeteg konzerv... és mindez 1941 augusztusában!
1941. szeptember 8-án bezárult az ellenséges blokád gyűrűje. Kiürültek az üzletek polcai, nőttek a kenyérért álló emberek sorai, leállt a városi közlekedés, kikapcsolták a telefonokat, a házak áram nélkül maradtak. Leningrád sötétségbe borult. 1941. november 20-tól az eltartottak (öregek, rokkantak, gyerekek, betegek) csupán 125 gramm kenyeret kaptak naponta. Ezek voltak a szörnyű és hírhedtté vált ,,blokád-grammok".
/Folyt.köv./