Kedves Gábor!
Egy kissé le vagyok törve, merthogy természetesen a lexikonban van van SZÍNKANÁRI-SZTENDERD.
OLYAN HOSSZÚ, HOGY ATTÓL TARTOK, IDE BEMÁSOLNI NINCS ELÉG HELY, ráadásul az illusztrációk másoláskor lemaradnak, de azért megpróbálom, te meg légy szíves vedd elő a CD-det és a címszókeresőnél kattints a színkanári címszóra
színkanári: a kanárimadárnak az a fajtája, amelyet mindenekelőtt a színéért tartanak, tenyésztenek.
E kanáriknál a kiállításokon elsősorban a madár tollruhájának a színét bírálják, az énektudományuk e bírálat során egyáltalán nem vetődik fel.
A színkanári-tenyésztés talán akkor jött először divatba, amikor megjelentek az első mutációk, melyekből eltűnt a melaninfesték.
Előbb a zöld-sárgák (tarkák) jelentkeztek, majd a XVI. századi feljegyzések szerint a tiszta sárgák.
Ezek népszerűségét jelzi, hogy a mi nyelvünkben is már ősréginek számít a külön színt jelentő kanárisárga.
A színkanári-tenyésztés második nagy fellendülését a német dr.
Hans →Duncker azzal idézte elő, hogy sikerült a kanári x tűzpinty keresztezésével olyan utódokat nyernie, amelyek továbbtenyészthetőeknek bizonyultak és anyai ágról hozták magukkal a piros faktort.
A red faktort
A. K. Grill rögzítette a kanáriban és a kanáriversenyek nyílt kategóriájában nagy feltűnést keltett a madaraival.
A piros színt később az 1947-ben alapított
Canary Breeders Assocyation (Színeskanári-tenyésztők Egyesülete) fogadtatta el, s nem elhanyagolható szerepet játszott a színkanári-kultusz máig tartó lendületének kialakításában.
Nem vonható kétségbe, hogy a díszmadár-tenyésztésben Európaszerte, így a mi hazánkban is a színkanári-tenyésztés a legnépszerűbb. Tekintve, hogy a ritkább és veszélyeztetett madárfajokat érintő, továbbá a tenyészthetőség szempontjából sokkal kérdésesebb másik két vezető irányzat (papagájtenyésztés, egzotabarát) helyzete pl. a washingtoni egyezmény tükrében is eléggé vitatott, könnyen lehet, hogy a tendenciák a színkanári-tenyésztés túlélésének, és más, már-már domesztikált fajok esetében (Gould-amandina, zebrainty, stb.) is a színre tenyésztésnek kedveznek.
A színkanárikat ma már a versenyeken három kategória számos csoportjában versenyeztetik. A három fő kategória:
→melanin (sötét alapú) kanári,
→lipochrom (fehér alapú) kanári,
→szimmetrikus tarka.
Régebben, a XX. sz. elején nagyon népszerűek voltak az ún. →cinnamon színkanárik is, melyek lipochromoknak látszanak, noha van bennük (ugyan csak pheo-) melanin.
A bírálatok során döntő szempont
A TOLLAZAT SZÍNE, ez megmutatkozik abban is, hogy a 100 pontos bírálati szisztémában a színre adható a legtöbb (50) pont. A bírálat színkanárinál a szín meghatározásával veszi a kezdetét.
(De ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy a színmeghatározásnak nincs akkora jelentősége, mint azt egyesek hiszik.)
És rögtön kétfelé válik a dolog (a szimmetrikus tarkákról itt most nem esik szó, lásd ott!)
I. A FEHÉR ALAPÚ v. LIPOCHROM madaraknál az alapszínt, a tollazat és a bőr, ill. a szarurészek festékezettségét vizsgálják. A rendelkezésre álló 50 pont a zsírfesték eloszlásának, a tollazat általános színhatása megítélésére szolgál.
II. A SÖTÉT ALAPÚ v. MELANIN kanáriknál a madár színét - szintén max. 50 pont értékben, de - két részletben szemlélik:
II/a. az alapszínt meghatározó zsírfestékezettség milyenségére (lipochrom színek) maximum 20 pont adható;
II/b. a melanin festékezettség megítélésére ilyenformán 30 pont marad. A bírálatra vitt madár csőrét, karmát, lábát és a szemét a megfelelő változat ideáltípusában rögzített követelményeihez hasonlítják, majd a tollak rajzolatát adó melanin-festékezettséget teszik górcső alá.
(A világos folt a lábon, a pigmenthiányos karom v. más, a sztenderd szerint külön el nem várt, ill. meg nem engedett melaninhiány következménye pontlevonás.)
Az alapszín - tekintve, hogy albínó kanári egyelőre nincs - a sárgától a vörösig terjedhet. Pontos behatárolását az ún. Oswald-skála (OS) segíti. (→alapszín)
Az árnyalattól függetlenül a lényeg, hogy az alapszín (kivéve szimmetrikus tarka, mozaik és fehér domináns) EGYENLETESEN és TISZTÁN JELENTKEZZEN AZ EGÉSZ TOLLAZATON.
A színkanári TOLLAZATÁVAL kapcsolatban röviden összefoglalhatóak az elvárások:
legyes sima, hézagmentes;
a farok, ill az evezők szorosan redőzöttek;
a hibátlan farok V-alakban enyhén bemetszett, a hát vonalát egyenesen követi és 12 kormánytollból áll. (Hibának számít a sérült, borzas tollazat, a laza v. durva fedőtollak, a tollhiány és a nem teljesen kifejlett tollak.)
Az ideális színkanári (a homlok elülső domborulatától a farok végéig mérve) 14 cm nagyságú, de +-0,5 cm megengedett, viszont elvárás, hogy a testrészek egymáshoz viszonyított nagysága harmonikusak legyen. E tekintetben mérvadó, hogy a kanári tipikus pinty, s a színkanári a harzi rollerből lett kitenyésztve, tehát annak a formáját, testarányait kell mutassa.
A feje kerek, ívelt. Sima átmenetet képez a nyakkal és a háttal. A hát és a szárny szintén törésmentes vonalat képez. Elvárás, hogy a szárny zárt legyen és szorosan simuljon a háthoz. A két szárny nem keresztezheti egymást!
A mell vonala lágy ívvel folyik bele a has oldalnézeti képébe. A farktollak zártak, szimmetrikusak. A szabályos farok hossza kétszer fér bele a test hosszába.
A láb akkora (hozzáértve az ülőrudat átölelő ujjakat is), mint felette, függőleges irányban a test.
A test tengelyvonala 45 fokot zár be a vízszintes ülőrúddal.
A sztenderd külön kiemeli, hogy a színkanári a bírálat idején legyen élénk, de nem mutatkozhat idegesnek. A hímeknél feszesebb tartás kívánatos.
Összhatásában is vizsgálják a színkanárit, amikor is a madár kondícióját ítélik meg és azt, hogy a madár a maga teljességében hogyan mutat. És ebbe beleértjük a kiállításra felkészítést is (lábak tisztasága, karmok hossza).
Az előbbiek alapján a SZÍNKANÁRINAK** a 100 pontos bírálati rendszerben
Adható max.
Alak, forma 10 pont
Szín* 50 pont
Testnagyság (14 cm) 10 pont
Testtartás (45 fok) 10 pont
Tollazatra 15 pont
Összbenyomás 5 pont
* melaninoknál két részre bontva:
alapszín 20 pont és a melaninfestékezettség 30 pont
** kivéve →cinnamon színkanári.
A színkanárinál a bírálatból kizáró ok:
a betegség, szemhiba, hiányzó testrész*, a merev láb, a törött szárny;
az erős vedlés;
a felismerhető machináció (pl. a festés, a vágott farok);
a szabványtól eltérő gyűrű,
lipochrom színkanárinál a melaninfolt
és mindhárom kategóriában az idegen fajtajelleg.
(A fejlettebb bírálati kultúrával rendelkező országokban a csonkulások megítélése kevésbé kategórikus. Ti. a nyilvánvalóan sérülésből eredő csonkaság bírálatból nem kizáró ok. Logikus, hogy egy tojó esetében, ha nem genetikai hátterű a csonkaság, hanem pl. egy baleset miatt vesztette el valamely ujját, nem volna okos dolog leírni a madarat, ha egyébként minden szempontból kifogástalan. Az hozzáértő tenyésztő meg is becsüli - miért ne tehetné ugyanezt a bíráló?!?)
Pontlevonással büntetik
a púpos hátat,
a lógó és a laza, rendezetlen farktollakat,
a pocakot,
A lógó szárnyat,
a terpesztett farkot,
az előreugró mellet,
az erős, boltozatos v. a lapos koponyát,
a fűzött nyakat,
A meredek és a lapos állást (az ideális a 45 fok),
az oszlopos lábakat,
a töredezett csőrkávát,
a púpos és a keresztező csőrkávákat egyaránt,
az erősen pikkelyezett lábakat,
a hiányzó és a túl hosszú karmot,
a bokavastagodást,
az ujjvastagodást.
(→cinnamon; →melanin színkanári; →lipochrom kanári; →szimmetrikus tarka kanári; →alapszín)
a színkanári alaptípusa (harzi roller)
