Köszönet Balázsnak, úgy rémlik ő tette be a verseny likjét.

Kösz!

 

A kiírás olvasása után két nappal már a tanulmányoztam a Bakony térképét, sajnálattal vettem tudomásul, hogy bizony a rajt és a cél között jelentős távolság van.

Csak az időjárástól tettem függővé az indulásom, az meg jól alakult. Igaz, hogy egyre hidegebbek lettek nappalok, viszont esőt nem jósoltak, esetleg kisebb záporokat, de ez nem jött be:-)

Szombaton megvettem amire szükségem lehetett másnap, a korai indulás miatt ezt így kellett tennem.

Vasárnap már 3:37-kor felébredtem és természetesen nem tudtam visszaaludni. Nem idegeskedtem, mert egész héten nem voltak alvási problémáim, kipihent voltam

05 kor felkeltem és következett a reggeli rutin. Elkészítettem a reggelim is extra forró teával, utolsó ellenörzés a ruházaton, elindultam

Az autó külsőhőmérője 4,5C°-t mutatott, reménykedtem, hogy ez azért emelkedni fog. Sajnos ahogy közeledtem a Bakony felé, egyre hidegebb lett, Zircen 1,5C° volt

Esőként érkeztem a futók közül, egyeztettem az útvonalat a szervezőkkel, átöltöztem, készülődtem. A rajt előtt egy órával megettem még egy szendót, aztán egy kicsit később egy fél banánt. Próbáltam magamba eröltetni még egy kis folyadékot is.

9 kor felsorakoztunk a váróterem előtt, megkaptuk az utolsó eligazítást, aztán elstartoltunk.

Egy négyes csopot harmadik tagjaként futottam, mi vezettük a mezőnyt.

Hasonló tempóban kezdtünk, a hátvédek egyre messzebb kerültek. A négyes vezére nagyon határozottnak tűnt, így a jelzések ellenörzése nélkül futottam velük. Kb. az első km végén egy meredekre kaptattunk fel, amikor utánunk szóltak, hogy talán nem kéne arra menni. Ekkor derült ki, hogy egyikünk sem ismeri a környéket. Gyorsabbak voltunk, így hamar beértük a mezőnyt és újra az élen álltunk.

Vezérünk többször bekavart, kezdtem aggódni, hogy talán elő kéne vennem a térképvázlatomat és elszakadni tőlük. Nem tettem.

Az első ponthoz Porva-Csesznek Vá. hoz ( 8 km ) együtt érkeztünk, gyors szúrás a bélyegzővel és tűz tovább. A következő pont is együtt ért minket, Vinye, ha jól emlékszem itt ettem egy kis banánt+ vizet ittam. Eddig az út jól futható volt, talán minimálisat emelkedett, abból gondolom, hogy a cuha patak mellettünk csordogált, a víz meg ugye lefelé folyik:-) Rátértünk a P+ ra itt egy kicsit keményebbé vált a helyzet, én eddig is nagyon óvatosan haladtam a patak többszöri átszelésekor, viszont itt komolyan visszafogott a köveken egyensúlyozás. Harmadikból vissza is csúsztam egy helyet, a csávókám simán átgázolt a patakon, azt mondta neki már úgy is tiszta víz a cipője. Eszembe jutott Rohonc, ahol nekem a felázott talpam komoly gondot jelentett a tovahaladásban, a lényeg, én még száraz voltam.

A srácok nagyon bátran ugráltak a köveken a sziklákon, én itt egy kicsit lemaradtam, el si veszítettem őket. Elővettem a térképvázlatomat, "na innen magam ura vagyok"

kicsit féltem, hogy mi is lesz velem nagy magányomban, de nem keseregtem, figyeltem a jeleket és haladtam tovább. A pirosra rátérve, túrázókat értem utol, budai hg ( bocsesz a nevet biztiosan rosszul írom ) és társa mondta, hogy én vagyok az első futó aki eljön mellettük. "Akkor ezek elkavartak", igazából nem vártam mást a srác az elején is kavart rendesen, gondoltam, hogy ez meg fog történni velük. Megörököltem az első helyet, ha már így alakult, elhatároztam, hogy nagyon fogok figyelni az úttartásra, így még akármi is lehet belőlem.

Cseszneken terülj asztalkám fogadott, egy kis darab zsíroskenyeret és vizet választottam, ill. feltöltöttem a gatorade-s palackomat. Szép kis hullámos útvonal következett, folyamatosan értem be a túrázókat, szinte mindenki hangosan mondta párjának, " na itt az első maratonista ", büszke voltam magamra és ha pont emelkedőn értem utol őket akkor nem váltottam gyaloglásra, had lássák milyenek is a terepfutók:-)) Utána meg nem győztem visszanyerni a lélegzetem:-)) Szerencsére eddigre már nagyrészüket lehagytam.

Ördögárok következett, a nevét gondolom nem véletlenül kapta, larzen és Áki jutottak eszembe, na jó meg csanya is, szóval ez egy jó edzés lehetne azoknak akik a svájci hegyeket készülnek ostromolni. Ezen a részen nem eröltettem a futást. Az Ördög-gátnál egy akkora sziklán kellett átjutni, mint egy fél ház. Harmadik nekifutásra sikerült megfejteni a továbbhaladás rejtélyét. A pirosról rátértem a PZ re, majd a Z re, viszont nem volt Zöld, telifehér jelzések voltak ez tűnt a jó iránynak. Ezen a részen hosszú ideig bizonytalan voltam, sajnáltam, hogy nincs nálam az iránytű. Aztán a telifehér, ami Zöld:-) átváltott szalagozásba, az erdő átváltott magasnövényzetü bozotossá, egy pillanatra ránéztem futás közben a térképemre, mire felnéztem már eltűnt az összes szalag előlem. Vissza, szalag meglett. Itt összehajtottam a térképet, nem volt szabad tovább foglakozni vele, csak a szalagok léteztek. A Dudar felé vezető ipari vágány töltésének megmászása hozott egy kis nyugalmat, de a bozótos erdő tovább folytatódott. Szerencsére lassan kivezetett az út egy szántóföldre, ennek jobb felén vezettett ki a szalagozás a Nagyesztergárra vezető főútra.

A faluban ismét jót frissítettem, két mandarint és egy pohár vizet vételeztem, persze a palackomat itt is utántöltöttem. Bal kanyarral tértem rá a kékre, jó kis húzós emelkedő következett egészen a falu végéig.

Az elkövetkező szakasz Bakonynánáig egy rejtvény volt számomra, a kék jelzés egyre nehezebben volt követhető, gondolom a fáradtság is belejátszott, de azért egy kicsit többet vártam. Megváltás volt kiérni a műútra ill. beérni a faluba. Római fürdő EP-n ismét jót frissítettem, főként folyadékot vételeztem, aztán huss tovább, na azért nem annyira huss, hiszen ismét mászás következett. A pontőr azt mondta, hogy csak a kéken végig a gerincen, viszont én jobbra tartottam volna, de az nem a gerinc volt. Itt megint eltöltöttem egy kis időt rejtvényfejtéssel, szerencsére imám végén megjelent egy wartburg, a benne ülők megadták a retvényre a választ és valóban néhány száz méter múlva ismét megvolt a kék. Utolsó Ep. a cél előtt Siska-kút, kis bizonytalankodások után ezt is megtaláltam, szúrtam, irányba álltam és elképedtem. Tés faluig folyamatos emelkedő, futásra esélyem sem volt, többször meg kellett álnom gyűjteni egy kis oxigént. Sűrün nézegettem hátra is, figyeltem, hogy van-e a közelemben valaki, nem láttam senkit.

Az emelkedő a műútig tartott, ott balra fordultam, még mindíg emelkedett, a falu végéig. Innen egy enyhe lejtőn bekocogtam egy ösvényen a barlangkutatók menedékházába. Érdekes látvány volt:-)

Kis ováció, kis taps, meleg tea, fenomenális gulyásleves ezek következtek.

A második helyezet 30 perc, a harmadik egy óra múlva futott be.

Kaptam még kitűzőt, emléklapot, érmet, vándorserleget és a szponzor meglehetősen jó kis hátizsákját, jó gyöztesnek lenni:-)) 

A túra brutális nehéz a magamfajta ultrapalántának, a szint majdnem kétszerese volt az itinerben megadottnál a táv 43,2 km helyett saját mérés szerint közel a 48 kilihez.

Nagyon gazdaságos voltam a frissítéssel:-) 3,5 müzli, kb. fél banán, egy kis szelet szíroskenyér fele, 2 mandarin, és kb. 1,5 lityi folyadék.

Jövőre is visszatérek, már csak azért is mert vissza kell hoznom a kupát. Úgy számolok, hogy hasonló körülmények esetén a töketlenkedésekből, bizonytalankodásokból fakadó időveszteséget leszámítva, ill. a folyamatos fejlődésemet belekalkulálva: szerintem egy órát le lehet faragni az idei 6:17 -s időmből.