Krazzal húztunk minden technikai elemet, legyen az kabin, indítóállvány vagy más nehezék. A rakétákat szállító TZM-eket viszont Zillel húztuk. Méghozzá a Dvina technikánál Zil-157-tel, a Volhovnál Zil-131-el.

A Vega rakétáihoz volt olyan töltőkocsi, amit Kraz húzott.

Na most tudni kell, hogy az ilyen kétkomponensű, folyadékos hajtóművű rakéták szállítása a következőképpen ment. A Zil által húzott TZM-re került fel a rakéta többnyire rögtön az összerakás után. Ekkor általában még csak a szilárd hajtóanyag volt bent a starthajtóműben. A folyékony hajtóanyagokat csak akkor töltöttük bele, ha a rakéta ki lett jelölve ügyeletes helyzetre vagy "hatravaló" rakétának. Ezt úgy kell érteni, hogy a hat darab indító állványból háromra töltöttük az ügyeletes rakétát, a maradék háromra szánt rakéta (hatravaló) pedig az úgynevezett szakaszfedezékben volt. A hajtóanyag (benzin helyett) rögtön a rakétába került, az oxidáló anyag pedig általában a TZM külön e célra szolgáló tartályába. Abból a tartályból a rakétába csak akkor került át az anyag, ha a rakétát állványra akartuk tölteni.

Na most ezeknek az anyagoknak a tárolása, kezelése, valamint a rakéta fedélzeten a használata olyan szigorú biztonsági előírások szerint ment, hogy szinte elképzelhetetlen volt a rakéta felrobbanása. A pletyka szerint állítólag a lőtéren egyszer fordult elő, hogy a szállító kocsin beindult a hajtómű. Ha ez igaz (szerintem nem), akkor a Zil valami extra rásegítést kaphatott.

Na most Bodri rokonja nem tudom, mitől volt beszarva, az általa szállított rakétával nem történhetett baleset, aminek nyomán valami fel tudott volna robbanni. Más tészta persze, hogy ha netán az a gaz ellen esetleg megtámadta volna a szállítmányt, akkor előfordulhattak volna érdekes dolgok. Na de hát nálunk ilyen nem fordult elő. Szerintem az lehetett, hogy Bodri rokonjának balfasz volt a parancsnoka és nem tudta a katonával megérttetni, hogy felesleges az idegeskedés.

Én egyébként nemcsak hogy láttam olyant aki..., hanem ettem is. :)