Ne add fel soha az álmaid! (tudom ez most közhelynek tűnik)
Én már nagyon-nagyon rég óta szerettem volna babákat varrni. Mindig nézegettem, gyűjtögettem az újságokat, katalógusokat amikben textilbabaák voltak, majd jött az internet, és itt rengeteg mindent találtam. Mindig azt mondtam, majd ha születik egy lányom, akkor varrok neki. Erre bizony fiam született :)
Viszont nem bírtam itthon ülni tétlenül, és nekikezdtem. Igaz hogy a soksokadik babám nézett ki úgy ahogy, de nem adtam fel, majd láttam egy kerámiamanót, és megpróbáltam elkészíteni textilből, persze a saját "ízlésemre" variálva. Ez lett Janómanó :) egyébként nagyobb sikere van mint a Zsuzsibabáknak :))
Ki honnan merít ihletet.... nekem is kell mindig egy "mankó". Kell valami, amitől elindulhatok. De szerintemez nem baj. Mikor fősulis voltam, a félévi teregetésnél mindig ott sertepertéltek a környékbeli festők, művészek, és nem azért hogy tehetségeket fedezzenke fel, hanem azért hogy ötletet merítsenek. Volt olyan művész, aki még a képet is megvette, nehogy kiderüljön hogy amit ő alkot belőle, az nem is az ő ötlete volt!
Erről ennyit!
Nekem is vannak álmaim, nem sok kedvem van visszamenni tanítani, de remélem hogy egy ideig még nem is kell (még pár tesót szeretnénk a fiunknak). Addig is remélem hogy tudom csinálni a babákat, és hogy kereslet is lesz rá.
Az a baj ezekkel a kézműves termékekkel, hogy igazán nem is lehet megfizetni.
Kezdve ott, hogy nagyon drága az alapanyag, és ami időt eltölt vele az ember....
Viszont az az idő mind nagyon-nagyon kellemes :))))) legalább is nekem!

Még pár szó! Eleinte az én párom ellenezte ezt az egészet, de most már látja, hogy egy kis hasznom is van belőle, és nem mellékesen, nem golyózók be itthon ülve, és így elfogadta!