Zenit - nekem összesen 3 volt.
Egy történetet elmesélnék róla. Erdélybe voltunk és este felé elhatároztuk, hogy felmászunk 1 közeli csúcsra. Csakhát ahogy ez lenni szokott ahogy kapaszkodtunk felfelé, a cél mögött feltűnt egy ujjabb és még 1 újjabb csúcs, amiről még jobb lett volna körülnézni, így hát másztunk szorgalmasan fölfelé. Ezek amolyan sipka szerű csúcsok, kellően meredekek, úgyhogy a mászást négykézlább kell elképzelni. Aki volt már ilyen terepen az biztos tapasztalta, az alkony megérkeztével megjön a pára is. A fű nem véletlen olyan dús, hogy szinte visszarúgja az ember lábát.. A pára miatt a leereszkedéssel azonnal gondok lettek. A megoldás a nadrágfék, mert megállni lehetetlen volt. Nálam volt a Zenit T 10?- vagy a fene tudja már, hogy milyen számú gép. Ez már elektronyosan mérte a fényt, nem szeléncellával. Szóval ez a gép, ahogy megóvandó csúsztatgattam előre, nehogy összetörjem, kicsúszott a kezemből. Először csak gurult, aztán kissebbeket döccent, aztán kedvet kapott és amikor utóljára láttam, úgy métereseket pattogva száguldott lefelé és eltünt egy bokorcsoportban. A szintkülönbség lehetett vagy 50 m köztem és a gép között. Rövidre fogva, semmi baja nem lett, egyedül a prizmát tartó egyik laprugó? pattant ki a helyéről, vékony csíkként látszódva a képben. Évekig megvolt, hibátlanul működött ezek után is. Nem dicsőitem - de ami tény - simán kibírta.