Nekem is csak azért lehet ilyen szuper közeli képeket csinálnom, mert nem ott vagyok a gyermekkel szemben. Odasomfordált az asztalomhoz, felmászott a székre, és elkezdett dolgozni...a tűk nállunk. Tű szúr, tű szúr, de annyi, ugyanúgy fogdossa, nyúlkál a dobozába. Mázlija van, mert még soha nem szúrta meg. Ha véletlenül nem teszem rá a dobozra a tetejét, már rám szól... :o))

Jujj, az ujjad, most elképzeltem...ááááááá, remélem már semmi nincs vele!  :o)

Én már egy ideje lecsippentettem az amúgy sem nagy szobából egy kis varró kuckót/ sarkot. Előtte az étkező asztalon varrtam...nem volt a legszerencsésebb megoldás. Így kényelmes, a gyerekek is tudnak ott rajzolni, festeni, gyurmázni. Mindjárt megmutatom... Az hogy a szobánkban van, elny is, hátrány is. Előny, mert ha ébren vannak, és szépen játszanak, akkor szemmel tudom őket tartani. Hátrány, hogy a szoba szerves része, így mindig rendet kell tartani... :o)) varrás után...közben nem tudok.... :oD

Szóval hajrá varrósarok! Jó dolog az!!!! :o))