Tóth Árpád

Bazsalikom

 

Az asztalomon paraszti csokor,

Bazsalikom, viola, szarkaláb,

Szemet vidító, kedves, egyszerű

Mezei tarkaság.

 

Már három napja itt áll a csokor,

De csak ma vettem észre a szelíd

Virágok tiszta, jó lehelletét

És boldog színeit.

 

A bazsalikom csipkés levelét

Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm,

Mint parasztnéne szokta, ha belép

A templomküszöbön.

 

Hányszor láttam gyerekkoromban ezt,

A hűvös templom fehérre meszelt

Tornácában, mikor már odabenn

A kántor énekelt.

 

Lehajtom tenyerembe a fejem,

Be régen is volt! Hej, azóta hány

Istennek s hány ördögnek jártam én

Tornácos ajtaján!

 

Jó a virágnak. A bazsalikom,

Míg el nem hull, mind csak virág marad,

De jaj, az ember mennyi rosszat ér

Rossz élete alatt!

 

Voltam én is, mint más, bolond király

S bolondabb koldus, - voltam gyilkos és

Áldozat, kinek szívébe szaladt

Tövig, s megállt a kés.

 

És lettem fáradt, fás lélek, akit,

Ha elé teszik se hat meg virág

Három napig, akkor meg hirtelen

Másik végletbe vág,

 

És zokog egy felhorzsolt illaton,

Mert vesztett édent éreztet vele

Az egyszerű parasztbazsalikom

Semmi kis levele.