A forgatókönyvek szerintem is elég kuszák, légbőlkapottak. Szerintem a Katonai Stratégiáról szóló vita keretében el kellene dönteni, hogy az "új világméretű rendetlenség" elleni harcban kellene NATO és EU partnernek lennünk, nem csak a haderőnek, elsősorban a politikának, és minden párt politikájának. Tisztázni kellene, mekkora esélye van egy, a területi szuverenitást sértő támadásnak, majd ezzel arányban kellene megelőző intézkedéseket hozni, lehetőleg összhangban a missziós képességek fejlesztésével, és nem azok rovására. Ha erre mintát keresünk, nekem kézenfekvő minta a horvátok reagálása a szerb támadásra. Az erdményes reagálásnak mindenképpen egyik alapja volt az, hogy a horvát férfi lakosság zöme komoly katonai képzést kapott a Jugoszláv haderőben a felbomlást megelőzően. Fogadóképesek voltak a külföldi segítségnyújtás minden változatára, a saját CUBIC csoportjukat nem akarták az első elemzés után világgá zavarni, nem hülyíteték a tanácsadókat "croaticum"-okkal. Amíg a magyar haderő  a mai napig nem tudott kikászálódni a VSZ-ből, addig a horvátok súlyos háborús körülmények közepette képesek voltak egy modern, angolszász katonai kultúrát képviselő haderőt létrehozni néhány év alatt úgy, hogy közben a gazdaságuk sem roppant bele. Ha nincs szerbia bombázása, ők anélkül is képesek lettek volna egy a baranya háromszög visszafoglalását célzó műveletre2000 környékén.

 gyula