Délután majd este oda- és visszasétáltam a Szabadság-hídon. Ami elsőre feltűnt, hogy a láthatósági mellényt már szinte biztonsági őr egyenruhaként alkalmazzák az országban (ha ez a divat korábban elterjedt volna, talán a bringásoknak se kellene kukásmellénybe bújniuk; másra is "rá tudták volna sózni" az eladatlan készletet (oké, oké, figyelmeztetés nélkül, önként is szégyellem magam a feltételezésért, amelynek természetesen semmi alapja sincsen, és merő rosszindulat volt); másrészt -visszatérve a biztonsági őrökre- az is szembetűnő volt, hogy "erőt demonstrálnak", pörgetik a kezükben a gumibotot, miközben keresik a szemkontaktust a járókelőkkel stb.

Sem a külföldiek (meglepően sok az olasz turista :) ), sem én nem értettük, mire fel a nagy felhajtás.

Különösen nagy volt a kontraszt annak ismeretében, hogy a metróállomás építésén mennyien dolgoztak (szám szerint: nulla fő). Talán jobban haladna az építkezés, ha minden második biztonsági őr egy-egy társa helyett is pörgetné a gumibotot, így fele őrszemélyzet mehetne gödröt ásni, falat rakni, vezetéket húzni és a többi szak- és segédmunkát végezni.

Hogy ez a kifakadás hogyan kapcsolódik ebbe a topikba?

A Szabadság-híd jelen állapotában a fővárosi infrastruktúrába épített mesterséges baleseti gócpont. A használható egyetlen sávba beterelni a kerékpárosokat és a géperejű járműveket agyrém. Ameddig a járdát lehetett használni, a gyalogosok és kerékpárosok békésen megosztoztak rajta (igen, tudom, ez a KRESZ szerint szabálytalan volt, ellenben nagyon is jól működött. és a gépjárműves forgalom is akadálytalanul hömpölyöghetett át a híd mind a 2x1 sávján. Ez a szokás a lezárások miatt megszűnt, a megmaradt egyik oldali szűkített járdán már nem csak tilos, de lehetetlen is a kerékpározás.