én azt látom, hogy olyan mértékben leépült a Honvédség, hogy lényegében csak a missziós feladatait tudja ellátni. Ez azzal jár, hogy nem tud keret hadseregként működni, ugyanis ez a kis létszám csak teljesen feltöltött egységekkel tudja ellátni feladatát. A technikai eszközök is olyan kevesek, hogy nem lehet fenntartani M zárolt készletet belőlük.

Annak nincs értelme hogy vagy 100-200 helyet fenntartsuk önkéntes tartalékosoknak, mert egyszerűbb hivatásosakkal feltölteni, mert akkor nincs civil probléma (munkahelyi gondok stb.).

 

Azt is látom, hogy kis területvédelmi csapatok felállítása is problémás, mert ezek fegyverzete csak gyenge lehet, decentralizált vezetésük, meg könnyen megtörheti őket. A magyar környezet nem teszi lehetővé, hogy ilyen kis csapatok sokáig kitartsanak. A partizán/insurgent hadviselésben viszont nincs magyar tapasztalat, általában elég megosztottak vagyunk és civilizáltak, hogy ezt komolyan csináljuk (mellesleg jogi problémát is látok). Tehát még utánpotlási vonalak támadását sem tartom kivitelezhetőnek, egyébként is felesleges, mert mire megszerveződnének, addigra az egyetlen reményünk a Nato ugyis beavatkozik, tehát felesleges, és egyébként is akkor már a Nato hatékonyabb tud lenni, mint néhány civil insurgent.

 

Az gondolom, egyszerre sok irányból nem fognak megtámadni minket, és valami előjeleket (ha mást nem pár órával előtte) tudhatunk, tehát minden erőnkkel fel tudunk a határra zárkózni. Ez az erő persze a hivatásosak kellene, hogy adják. Ők a létszámnál fogva egy-két nap alatt felmorzsolódnának, de a határ közelében tudnák tartani az ellent. Lényegében őket kell két nap múlva kiegészíteni új erőkkel. Ezt egy kerethadseregbe behívott emberekkel kellene megtenni. Így összességében talán elég időt nyerünk, hogy a Nato beavatkozzon, és mégsem engedjük elfoglalni Mo nagy területeit.

 

A több ország általi támadást azért vetem el, mert ebben az esetben több Nato ország is a támadónk között lenne, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy kellően az áldozatnak látszódjunk, mert ilyen összefogásra csak nagy hiba esetén számíthatunk. Ezt jó külpolitikával (oszd meg és uralkodj) kell kezelni.

 

Ez alapján kell egy missziós váltásokat adó Honvédség(misszióság), akinek itthon levő váltásai illetve a maradék adná az első vonalat (kiegészítve esetleg a határőrökkel, rendőrökkel). És kellene egy keret hadsereg, amelyet csak szinte gyalogosokkal, és egy-két speciális szakképzettséggel kellene feltölteni (mert nem lesz idő más képességek megszerzésére az adott idő alatt, a tömeges kiképzés meg teljesen elvetendő a politikai viszonyok miatt). A speciális képességek egy része lehetne a most nyugdíjba vonultak tartalékosként való megtartása (akár kis kiegészítő pénz fizetésével), illetve a később a (hogy is hívják: fel vagy ki) rendszerből kilépő hivatásosok hasonló módon való megtartásával.

 

Az egész fenti rendszert pánikszerűen (na persze előzetes tervek szerint) azonnal át kell alakítani, ha a Nato valami válságba kerül, ami simán előfordulhat egy újabb megosztás esetén, mint amire Irak esetén megtörtént. Erre a váltásra most nincs ötletem, de a Nato felbomlásának különböző eseteire külön kell felkészülni. Jellemzően abból kell kiindulnunk, hogy egy szomszédunk (is) támad meg minket, mert fizikailag másképp elég valószínűtlen...  ...stb.