Szervusz 1805!

 

Noha érzésem szerint közel azonos dolgokról beszélünk, még is úgy érezzük, hogy nem a másikat támasztjuk alá, hanem inkább a másikat kritizáljuk. Pedig - legalábbis nekem - nem ez volt a szándékom. A félreértések elkerülése és a jobb megértés céljából igyekszek akkor idézett részenként válaszolni és hozzászólni a véleményedhez, mert a jelek szerint nem voltam elég érthető az előző hozzászólásomban.  

 

"Ne keress sértést ott, ahol nincs! A baj az, hogy nem arra reagáltál amit írtam! Más az őrkatona és más a misszót vezető szerepe és vele a gondjaik sem azonosak."

 

Sértést nem keresek sehol sem, legfeljebb nem egyezik a véleményünk. Pedig hidd el, hogy arra próbáltam reagálni, amit írtál, legfeljebb nem úgy értettem, ahogy Te szeretted volna. Az utolsó mondatoddal nagyon egyet tudok érteni, csak azt nem étem, hogy ez most miként jött ide. Úgy gondolod, hogy más szintről nézzük ugyanazt a jelenséget? A magam részéről maximálisan igyekszek figyelembe venni még az őrkatona gondjait is, bár el kell, hogy ismerjem, nincs meg mindig hozzá a jogköröm és eszközrendszerem, hogy azon érdemben vátoztatni tudjak. Ilyenkor marad a felfelé történő jelentés, ahogy Te is említetted.

 

"A saját állításaimat természetesen tartom, bizony előfordul ( hu de enyhe voltam) hogy nem mindenki viselkedik az elvárható módon. És ezt ne szűkítsük erkölcsi kérdésekre, fegyelmi és "fajsúlyosabb" esetekre is céloztam."

 

A tartalmi résszel egyetértek - vannak fegyelemsértésnél súlyosabb esetek is! - , de valószínűleg nagyon szerencsés vagyok, mert az én missziós tapasztalataim alapján megmaradnék az "ritkán előfordul" (túlzás nélkül) kifejezésnél. Lehet, hogy Neked nagyobb a rálátásod a missziók összességére és ezért használsz keményebb kifejezéseket?

 

"Mellesleg misszióban nem célszerű oly módon szétválasztani a folyamatokat, hogy ez magánügy ez meg nem, a parancsnoknak mindennel foglalkozni kell, ami a feladatának végrehajtását zavarja és a csapata egységét és megítélést bármi módon ronthatja."

 

Ezt is maximálisan támogatni tudom. Amit én hangsúlyozok, hogy minden eset és minden misszió egyedi és ezért nem célszerű általánosítani a felmerülő problémáknál még akkor sem, ha az esetleg több missziónál is felmerül. Arról nem is szólva, hogy ez esetleg negatív visszhangra találhat olyan misszióknál, amelyeknél ezek a problémák nem érvényesek. Természetesen trendek felmerülhetnek, de minden esetben pontosan meg kell határozni, hogy hol, mikor...! Éppen azért, hogy senki se érezze magát sértve.

 

"Ha megnyugtat nekem a te normáid szerint is lehetnek erkölcsi alapjaim a kritika gyakorlásra."

 

Ez nem hogy megnyugtat, de kimondottan örömmel tölt el! :)

 

"Én úgy gondolom egy felkészült, tapasztalt és határozott embert aki elég időt fordít a saját célirányos felkészülésére is nagy meglepetések nem érhetnek."

 

Ezt nagyjából én is így gondolom. De talán abban is egyetértünk, hogy tökéletesen és a legapróbb részletekig a hazai körülmények között nem lehet felkészülni mondjuk egy (volt) iraki, vagy egy jelenlegi afganisztáni (PRT) misszióra.  Ezeken a helyeken ugynanis olyan feltételek között kell megoldani a feladatot, amelyeket otthon még a legjobb szándék mellett is csak gyengén lehet szimulálni. A komolyabb "meglepetések" akkor történhetnek, amikor a korábban "biztosra" ígért, feladatvégrehajtás szempontjából fontos feltételek megtermtésére nem kerül sor a megígért időpontig, de még sokáig utána sem. A magyar "malmok" nagyon lassan őrölnek! No ilyenkor hajlamos a katona arra, hogy elvessze bizalmát az elöljárójában. Főleg akkor, ha közben azok a negatív tényezők, amelyek kiküszöbölésére az adott eszköz szolgálna, tovább erősödnek!

 

"A követelmények és feltételek ütközésénél tudni kell megkülönböztetni mi az amit nem tudok megoldani és azt jelentem, és mi az ami bizony az én kötelezettségem. Szerintem az ilyen irányú tehetetlenség ma a honvédség egyik legnagyobb problémája."

 

Ezt is magvas gondolatnak tartom. Én viszont úgy látom, hogy a kint lévő parancsnokok - értem alatta a csoportparancsnoktól a kontingensparancsnokig - erejüket meghaladva próbálják megoldani a helyszínen felmerülő problémákat saját hatáskörükben és amikor már teljesen megbizonyosodtak róla, hogy ez nem megy, csak akkor jelentenek felfelé. És ilyenkor jön az a problematika, hogy milyen gyorsan "őrölnek is a hazai malmok"!? Mert aki kint van, az bizony úgy érzi, hogy nem elég gyorsan! :) Vagy Te is erre gondoltál? :) Akkor nagyon egyetértünk!

 

"Ha nem haragszol konkrét példákat most nem írok neked, de nem hiszem, hogy ne  tudnál esetekről, amikor a feladathoz nem szükséges felszerelés  azonnali beszerzését kívánták."

 

Igen, tudok ilyenekről, de olyanról is (egy "kicsit" többről), ami viszont szükséges lett volna, de még sem érkezett meg, vagy csak hatalmas késéssel. Nekem például nagyon visszás az a hazai magatartás, hogy több csatornán is leellenőrzik a kintiek javaslatainak a jogosságát, majd amikor kiderül (nem kis idő után) hogy az jogos, akkor egyszerűen megválaszolják, miszerint nincs rá költségvetés! Ezért célszerű konkrétumokat említeni, mert itt is érvényes a szabály, miszerint minden misszió más, így az igények megítélése is!

 

"Ma a Magyar Honvédség az egyetlen, ahol nem lehet semmilyen felszerelést rendszeresíteni (jót sem) anélkül, hogy valaki (szakértő) azonnal jobbat és mást ne akarna."

 

Nem hiszem, hogy a MH az egyetlen ilyen cég. Ez inkább egy magyar sajátosságnak tűnik.  Legalábbis, azon példák alapján, amelyeket én látok magam körül. (Egészségügy, közlekedés, rendőrszég, stb.) Nincs teljes rálátásom a kérdésre, de azért nagyon érdekelne, hogy ez a "jobbító" szakértői vélemény mennyire megalapozott a felhasználók részéről. 

 

Remélem, hogy én is mindent megválaszoltam! :)

 

Üdv: Hamburger