Watchmannek, elolvasásra.

 

L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. században

 

Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1977.

 

92-96. old.

 

"Az eddigiek alapján érthető, hogy a szabadkőművességen belül  fogalmazódott meg a Páneurópa gondolat, onnan indult ki a Pán­európa mozgalom, amely a nemzetközi politikában a franciák és  Briand külügyminiszter révén vált főleg a nyugat-európai polgárság  jelszavává. A Páneurópa programot politikai, gazdasági és kulturális  téren egyaránt különböző nemzetiségű személyiségek fogalmazták  meg de a kezdeményező az osztrák szabadkőművesség és Richard  Nicolaus Coudenhove Kalergi gróf volt. Kalergi gróf, akinek  anyja japán, apja. holland-görög eredetű volt, Bécsben született,  majd Csehszlovákiában élt, 1939-től francia állampolgár s ekkor már Svájc, majd az Egyesült Államok az otthona. Kalergi, prog­ramja népszerűsítésére személyesen kereste fel az államférfiakat,  de a Duna-medencében - az osztrákok mellett - csak Masarykkal  és Benessel tárgyalt.

Kalergi, aki a bécsi Humanitas páholy tagja volt, már 1921-től  a Páneurópa program érdekében tevékenykedett. S e program  jegyében alakult Bécsben a Verband für Kulturelle Zusammen­arbeit (Kulturális Együttműködés Szövetsége). 1926 októberében  Bécsben tartotta első kongresszusát a Páneurópa Unió, amelyet  1924-ben hívtak életre. Az unió és vezetősége a Páneurópa mozga­lom nemzeti komitéiből formálódott, elnöke Kalergi, székhelye  Bécs lett. Az osztrák nemzeti komité elnöke Seipel kancellár,  a németé Paul Loebe, a Reichstag elnöke volt. 1927-ben az unió  díszelnökévé választotta Aristide Briand francia külügyminisztert.  Az 1930-as, harmadik Páneurópa kongresszus Berlinben már Briand  memorandumának, Páneurópa programjának népszerűsítése jegyé­ben ülésezett. A Párieurópa Unió támogatói és hívei között volt  kezdettől fogva Eduard Herriot, Destrée, volt belga miniszter,  Albert Einstein, Paul Painlevé, Benes, Konrad Adenauer, Joseph  Caillaux, Francesco Severio Nitti és az egész szabadkőműves moz­galom. A fentiekben tárgyalt szabadkőműves kongresszusok és  összejövetelek programja lényegében véve a Páneurópa gondolatot  támogatta. 1932 táján a Páneurópa Unió már a hanyatlás jeleit  mutatta. Hitler hatalomra jutása azonban néhány évre életre galva­nizálta mint a fasizmus elleni egyik polgári szervezetet. A Pán­európa rnozgalmat pártfogolta a német és a nemzetközi nagytőke ­egy része is. Zürichben Robert Bosch német nagyiparos elnökletével .  pártoló társaságot alapítottak Paneuropa-Förderungsgesellschaft  néven, amely biztosította a mozgalom financiális alapjait. A Pán­európa mozgalomnak ugyan szinte minden kontinentális országban  volt komitéja, nagyobb szerepet és népszerűséget azonban az első  világháborúból vesztesként kikerült országokban nem tudott kivívni  magának. A mozgalomban s főleg az elképzelt Páneurópában Anglia  helye és szerepe bizonytalan maradt; az unió nem irányult Anglia  ellen, de nem is foglalta azt magába.

Louis Loucheur, francia ipari tőkés, Clemenceau, majd Briand gazdasági szakértője fogalmazta meg elsőként a Páneurópa moz­galom gazdasági progranaját. 1925 szeptemberében elkészítette  :az európai országok szoros gazdasági együttműködésére vonatkozó  tervét, amelyet 1927 májusában a genfi gazdasági konferencián is  megismételt, 1925-ben Stern Rubarth megalapította az Euro­päischer Zollvereint (Európai Vámegylet), hogy a kontinens orszá­gainak vámunióba tömörülését szorgalmazza.

A Verband für Kulturelle Zusammenarbeit, amelynek élén Karl  Anton Rohan herceg állt, elsősorban a Duna-medence országainak  és népeinek összefogását tekintette feladatának. Ez a szervezet  egyesült a franciával, így jött létre az Europäischer Kulturbund  (Európai Kultúrszövetség). A szövetség 1934-ig, amikor is műkö­dését beszüntette, kilenc kongresszust rendezett. Folyóirata és más  kiadványai azonban, amelyek Bécsben németül jelentek meg, két  évvel túlélték magát a szövetséget.

A jellegzetes polgári Páneurópa mozgalom nem volt mentes  ellentmondásoktól. Szervezői és támogatói a polgári rend válságá­nak demokratikus megoldását remélték tőle, a békés gazdasági,  politikai, kulturális együttműködésen alapuló európai egységet  kívánták megteremteni. Bár a mozgalom az Egyesült Államok és  befolyása ellen is irányult, egyidejűleg élesen szovjetellenes volt.  A diplomáciai gyakorlatban a Páneurópa mozgalom a francia biz­tonsági politikát, a háború utáni status quo fenntartását szolgálta,  támogatása az olasz, német és egyéb szélsőjobboldali, revansista  törekvések elutasítását is magában foglalta.

A Páneurópa mozgalomnak Magyarországon is volt szervezete.  Elnöki tisztét Lukács György volt miniszter töltötte be, aki csak  névrokona a világhírű marxista filozófusnak. A magyar komité  szervezője és lelke Rainprecht Antal Kossuth-párti ellenzéki poli­tikus volt. Magyarországon a mozgalom nemcsak a francia és  német közeledés előmozdítását tekintette fontosnak, hanem azt is,  hogy a Duna-medence országai is emelkedjenek felül az ellentétes  hatalmi érdekeken és nacionalizmusokon, a magyar ellenforradalmi  rendszer és a kisantant-szövetség tagjai is építsenek ki konszolidált,  a békét szolgáló sokoldalú együttműködést. A magyarországi Pán­európa szervezetet elsősorban a polgári liberális, demokratikus

ellenzék és a szabadkőművesek támogatták, mint Auer Pál,  Halasi-Fischer Ödön, Horváth Zoltán, Hegymegi-Kiss Pál, Mar­czali Henrik, Nagy Vince, Pakots József, Rassay Károly, Rupert  Rezső, Vámbéry Rusztem. Helyeselte természetesen a Szociál­demokrata Párt, mivel ebben is a béke megszilárdításának egyik  eszközét látta. Sikerült továbbá megnyerniük néhány konzervatív ­liberális felfogású szakembert és politikust (például Gratz Gusztá­vot, Hegedüs Lóránd egykori pénzügyminisztert) és szellemi-kultu­rális életünk kiválóságainak szűk kis körét. Kétségtelenül növelte  a magyar „páneurópások” tekintélyét, hogy Bartók Béla és Móricz  Zsigmond szintén tagjai voltak a komiténak. A magyar szélsőjobb­oldal a Páneurópa mozgalmat és híveit a francia politika és a kis­antant ügynökeinek tartotta, pacifizmusukat pedig nemzetellenes­nek bélyegezte.

A Páneurópa gondolatot a Ligue des Droits de 1'Homme is teljes  mértékben támogatta. Brüsszelben tartott 1926-os kongresszusán  hangsúlyozta, hogy az emberi jogok nem őrizhetők meg az európai  országok gazdasági és politikai közeledése, a béke fenntartása nélkül."

 

Hol támasztja ez alá a "Hazánkért" c. weblap rasszista és szabadkőműves ellenes fejtegetéseit? Elárulom: sehol.

 

Attól, hogy valamire hivatkoznak, nem azt jelenti, hogy onnan vettek volna át bármit is. Lásd a fenti idézetet.

 

Ez a módszer a szádékos megtévesztést szolgálja, becsületes történészek nevét és munkájának címét írva becstelen nézetek alá. Ennyi és nem több.