Gázló 007

Idén valami különlegeset akartam nyújtani, ha már versenyeken nem indulok. Salzkammergut már nagyon hívogat, így gondoltam, kipróbálom, mennyire vagyok felkészülve egy ilyen tekerésre. Hosszú maratont még nem mentem, de a Bakonyt jól ismerem, így adta magát az ötlet, hogy 90+130.

Szép dolog a terv, de vajon kivitelezhető? A túra előtti hónapban bejártam lényegében az egész útvonalat, mindössze a Veszprém-Márkó, és a Herend-Király kút maradt ki. Sebaj, majd itt improvizálok, a többin konkrét időkkel bizonygattam magamnak, hogy igeni meg tudom csinálni. Arra gondoltam, hogy a 90-est megnyomom, majd a 130-on lesz, ami lesz. Így a rövid távot jól ki kellett ismernem, ami szerintem elég jól sikerült.

Csütörtökön összeraktam a bringát, ami ismét egy "párszázas ajánlat". Zmax elöl, Speedmax hátul. Már csak a pihenés, és a raktárak feltöltése volt hátra. Versenysúly ideálisnak mondható, 74 kg.

Július 14-e, reggel 5 óra, ébresztő. Csipa szemből ki, szendó arcba be. Ezt meg is cselekedtem ötször, így a rajtig tele is töltöttem a pocakot. Menet közbeni frissítésnek vizet választottam, bekeverve maltodextrint. Meg még a hosszúra néhány müzliszeletet.

Az indulás előtt szépen készülődtem, és elsőként neveztem. Persze a Szervezőkkel már előre lezsíroztam, hogy ne legyen probléma, de a sorban mögöttem állókat kissé meglephettem. Vagy egy lépést hátráltak. :) Élesítettük a csipogókat, és 7:20-kor el is indultam.

Az útról nem írnék sokat, nehogy lelőjem mások előtt a poént, akik még nem teljesítették. Legyen elég annyi, hogy érdemes erre járni.

Elsőre jó irányba fordultam, sehol nem tévedtem el, a jó helyen, jól láthatóan elhelyezett festések, nyilak, szalagok, plusz biztonságot is adtak.

Jól haladtam, mindössze a pulzusom zavarat, 170 körül mászkált- csak ne üssön vissza.

Márkó 23 perc, Herend 43 perc alatt. Fodor tanyára 8:25-kor értem, a pásztorokon kívül nem láttam emberi jelenlétet. A pont csak később nyit. Kettő közül választhattam: megvárom a pontőröket, vagy továbbmegyek, és bízom abban, hogy így is elismerik a teljesítésemet. A többi pont nyitási idejét megnézve, a második mellett döntöttem. Szerencsémre, Király-kútnál kaptam matricát, így egy fontos pont lett meg. Az óra 1:35-öt mutat. Innen hullámvasutas rész jön, talán a túra legszebb részén. Odvaskő puszta, 2 óránál járok. Nincs senki, irány Bakonybél. Jé, még csak most nyit a kocsma! Fél tíz van, a pontőrök még kb. 1 óra, míg megérkeznek. Gyerünk tovább.

A Hajag, a rövidebb táv egyetlen komolyabb, hosszú emelkedője könnyen ment a reggeli hűsebb időben. Kicsivel 10 után fel is értem a tetőre, ahonnan lehetett zúzni egyészen Márkóig, közben Hárskúton volt egy kis tekernivaló. Márkóra 3:10-nél érkeztem, ponton senki. De átmentem a kis hídhoz, ott kértem matricát, és kaptam is.

Innen sík pörgetés, majd egy végső aszfaltos szakasz után, benn a célban. Egész jó idővel, ami 3:30 bruttó. Elfogyott 3 0,7l-es kulacsnyi folyadék, benne a "csodaporral".

Gyors tankolás, rajtszámpakolás, majd irány a második kör, szinte percre pontosan 11 órakor. Két későn induló srác csatlakozott, mutassam nekik az utat. Lassan jöttek, így szóltak, menjek nyugodtan. Nem kellett kétszer mondaniuk, nyomban a pedálba léptem. Pulzus is már a tervezett értékeket mutatta, 155-160 körül pittyegett a polár.

Az utat már akár becsukott szemmel is eltaláltam volna. Fodor tanyánál beértem a seprűsvonatot, innentől havaj, nem kell sietni. 110 km, pont a mai nap felénél járok, 4:40 óra alatt. Több, mint bíztató. Elég lett volna, ha laza tempóban végiggurulok, de lassan nem szeretek menni, így jó ütemben pedáloztam. Király-kút előtt már hátbacsaptam a mezőny végét, Odvaskőpusztánál összefutottam a Virágokkal. A melegre, és a szíves invitálásra tekintettel teletöltettem a kulacsomat. Majd Kőris hegyen még egyszer. Néhol láttam másokat magam előtt, mellett, mögött, de szinte végig egyedül mentem, saját tempóban. Vinye felé már kezdtem érezni, hogy régóta tekerek, a hátam után a talpam is kezd fájdogálni.

Vinye után jöttek a gázlók, komolyan, mintha már otthon lennék. Az egyikből vettem is vizet. Párszor megálltam, megnézni, mennyi van még vissza, és Porván nyugodtam meg, már csak bő két óra, innentől könnyű lesz ,tudom mire számítsak. Bakonybélen ismét kulacstöltés, a kocsmánál már ezúttal vártak rám, gyors bandázás után nekiindultam az utolsó mászásnak. Az idő 8:05 Már előkerült a kistányér, ahogy a Kőris hegyen is, de 28/26 alá nem váltottam. Kikapcsoltam a külvilágot, nem érdekelt, milyen szépen süt a Nap, mennyit mentem eddig, milyen magas a "hegy". Csak mentem, és mentem folyamatosan előre. A reggeli 32 perc után, a délutáni melegben 35 perc lett ugyanaz az emelkedő. A tetőn csak átrobogtam, innen még 1 óra a cél. Ettől szárnyakat kaptam. Lefelé inkább csak pihentem, tekerni is csak lazán. Márkótól meg amerikáztam. 20 helyett lötyögős 30 perc a célig.

Mikor beértem, fura érzések törtek rám. Megcsináltam, örültem, de nem tudtam lelkesedni. Lehet, még nem fogtam fel a dolgot. Nagy ünneplést, szép ajándékokat kaptam, amit ezúton is nagyon és ismét köszönök! Nagyon megható pillanat volt, ez a nap emlékezetes marad számomra. Igazából emiatt szeretek biciklizni. A Közösség ereje felbecsülhetetlen. Amennyi szeretetet, segítséget kaptam, nem tudom, valaha tudom-e viszonozni. Majd igyekszem.

Az összidő végül 9:45 körül lett, így a második rajttal együtt meglett a 10 órán belüli 220, ami jobb, mint amire számítottam.

Elfogyott:

90km 1,8l víz+ 300g malto

130km kb. 4l víz+300g malto+5 müzliszelet

7500 kcal

Egyszer álltam meg rövid szünetre, egyébként végig, folyamatosan tartottam a tempót. És a végére nem éreztem magam teljesen kifacsarva- bár ez lehet, kívülről nem látszott. :)

Másnap reggel 72 kilóval mérlegeltem.

Az átlag 155 lett, ami sztem különösen jó. Az nem, hogy a végére erősen csökkent a pulzus, így ezen, a stratégián még van mit csiszolni. Bár érdekes módon nem volt holtpontom.

Idő jó volt, száraz utak, dögmeleg. Szervezés 99% (csak hogy ne lazsáljatok :) ), nagyon jól éreztem magam.