Salzkammergut trophy 2007

 

Azt hiszem 2002-ben hallottam először erről a versenyről. Feküdtem a 75 kilómmal az ágyon, s lapozgattam a Bikemagot. Lőrincz Olivér (hát az meg ki?) nyomott egy tök jó eredményt valami hülye nevű helyen 220km-en. Ez egy állat J. Akkor már túl voltam pár marcin de elképzelésem sem volt arról, mi szükséges ahhoz, hogy egy ilyet teljesíthessen az ember. Ja igen, akkoriban még többet olvasgattam bringás újságokat, mint edzettem. Persze azért álmodoztam.

Eltelt pár év, s egyre többet fordult meg a fejemben ez a verseny, de mindig elhessegettem a gondolatot, ehhez hurka vagyok jeligével. 2006-ban viszont nagy ellenlábasom :) Gib is lenyomta. Hogy bírta ki? Na jövőre nekem is meg kell próbálni!

Sajnos a felkészülésem munkahelyi problémák miatt csak áprilistól tudtam 100%-osan elkezdeni, addig csak tingli-tangli tekerések, edzésnek nem nevezhető rendszertelen fellángolások, futkározások tarkították a polár naptáromat. Mentálisan viszont innentől kezdve összeszedetten céltudatosan haladtam, építgettem az állóképességem. A verseny napjáig megterveztem a ciklusokat, beépítve pár edzőversenyt, melyhez – életemben először - tartottam is magam. Szerencsém volt, sem sérülés, sem hosszan tartó rossz idő nem hátráltatta a munkát. Egyedül a kihagyott Szilva marci hagyott egy mély hullámvölgyet, de azt hiszem most már teljesen mindegy. A jól sikerült Duna maraton, bár megkésve, de megerősített az út helyességében, így már csak 1 feladat várt rám, melyre mindent építettem. Alaposan átnéztem a pályarajzot, frissítőpontokat, kiszámoltam mely pontra milyen időintervallumban érkezhetek, magyarul fejben megterveztem mindent. A csapat tapasztalt veteránjaitól kaptam tuti tippeket, köszi érte! 15 órás tekerést terveztem, életem első külföldi versenyén. Lehet merész elképzelés volt, de éreztem képes lehetek rá. 150km-ig biztosra vettem, hogy eljutok, aztán meglátjuk mi lesz J.

Feleségemmel már szerdán kimentünk. Esett. Csütörtök: esik. Láttam pár bringást nyakig sárosan. Asszonypajti beparázott, de megnyugtattam, jó időt mondtak hétvégére, nem lesz gáz. Pénteken körbetekertük a Hallstatti tavat, este pedig mindent elsimítottam, összekészítettem. Sajnos felfedeztem a Nobby Nic külsőm oldalfalán 2 szakadást, amit ugyan sikeresen megragasztottam, de nagyon morcos voltam magamra, hogy egy új külsőn spóroltam, s annyi minden másra meg költöttem.

Kicsit izgultam, de ahhoz képest egész jól aludtam 3ig. Ébresztő. Friss vagyok, gyerünk nyomjuk! Gosauból fél 5re lent voltunk, a Spar mellett, összedobtam a bringát, ellenőriztem még egyszer mindent, tekertem egy karikát, s beálltam a sor vége felé. Szerencse puszi kedvesemtől, s végre nekivágtam a hegyeknek.

Az első mászás mindjárt meg is adta az alaphangot, azonban szigorú pulzuskontrol végig, nem nyomhatom neki. Az egyik kanyarban hátranéztem, lézengtek vagy 20an mögöttem. Hát nem esett jól J Na mindegy elvégre ez még csak az első 1,5 órás mászás J A Dachstein már napfényben sárgállott, mi még árnyékban. Féltem a sóderes, de legfőképpen a vizes-köves lefeléktől, s bár a nagy osztrákos farolásokat hanyagoltam azért egész jól haladtam. Viszont volt egy csákó (legyen a neve Dh guru), a technikás saras lefeléken olyat mutatott, amit én is meg szeretnék tanulni, mer köpni nyelni nem tudtam úgy robogott el mellettem. A felfeléken azért mindig lenyomtam.

Egy ilyen technikás sáros mókán először Hédi majd András hátába mélyeszthettem saskarmom J. Andrással aztán sokáig kerülgettük egymást, megvitathattuk a pillanatnyi helyzetet, ez nagyon jó volt. Sajnos a km-et az órám az istennek sem akarta mérni a mai nap, így a megtett távról csak közeli elképzeléseim voltak. Jött valami felvonó melletti lefelé brutálszép kilátással (először azt hittem valami síugrósáncon vagyunk J), na ott azért bele-bele toltam. Bla Almtól András elmaradt, nekem meg innentől kezdve kicsit összefolyt a verseny a 100as massza becsatlakozásáig. Egyre több ridert értem utol a kitűzött pulzuszónában. Nem éreztem semmi fáradtságot, az itatókon ettem ittam, egyedül az zavart, hogy már harmadjára kellett megállnom pisilni. Lehet sokat ittam? Az egyik lefelén utolértem egy sporit, ezen ő úgy fölszívta magát, hogy a következő emelkedőn 2 perc alatt adott 100 métert. Nem értettem megmozdulását, de nem is érdekelt.

Aztán jött az embermassza, mely Hédihez hasonlóan engem is zavart. Helye közel tudtam azért haladni, próbáltam igyekezni is, így Wooky háta sem maradt sértetlen J A folyón a lépcsőnél sajnos kényszerű dugulás de utána végre újra rámköszönt a hosszútáv magánya. Tetszett ez a rész. Lassan utolértem a 2. helyezett csajt. Beállt mögém. Majd feltűnt még két figura. Csendben tekertünk négyen gondolatainkba merülve. Nagyon jól ment, diktáltam a tempót. Élveztem, hogy itt lehetek, s olyanokkal tekerek, akik szintén kicsit olyan őrültek, mint én. Jött végre a DH szakasz, amin 2-3szor azért beletoltam meg egyszer tenyereltem is, de egyébként a pálya egyik legélvezetesebb része volt valóban J. A korábbi sprinter komát itt értem utol, többet nem láttam. Gyors frissítés, majd tókerülés. Na ez nagyon ment, tisztára mintha a szigeten nyargalnék J Azt hiszem itt egy kicsit eltekertem magam, olyan csábító volt az eddigi száguldás, s olyan könnyűek az eddig letudott hegyek. Nagyon ment a szekér, szinte repültem.

15:35 Hallsatt: gyors telefon a kedvesemnek, minden ok, de hozzon zselét, mert a frissítők kínálata egyre hitványabb. Már csak banán, mézes puszedli szerűség és izo volt. A felsorolt finomságokból csak az első 2-3 frissítőponton láttam valamit. Ez nagyon bosszantott, a banán csak telített, s a 11 órában - mondanom sem kell – már nem kívántam.

Mászás. Táblán: még 50km. Meleg van. Emberek az út szélén lézengenek. Tolják. Van aki magába roskadva néz maga elé, fekszik. Nyomom, előzgetek, de esik a pulzusom. Elhagyom az intenzív állóképességi zónám, leesik 72-76%ra. Nagyon nem esik jól, fáradok, vagy eléheztem, nem tudom. Többen jönnek velem szemben. Van köztük piros rajtszámos is. Idegesítenek, mi jöhet még, hogy feladják szintidő előtt?? Már több mint 1,5 órája mászok, s látom, hogy kicsúszok a megbeszélt időből. Eszembe jutnak Tinker szavai. Aztán arra gondolok egyszer minden emelkedő véget ér. Ez a mondat zakatolt a fejemben. Mellettem kényelmesen tolják, olyan jó lenne pedig kicsit leszállni. Nagyon fáj már a hátam. Kezdek dekoncentrált lenni. Dh guru utolért. Holtpont. Az első 200as ember aki megfogott az elmúlt 6 órában. Honnan merített erőt? Vagy így belassultam? Jött egy kövesebb rész, nem bírta kitekerni. Leszállt. Én is. Meddig tarthat ez a rész? Ekkor varázsütésre meghallottam a hegytetőről a biztatást, s tudtam, hogy már nem lehet sok hátra a hegyből. Rosszbajos zsombékos vizes rész után végre újra lefelé, melyet olyannyira vártam már. A frissítőn csak víz és banán volt. Nem érdekelt. Letéptem Gosauba, ahol asszonyka már nagyon aggódott, hisz 40 percet csúsztam. A limitidőn ugyan 50 percen belül, de zombi voltam. Benyomtam 2 zselét s nyomtam tovább. Még max 1 óra mászás aztán gurulás a célba. Mi az nekem J. Nem volt pedig meredek, sima középtányér, mégis kistányéron vánszorogtam. Pulzus elkezdett emelkedni, lassan visszatért az intenzív zóna alsó határa. Kicsit jobb lett. Aztán egyszer ez a mászás is véget ért. Örültem. Tudtam, ha nem szakad szét a külső, ez már meglesz. Megcsináltam. Ekkor ellépett mellettem egy mountainbiker.at mezes csákó. Na ezt azér nem hagyom J Robogtam utána, de nagyon ment. Volt patakátkelés,vízmosás de mi csak előzgettük ezerrel 100asokat. Dh gurut is utolérem, tökölve megy lefelé. Hát ezzel meg mi történt? Kiértünk a betonra, mtb.at-s csávesz ivott egy redbullt. Hát ezt meg honnan szermányolta? Döngettünk lefelé hol én, hol ő húzta 2fős sorunkat. Utolsó pukli. Energia itala szárnyakat adott neki, én meg állva maradtam, pillanatok alatt elhúzott. Ekkor jött egy kis hazafi segítség J Az egyik Olisulis tanítvány – sajnos elfelejtettem megkérdezni a nevét – innentől a célig fogta a szelet megfáradt testem elől, kicsikarva a maradék életerőt, s glikogént minden egyes sejtemből, így a maradék táv örömteli, bár fogcsikorgató ámokfutássá változott. Köszi érte J!

Dh guru gratulált a célban, neki technikai gondja támadt a végére. Egyébként ő volt az egyetlen, akivel egész verseny alatt már az elejétől előzgettük egymást. Nagyon hosszú nap volt, iszonyat elfáradtam a végére. Beton-merev beállt hát jelezte hiányos felkészülésem. Egy fűszálat alig bírtam felemelni.

Hát ez történt velem a salzkammergut trophyn.

Nagyon jól estek az egész verseny alatt a magyar sporttársak és osztrák szurkolók biztató szavai, teljesen más a feeling kint. A pálya szuper volt, a frissítők viszont nekem csalódás.

Köszönöm a feleségemnek a felkészülés alatti megértő türelmét, és nélkülözését, valamint a csapattagok és a család mindennemű segítségét!

Remélem mások is kedvet kapnak ehhez a versenyhez, valamint az oda vezető úthoz. Sok sikert hozzá! Na hajrá!

 

A száraz adatok:

Idő:                 14h :42min (a terven belül J)

Heart avg:       150

Kalória:            9565 kcal

Szint:               nekem csak 6135m-ert mért a polar de elég is volt egy napra…