DM by hp

 

Ez most ismét hosszú és sajnos egy kicsit unalmas, talán túlságosan szakmai lett. De sajnos nem történt semmi extra a versenyen.

 

Az edzésadatok alapján ezt a versenyt szárazon kb. 4,5 órára saccoltam. Ezért illene az elején tartalékosan menni, hiszen 4,5 órát nem lehet küszöb tájékán kibírni, besavasodni, stb. mert az megbosszulhatja magát. De mivel nyerni akartam, ezért eldöntöttem, hogy legyen bármilyen a tempó, én a spiccel fogok menni, ameddig csak tudok. Aztán ha elfogy a kolbász, akkor így jártam, akkor leszek sokadik. De legalább megpróbáltam. Ha meg kibírom, akkor bármi lehet. Szóval bevállaltam a kamikaze taktikát.

 

Sokat gyakoroltam a verseny előtt azt, hogy megyek egy tempóval felfelé és amikor jön egy meredekebb szakasz, akkor azt kiállva ugyanazzal a sebességgel végigrántom. Illetve sokat gyakoroltam azt is, hogy a köves helyeken félig zárt lockouttal a nyeregből kiállva a testsúlyt hátrahelyezve (így a hátsó kerék nem forog meg) keresztülmenni. A köveken való áthaladás elvileg ülve pörgősen hatékonyabb, de a kevés izomzatom miatt ülve nem tudom tartani a lendületet és belassulok. De valahogy így kiállva egész jól keresztül tudok menni ezeken a helyeken.

 

Persze mindkettőhöz száraz pálya kell. Csak úgy lehet hatékonyan kiállva menni. Szerencsére végre 2003 után újra száraz DM-en versenyezhettünk. Ennek a fentiek miatt nagyon örültem, mert így amit sokat gyakoroltam, tudom használni és ez döntő lehet. Az olimpiai kvalifikáció ellenére Buruczki Szilárdon kívül mindenki itt volt, bár többen sérülés illetve betegség után.

Blazsó Marci Kőszegre már eleve betegen jött és utána még a tésztából is sikerült ennie.

Melts két hete esett egy nagyot a VK-n és utána egy hetet kigyott.

Parti Andrisnak meg rémálom ez az év úgy, ahogy van.

Ők mind erősebbek, jobbak nálam, de elvileg éppen nincsenek jó passzban. Engem szerencsére elkerült eddig a balsors és jó formában is voltam. Na lássuk, hogy is volt.

 

Rajt után Pap-rétig igyekeztem aszfalton szélárnyékban, de végig a 2-3. pozícióban menni, hogy könnyen tudjak reagálni az esetleges elmenési kísérletekre (amiket nem tartottam valószínűnek és nem is voltak), és végig pihenjek. Főleg a 3-4 külföldi versenyző diktálta a tempót, ami különösebben nem volt nagy. Azt eldöntöttem, hogy Pap-rét előtt 300m-el meghúzom a sort ahogy bírom, hogy jól elnyúljon, hogy ne legyen tömörülés, amikor bemegyünk terepre. Nehogy sokan bejöjjenek ott elém, ami utána a meredek szűk ösvényen problémás lehet. Így is tettem és elsőnek mentem be terepre. Ezután Melts, Parti és Rybarik rögtön megelőztek, de ellépni nem tudtak. Így mentünk fel négyen az emelkedő tetejére, a többiek már ekkor erősen leszakadtak.

 

Jött az első lejtő, majd ki aszfaltra. Ott kikerültem a 3 versenyzőt, mert tudtam, hogy single track-en megyünk le PSzentlászlóra és mivel nem vagyok túl ügyes, gondoltam a legjobb nekem, ha én megyek elől, mert így szedek össze hátrányt. Az első itatóban Jimmytől megkaptam a következő szakaszhoz szükséges folyadékot, majd irány tovább.

 

Aszfaltlejtő, majd ismét single track következett, amire megint csak én mentem be elsőként. Mire elértük a következő aszfaltút keresztezést, felért ránk Bogár Gábor és Blazsó Marci is, így hatan lettünk.

 

Patakátkelés, majd jött a második mászás, ami egészen a PSzentkeresztre vezető lejtőig tart. De csak az eleje meredek, utána jó sok lapos dózerút van benne. Na a lényeg, hogy a legeleje eléggé köves volt, és gondoltam tesztelem, hogyha keresztülmegyek rajta kiállva (amit gyakoroltam), akkor azt bírják-e a többiek. Hát elég jól sikerült, pillanatok alatt csináltam 20-30m előnyt, persze utána rögtön visszafogtam magam, mert itt nagyon korai lett volna még egyedül ellépni és maxon menni. Szépen mentünk felfelé, laposon Rybarik vezetett végig és én mögötte a második pozícióban. Nagyon jó tempót ment a lapos részeken, nem nagyon esett jól, de szerencsére a meredek részeken nagyon belassult, így ott tudtam pihenni. Felértünk (Blazsó Marci ezen a szakaszon valahol, elvérzett, így már csak öten voltunk) és én beálltam megint előre, hogy a köves-avaros lejtőn ne szedjek be hátrányt.

 

Pszentkeresztről Dobkőre vezető emelkedőn végig én mentem elől, a köveken és a meredek részeken a megszokott stílusban. Melts és Rybarik többször megúszott, de a laposabb részeken mindig felértek. Egyedül Parti bírta a tempót. Dobkői itatóban jött Dóri és Anikó bíztatása és a kulacsok. Parti kiállt egy gyors kerékcserére, mert kapott egy lassú defektet, de pont elért még idáig.

 

Elindultunk lefelé. Aszfaltot Melts húzta végig, én ettem-ittam mögötte. Nem mentünk nagy tempót, így Parti könnyedén felért. Bekanyarodtunk terepre, dózerlejtőre. Melts előttem, többiek mögöttem. Jött a belaposodás, itt előreállt Rybarik, majd ismét meredekebbé és rossz minőségűvé vált az út (sok keréknyom, helyenként köves, fadarabos). Rybarik nagyon nagy tempót ment, Melts is kezdett meg-megúszni. Nekem ez a tempó ezen az úton már nagyon határ volt, kezdtem leszakadni. De próbáltam kapaszkodni mögöttük. De sok volt és egy keréknyom megvezette az első kereket. Majdnem eldobtam 50-el a gépet, de valami csoda folytán mégsem. Ekkor megúsztam róluk végleg, elengedtem Partit is.

 

Hoffman kunyhó előtt át a patakon, be ösvény emelkedőre. Kb. 10-15mp hátrányom lehetett, de az előbbiek miatt nagyon dekoncentrált lettem. A patakon se tudtam átmenni és utána az emelkedőn is le kellett szállnom. Megint vesztettem 15-20mp-t, ahelyett, hogy utolértem volna őket. Teljesen szétestem. Eljött a holtpont. Na ilyenkor kell venni nagy levegőt és azt mondani, hogy nem érdekel, nem kapaszkodok utánuk görcsösen, nem megyek erőmön felül, hanem ráállok a saját tempómra, amivel tudok hiba nélkül menni. És talán az még gyorsabb, mintha gyorsabban megyek, de hibázok állandóan (elesek, le kell szállni, stb). Persze agyilag ebben a helyzetben nehéz azt elfogadni, hogy hagyom őket elmenni, de muszáj volt. Láttam őket magam előtt. Rybarik ment elől, de egyszer csak leszállt és a láncát rángatta. Meltsék kikerülték. Odaértem és én is kikerültem Még mindig szerelt.

 

Jött a lejtő Pszentlélekre. Óvatosan mentem, de egyszer csak felkoppant valami elől. Azt hittem, hogy a felni volt, azaz defektet kaptam. De lenéztem és kemény volt a kerék. Na akkor viszont csak a teló lehetett. Eddig még soha nem ütöttem fel (illetve a Pilis kupán sokszor felütöttem, de akkor rossz volt). Furcsa volt. Még óvatosabban mentem.

 

Beértem Pszentlélekre, ahonnan aszfaltmászás következett. Küldtem neki, ez feküdt. Meltséket láttam magam előtt (kb. 30mp-re lehettek) és Rybarik is jött már mögöttem kb. ugyanennyire. Bementünk terepre, ahol egy tolós meredek következett. Itt már Parti Melts előtt volt, otthagyta őt. Ennek örültem, mert ezután lejtő majd sok lapos dózerút következik, amin azért jelen állás szerint nekem jobb, ha ők külön mennek, hisz én is egyedül voltam. Aztán egyszer csak Parti állt az út szélén és habot nyomott a hátsó kerekébe. Eldefektelt.

 

Vége volt a dózernak és szekérnyomos út következett Fűrész rétig. Nagyon utálom és félek is tőle, most is jópárszor belassultam, mire leértem az aszfaltútig. Kis aszfaltmászás majd kis dózermászás jött innen. Senki se előttem, se mögöttem. Aztán megint rossz minőségű, fűvel benőtt, helyenként köves, keréknyomos lejtő következett, de tudtam, ha ezt túlélem, akkor már nem lesz olyan lejtő, amit nem szeretek. Óvatosan mentem, de egy keréknyomban így is sikerült elesni, de nem vesztettem sokat vele. Az út végén jött a legnagyobb patakátkelés, majd aszfaltlejtő Zsoltig. Tőle megkaptam a kulacsokat és egy fontos infót: 51mp a hátrányom. Ez nem is rossz!!! A pályának azon részén, ami nem fekszik, mindössze ennyit összeszedni! És innen már fekszik végig. Na persze utol kell érni és előnyt is kellene csinálni. Meg ugye Parti is jön. De én ezen a szakaszon rosszabbra számítottam.

 

Rövid aszfaltemelkedő, majd be terepre. Egy hosszabb egyenesbe érve meg is láttam Meltset magam előtt. Az emelkedő végig olyan volt, hogy hol lapos, hol meredek. Ahol meredek, ott köves is. Na ezeken a szakaszokon érezhetően gyorsabban mentem át és minden ilyen után felére csökkent a hátrányom. Hátra nem is figyeltem. Aztán egyszer csak utolértem. Rögtön ki is kerültem és még gyorsítottam is, de beállt.

 

Felértünk a Szakó hegyet kerülő dózerútra. Itt egy kis lejtő, majd megint meredek emelkedő (tolós is van benne), majd sok lapos következik. A dózeren előre engedtem és gondolkodtam, hogy mi legyen. Úgy tűnt, hogy csak egyedül nem ment neki a tempó, amikor utolértem, akkor onnan simán jött a magasabb tempóval is. Dobkőig már nincsen sok és a meredek, ahol érdemi előnyt lehet csinálni nagyon kevés. Gondoltam nincs értelme itt erőlködni, mert lefelé ledolgozza. Úgy döntöttem, hogy Pszentlászló-Paprét szakaszra tartalékolok.

 

Befordultunk a dózerről az emelkedőre ami az elején meredek, de nagyon belassult. Na ekkor gondoltam, azért tegyünk mégiscsak egy próbát. Kikerültem, de rám állt. Na gondoltam mindegy, azért húzzuk neki, legalább a Parti nem ér fel. Aztán szép lassan kezdett megúszni. Jött a tolós. Ezen futottam, ahogy bírtam. Aztán innen laposan emelkedett. Na innen nyélen, hogy minél előbb kimenjek a képből, ne érzékelje a tempómat. Nagyon nem voltam benne biztos, hogy ez így jó, de ha már belevágtam, akkor innen most már végig kell csinálni egyedül.

 

Hip-hop felértem Dobkőre, ahol ismét Anikó és Dóri várt. Gyorsan ettem-ittam aszfalton, majd újra amit szól. Be terep lejtőre. Az aszfalton már sok középtávos ment, de valami csoda folytán majdnem a lejtő aljáig teljesen tisztán, egyedül le tudtam menni. Nem tartott fel senki. Pedig féltem ettől nagyon, hogy majd ezen megy el az előny. És amikor leértem, tudtam, hogy innen Pszentlászlóig majdnem végig széles az út, nem fognak feltartani.

 

Szépen tempóztam és hamar el is értem PSzentlászlóra, ahol kaptam Jimmytől, Bicó nővérétől és egy ismeretlen segítőtől kulacsokat, de ami sokkal fontosabb: INFORMÁCIÓT!!. Dobkőn Melts 1perc, Parti 6perc. Na ez utóbbira majdnem leestem a bicóról.

 

Jó állapotban éreztem magam és tudtam, hogy innen már csak 1ó10p van vissza. Viszont Melts aggasztóan közel volt. Muszáj volt menni. Fűcsomós sík úton mentünk, ami már alapból zavart, de ráadásul tele volt középtávosokkal és baromira nem voltak képesek egy oldalon menni és félreállni. Nagyon bosszantó volt, hogy folyamatosan feltartottak. Aztán patakátkelés, majd jött az utolsó előtti hosszabb mászás, aminek az eleje köves. Nagyon hamar átértem a köves részen, majd felértem a parkolóba. Itt éppen indulni akart az egyik motoros, de megkértem rá, hogy maradjon és mérjen egy előnyt a másodikhoz képest. Én nyomtam tovább.

 

Csak akkor ért utol, mikor leértem Pap-rétre. Ebből már sejtettem, hogy nagy lesz az előny. Öt percet mondott, majd húzott is tovább. Ennek elsőre nagyon megörültem, de aztán elkezdtem gondolkodni, hogy azért az sok. 4 percet nem adhattam Meltsnek Dobkőtől, hiszen a mászás jó ha összesen 20p volt és a többi lejtő meg lapos. Arra kezdtem következtetni, hogy ő esetleg kiállt és Parti jön mögöttem, aki ledolgozott egy percet a Dobkői hátrányából. De megkérdezni már nem tudtam, mert elhúzott a motoros.

 

És mire ezt végiggondoltam, máris a lejtő alján voltam, ahol tavaly egyenesen mentünk tovább, most viszont elirányítottak minket Vízverés rét felé. Hát ennek elsőre nem örültem, de aztán úgy gondoltam, hogy akkor biztos úgy megy a pálya, mint 2002-2005-ig, és akkor már kimarad az utolsó dózer mászás Sajgó-kaputól. Viszont helyette most fel kell menni Vízverés-rétig, de ez rövidebb és könnyebb.

 

Vízverés-réten ott állt a motoros, de mire odaértem volna hozzá, már elindult. Így ismét nem tudtam megkérdezni, hogy ki jön mögöttem. Lejtő jött megint és sajnos nem a 2005-ös nyomvonalon mentünk, így tudtam, hogy benne lesz a dózer mászás is, azaz hosszabb lett a pálya tavalyhoz képest. Na ennek kezdtem nem örülni, pláne annak fényében, hogy valszeg Parti jön mögöttem és csökken az előnyöm. Mentünk lefelé és szerencsére egy középtávos mögé beragadt a motoros és utolértem. Kiszélesedett az út, bementem mellé és a következő párbeszéd zajlott le kb. 40-es tempónál:

-         Ki jön mögöttem?

-         A hatos.

-         Bocs, a hatos én vagyok.

-         Ja, akkor nem tudom.

-         Oké, akkor milyen színű a meze? Fehér-piros vagy fehér-kék?

-         Kék.

-         Biztos?

-         Igen, kék.

-         Oké, köszi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Na, akkor csak a Melts jöhet mögöttem. Innen jött még sok lapos rész, meg a dózer emelkedő, meg ösvény lejtő, meg fel Nagy-villámba, meg onnan le, meg a Dunapart. Nem álltam meg, mentem azért, mert az ördög sosem alszik, lehet defekt vagy bármi. Persze lefelé már nagyon óvatosan mentem, mindent kikerültem, stb. Volt miből spórolni, már nem volt sürgős.

 

Szép lassan közeledett a befutó és kezdtem nagyon nem elhinni. Kezdett átfutni az agyamon, hogy mennyit mentem ezért tavasszal este sötétben, mennyit készültem ezért télen, hányszor mentem itt a parton a mínuszokban, mennyi munkát elvégeztem és hihetetlen, de volt értelme. Amikor télen erre jártam, mindig megnéztem magamnak a befutó helyszínét. Bár elsődleges cél volt az OB, és olimpiai kvalifikációs év ide vagy oda, ami gyengébb MX mezőnnyel kecsegtetett, azért nem nagyon hittem benne akkor, hogy én itt elsőként fogok átmenni a célvonalon.

 

Ilyen gondolatok vibráltak az agyamban és egyre közelebb volt a cél. Néztem hátra és senki. Tudtam, hogy innen már gyalog is. Ezt már senki de senki nem tudja elvenni tőlem. Montiék integettek a pálya széléről. És teljesen hihetetlen volt ez az egész. Nagyon örültem. Aztán egyszer csak átgurultam a célon. Pedig ezzel az érzéssel még simán mentem volna órákig. Nagyon jó lett volna még órákig így menni.

A célban Fish, Hédi, Wooky majd sorban a többiek. Mind gratuláltak. És én nagyon köszönöm nektek mind-mind, hogy szorítottatok értem, hogy segítetek verseny előtt, alatt és után. Az a rossz ebben, hogy oké, én megnyertem, de nélkületek nem menne. Belőletek táplálkozom, nyerem az erőt ehhez. Szóval az a rossz ebben, hogy ilyenkor csak engem hívnak ki egyedül és nem állhat fel az egész csapat mellém a dobogóra.

 

KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!!!!!!!!!!!!!

 

És köszi az Elnöknek is, hogy csütörtökön kivitt PSzentlászlóra hogy meg tudjam nézni a pálya végét és elejét. És köszi a Powerbarnak is a termékekért. A Recovery egy csodaszer.

 

És amikor már mindennek vége volt és azt hittem, hogy ez a nap már csak lefelé ívelhet, akkor jött a grillparty. Hihetetlenül finom húsokkal, cukkinivel, salátákkal. Nyam-nyam. Nagyon fini volt!!!!!!!!!!

 

 

 

üdv

hp