Egy kicsit szeretnék még elidőzni a varjú indiánoknál. A már korábban említett stílusjegyek jól megfigyelhetők ezen a modellen is.

 

A ruha 1890 környékén készült. A gyapjúszövetet Angliából hozták, az indián asszonyok számára általában piros vagy kék, a festési technológia folytán fehér szegélyű szöveteket szállítottak. A szabásnál a bőrruhák szabását igyekeztek követni, jellegzetes a háromszögletű panel a nyakrésznél. A szarvasfogak ebben az időben már nem valódiak voltak, csontból faragott utánzatokat használtak a díszítéshez. Korábban - mivel egy állatnak csak a két szemfogát használták fel - a gazdagság (és a termékenység) jelképe volt. Általában esküvői ruhákat díszítettek ilyen módon, a férfiak serdülőkoruktól gyűjtötték a fogakat jövendőbelijük ruhájához. A vadász ügyessége ebben is megmérettetett.

 

A lovak díszítésére használtak ilyen gyöngyös, lószőr felhasználásával készült díszeket. Az eredeti fotó 7MB, így lebutítva kevésbé érvényesül a szépsége.

 

Martingale-nek hívják a ló nyakába akasztott díszt. Nem tudom, hogy ebben a formájában volt-e funkciója a lóval kapcsolatban. Nem tudjátok véletlenül?

Elképzelhető az is, hogy bizonyos típusú táskákhoz hasonlóan csak társadalmi szerepe volt, a ló gazdájának státusát közölte, vagy spirituális funkciója volt.

 

Mokaszin crow stílusban

 

A fenti képen láthatóhoz hasonló felépítésű bölcső, Thunderbird díszítéssel